Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-194

ÍM. országos ülés márezins 4-én, hétfőn 1889. 187 buktassnk. (Élénk helyeslés a jobboldalon, mozgás balfelől.) Tekintve, hogy a magyar közjognak forrását nemcsak a törvény, hanem a szokásjog és feje­delmi jog körében törvényes módon kiadott uta­sítás is képezi, attól sem félek, hogy a későbbi kormányok az életbe léptetett jogot vissza vonják. Ha ez bekövetkeznék, egyszersmind fog bekövet­kezni oly küzdelem a jogért a minőről a németek csak hires munkákat tudnának irni azon czínt alatt, hogy „Kampf ums Recht". Beőthy Ákos: Ezt folytatjuk most! Ziskay Antal: Végre figyelembe véve a dolog gyakorlati oldalát, nevezetesen azt, hogy a közös hadseregnél fő irányadó a szolgálati uta­sítás - mindezen tekintetekből Gajári Ödön képviselőtársunk által benyújtott és a kormány által felelőség terhe alatt elfogadott határozati javaslatban és a kilátásba helyezett királyi utasí­tásban megnyugszom. (Helyeslés a jobboldalon.) Vannak a törvényjavaslatnak egyes részletei, a melyeknek megváltoztatását én is óhajtanám; (Élénk derültség a bal- és szélső balon. Sálijuk! Halljuk!) ilyen mindenkor a 25. szakaszban esetleg megállapított második évi önkéntesi szol­gálat, a melynek mint kényszerítő rendszabálynak ezélszerűsége és szükségességéről, tekintettel az e házban már ismertetett németbirodalmi legköze­lebb múlt 1888. évi november hó 22-éről kiadott ..Heerverordnung" 19—22. szakaszaira is, nem vagyok teljesen meggyőződve. Attól nem tartok, hogy a törvényjavaslatnak tulajdon kép eni czélja az altiszti kérdés megoldása lenne; katonai körökből tudom, hogy az önkéntes az altisztségre nem alkalmas. De a kinek alkalma volt a magyar ifjaknak sajátságos tulajdonságát kellően felismerni, nekem pedig volt atta Vó alkalmam egykor jogtanári koromban, az kételkedni kénytelen, vájjon a kény­szerítő rendszabály a magyar ifjaknál fog-eczélra vezetni; ellenkezőleg inkább azt hiszi, hogy az önkéntesi vizsgálatoknak kellő és lehető könnyí­tése, a vizsgálatnak a magyar nyelven leendő letétele, végre a czélra serkentő bánásmód legjobban biztosítja az eléretni óhajtott czélt. (Helyeslés) Nem alaptalan azon aggály, hogy az esetleges második év a polgári pályára lépett, kivált a szegényebb sorsú ifjaknak nemcsak ren­des foglalkozását, hanem úgyszólván egész exis­tentiáját veszélyezteti és a szellemi proletárok számát szaporíthatja. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Mindamellett tekintve, hogy a vizsgálat leté­tele a törvényjavaslat indokolása és az igen tisz­telt honvédelmi minister urnak kijelentése szerint az előleges engedélytől vagy tiszti biztosítéktól függővé nem tétetik és az önkéntesi tiszti vizs­gálatot a határozati javaslat és a kiadandó szol­gálati utasítás annyira könnyíti, hogy alapos reményem van az iránt, hogy az esetleges második évi szolgálat csak igen kivételes és indokolt ese­tekben fog alkalmaztatni, (Helyeslés jőbbfeUl) sőt azt is merem reményleni, hogy azon önkéntesek, a kiknek a tiszti vizsgálat letétele nem sikerül, mint altisztek rendszerint nem alkalmaztathatván, szabadságoltatni fognak; tekintve továbbá, hogy miután én a magyar ifjakat másrészt úgy isme­rem, hogy csak az igazságtalan szigorral daczol­nak, az igazságos szigortól pedig nem irtóznak ; ennél fogva lehet, hogy a javasolt •— most már valóban szelídnek mondható — nyomás némileg szintén hozzá fog járulni a nagy tiszti hiány apasztásához ; a minek szükségétől teljesen át vagyok hatva; végre tekintve, hogy én, a törvény­javaslatban szervezett védelmi rendszert egészben véve szükségesnek vélem és csak fontos okból ta­gadhatom azt meg, a mit a kormány felelőssége érze­tében a védelmi erő fejlesztésére és a haza védelmére szükségesnek vél: mindezeknél fogva nem lehetek akadályozva abban, hogy a törvényjavaslatnak eredeti jelentőségükből kivetkőztetett részleteit óhajtásom ellenére is megszavazzam, hiszen maga Deák Ferencz (Felkiáltások a szélső balon: Már megint?) az 1868. évi 40-ik törvényczikk tárgya­lásánál ezen évi augustus hó 3-án úgy nyilat­kozott, hogy : „Vannak ezen törvényjavaslat részle­teiben oly pontok, melyeket én is másként óhaj­tottam volna, de ha e pontokra nézve az én óhajtásom csak az egésznek feláldozásával volna elérhető, inkább alárendelem a fontosabb érdekek­nek saját nézetemet, sem hogy az egész rendszert, melyet szükségesnektartok ezáltal koczkáztassam'% (Helyeslés jobbfelöl) — mely idézet tekintélyes bizonyíték arra, hogy nem lehet oly törvényt alkotni, a mely minden egyéni óhajtásnak meg­felelne (Igaz! Ugy van! jobbfelól) és hogy nem maradt egyéb hátra, mint kevéssé fontossá vált és eredeti jelentőségüket elvesztett részleteknél engedni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ekkép indokolt meggyőződésem teréről, melyre nekem a mostani nehéz viszonyok között és a felizgatott kedélyek mellett egyedül lehet irányadó, nem szoríthat le a pillanatnyi közvéle­mény hatalma sem ; (Helyeslés jobbfelöl) mert el­tekintve attól, hogy a közönség legnagyobb része az illető kérdés kellő tanulmányozása nélkül al­kotja véleményét, (Igaz! Ugy van! jobbfelól) mái­elég szem előtt tartandó Deák Ferencznek — en­gedjék meg, hogy ismét reá hivatkozom — (Hall­juk!) azon figyelmeztetése, hogy: „Izgatott időben felette nehéz elhatározni, mi a valóságos közvéle­mény, mert minden ember hajlandó közvélemény­nek tekinteni azt, a mit maga óhajt s gyakran lehet tapasztalni, hogy nem a leghangosabb szó volt a valóságos közvélemény." (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj szélső balfelöl.) Mindezeknél fogva a törvényjavaslat 25. §-át 24*

Next

/
Thumbnails
Contents