Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-194

jgg 194. országos ülés márczius 4-én, hétfőn, 1888. Ezekből kitűnik, hogy azon törvényekben, a melyeket gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselő ur idézett, ő Felségének intézkedési jogairól van szó, (Derültség a bal- és szélső haloldalon) továbbá, hogy ő az 1807. évi I. törvényezikket oly magyarázattal toldotta meg, a mely abban nein foglaltatik, sőt azzal határozott; n ellenkezik, amennyiben pedig az idézett törvények azt bizonyítanák, hogy a magyar országgyűlés ily kérdéseket tárgyalhat, ez, úgy hiszem, bizonyításra nem szorul, ezt senki kétségbe nem vonja. (Helyeslés jobbfelöl.) A Ludovica-Aeademiára vonatkozó 1808. évi VII., 1812. évi II., 1828. évi XVII. stb. törvényczikkekre a jelen vitás kérdésben hivatkozni csekély véleményem szerint nem lehet; eltekintve attól, hogy a tervezett academia hosszú ideig nyugvó jog volt, a Ludovica-academia alapítása a közös hadsereg belszervezetén kívül esik. A Ludovica-aeademiának alajűtása oly országos intézkedésnek látszik, mint legutóbbi időkben a katonai alapítványi helyek rendszeresítése. Megerősíti ezen nézetet G-rünvald Béla idézett müvének 197. lapján a következőképen: „Az 1715. évi VIII. törvényczikk az első és utolsó, melyet a magyar országgyűlés a hadsereg tárgyában 1867-ig terjedő korszakban megalkot. Ezután csak ujonczokat szavaz meg, az ujonczozásmódját s a szolgálat idejét határozza meg és megállapítja az adó mennyiségét. Az intézményre magára nincs befolyá-a." Továbbá a 198-ik lapon: „1805-ben az országgyűlés a nemzeti fölkelés szabályozásával foglalkozik. 1808 ban ugyané tárgyban két törvényt alkot, egy másikat a Ludovicaacademia felállításáról." (Halljuk!) Mindezeknél fogva én hazafias gondolkozás nak ismerem el, hogy midőn a nemzet a védelmi erő fejlesztésére igen súlyos vér- és pénzbeli áldozatot hoz, egyszersmind az ország alkotmányos jogainak kiterjesztésére törekedjünk, de tehetjük azt csak a fennálló jog és az opportunitás tekintetbe vétele mellett. Abstracte tekintve a kérdést, valóságos képtelenség, hogy valamennyi állam törvényben jelentse ki, hogy a tiszti vizsgálat az állam nyelvén tehető le. Más országokban ez bízvást a végrehajtó hatalomra bizatik. Csak a mi sajátságos viszonyaink között válik érthetővé, hogy a tisztelt ellenzék annak a törvénybe iktatását követeli. De a mi sajátszerű viszonyaink között az is érthetővé válik, hogy habár Magyarországon az államnyelv kérdése eldöntött dolog, a minek lazítását soha megengedni nem lehet, mégis különös tekintettel úgy hazánk, mint az egész monarchia etbnografiai viszonyaira, az államnyelvnek a Lajthán-túli kérdésére stb., e részben kiválóan az opportunitás követelményét kövessük, (Beöthy Ákos közbeszól: És a szükségesség!) a minek részletesebb kifejtésbe e helyen szántszándékkal nem bocsátkozom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Kétségbevonhatlan az, hogy a fennálló magyar közjogban positiv alapot nem találunk arra, hogy a kivánt törvényi biztosítékot követelhetnők, legkevésbé azon hangon és módon, a mint az egy idő óta követeltetik. Továbbá bizonyos az, hogy semmi legkisebb alkotmányos jogot nem adunk fel, ha a benyújtott határozati javaslatban és a kilátásba helyezett királyi utasításban megnyugszunk. Sőt a benyújtott határozati javaslat és a kiadandó szolgálati utasítás határozott haladást képez eddigi közjogunkban, az eddigi jogállapothoz képest minden tekintetben határozott javulást biztosít. Ezt következtetni Deák Ferencz idézett szavainak szem előtt tartása mellett, hogy koczkáztatni ott, a hol szükség nem kényszerít, bűn a nemzet ellen, nem merem oly időszakban, a melyről el kell ismerni, hogy az 1867. és 68-ik évi törvényczikkben meghatározott alkotmánj^os jogok további fejlesztésére nem kedvező. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem lévén positiv jogalapunk a kivánt törvényi biztosítékra, megnyugvást keresek és találok idősb gróf Andrássy Gyulának 1868. évi augusztus hó 1. tartott képviselőházi ülésben tett egyértelmű kijelentésében, hogy ott alkotmányos garantia főleg a nemzetek érettségében és azon súlyban foglaltatik, melyet a nemzetek maguknak szerezni tudnak. Ezt paragrafisálni nem lehet; (Felkiáltások a bal- és szélső balon: Hisz önmagának mond ellent!) Ha nemzet régi traditionális józansága, alkotmányos képességénél fogva megfogja adni a fejedelemnek a mi a fejedelemé és megtartani a nemzetnek a mi a nemzeté, akkor meg lesz azon súlya, meg lesz az alkotmányos garantia. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Derültség és felkiáltások balfelöl: Hisz egyetértünk! Glllner Gyula: Mi sem kívánunk egyebet! Ziskay Antal: A 14. szakasznál határozottan biztosítatván a nemzet joga, a 25. szakasznál el vagyok határozva tiszteletben tartani az eddig gyakorolt fejedelmi jogot, annyival inkább, mert bő meggyőződést szereztünk arról hogy ő Felsége a nemzetnek jogosult kívánalmait figyelembe veszi. (Helyeslés a jobboldalon.) Attól nem tartok, hogy a benyújtott és a kormány által elfogadott határozati javaslatot (Zaj, mozgás a bal- és a szélső balon) azon szellemben és irányban, a mint azt az igen tisztelt honvédelmi minister ur részletezte, nem fogja végrehajtatni. Ez parlamentáris kormányról nem tehető fel, annál kevésbé, mert azért a honvédelmi minister ur a felelősséget kifejezetten magára vállalta. (ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ellenkező esetben elégséges egy interpellatio, hogy a kormányt meg-