Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-194

ÍM. országos ülés márezins 4-én, hétfőn 1889. 187 buktassnk. (Élénk helyeslés a jobboldalon, mozgás balfelől.) Tekintve, hogy a magyar közjognak forrását nemcsak a törvény, hanem a szokásjog és fejedelmi jog körében törvényes módon kiadott utasítás is képezi, attól sem félek, hogy a későbbi kormányok az életbe léptetett jogot vissza vonják. Ha ez bekövetkeznék, egyszersmind fog bekövetkezni oly küzdelem a jogért a minőről a németek csak hires munkákat tudnának irni azon czínt alatt, hogy „Kampf ums Recht". Beőthy Ákos: Ezt folytatjuk most! Ziskay Antal: Végre figyelembe véve a dolog gyakorlati oldalát, nevezetesen azt, hogy a közös hadseregnél fő irányadó a szolgálati utasítás - mindezen tekintetekből Gajári Ödön képviselőtársunk által benyújtott és a kormány által felelőség terhe alatt elfogadott határozati javaslatban és a kilátásba helyezett királyi utasításban megnyugszom. (Helyeslés a jobboldalon.) Vannak a törvényjavaslatnak egyes részletei, a melyeknek megváltoztatását én is óhajtanám; (Élénk derültség a bal- és szélső balon. Sálijuk! Halljuk!) ilyen mindenkor a 25. szakaszban esetleg megállapított második évi önkéntesi szolgálat, a melynek mint kényszerítő rendszabálynak ezélszerűsége és szükségességéről, tekintettel az e házban már ismertetett németbirodalmi legközelebb múlt 1888. évi november hó 22-éről kiadott ..Heerverordnung" 19—22. szakaszaira is, nem vagyok teljesen meggyőződve. Attól nem tartok, hogy a törvényjavaslatnak tulajdon kép eni czélja az altiszti kérdés megoldása lenne; katonai körökből tudom, hogy az önkéntes az altisztségre nem alkalmas. De a kinek alkalma volt a magyar ifjaknak sajátságos tulajdonságát kellően felismerni, nekem pedig volt atta Vó alkalmam egykor jogtanári koromban, az kételkedni kénytelen, vájjon a kényszerítő rendszabály a magyar ifjaknál fog-eczélra vezetni; ellenkezőleg inkább azt hiszi, hogy az önkéntesi vizsgálatoknak kellő és lehető könnyítése, a vizsgálatnak a magyar nyelven leendő letétele, végre a czélra serkentő bánásmód legjobban biztosítja az eléretni óhajtott czélt. (Helyeslés) Nem alaptalan azon aggály, hogy az esetleges második év a polgári pályára lépett, kivált a szegényebb sorsú ifjaknak nemcsak rendes foglalkozását, hanem úgyszólván egész existentiáját veszélyezteti és a szellemi proletárok számát szaporíthatja. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Mindamellett tekintve, hogy a vizsgálat letétele a törvényjavaslat indokolása és az igen tisztelt honvédelmi minister urnak kijelentése szerint az előleges engedélytől vagy tiszti biztosítéktól függővé nem tétetik és az önkéntesi tiszti vizsgálatot a határozati javaslat és a kiadandó szolgálati utasítás annyira könnyíti, hogy alapos reményem van az iránt, hogy az esetleges második évi szolgálat csak igen kivételes és indokolt esetekben fog alkalmaztatni, (Helyeslés jőbbfeUl) sőt azt is merem reményleni, hogy azon önkéntesek, a kiknek a tiszti vizsgálat letétele nem sikerül, mint altisztek rendszerint nem alkalmaztathatván, szabadságoltatni fognak; tekintve továbbá, hogy miután én a magyar ifjakat másrészt úgy ismerem, hogy csak az igazságtalan szigorral daczolnak, az igazságos szigortól pedig nem irtóznak ; ennél fogva lehet, hogy a javasolt •— most már valóban szelídnek mondható — nyomás némileg szintén hozzá fog járulni a nagy tiszti hiány apasztásához ; a minek szükségétől teljesen át vagyok hatva; végre tekintve, hogy én, a törvényjavaslatban szervezett védelmi rendszert egészben véve szükségesnek vélem és csak fontos okból tagadhatom azt meg, a mit a kormány felelőssége érzetében a védelmi erő fejlesztésére és a haza védelmére szükségesnek vél: mindezeknél fogva nem lehetek akadályozva abban, hogy a törvényjavaslatnak eredeti jelentőségükből kivetkőztetett részleteit óhajtásom ellenére is megszavazzam, hiszen maga Deák Ferencz (Felkiáltások a szélső balon: Már megint?) az 1868. évi 40-ik törvényczikk tárgyalásánál ezen évi augustus hó 3-án úgy nyilatkozott, hogy : „Vannak ezen törvényjavaslat részleteiben oly pontok, melyeket én is másként óhajtottam volna, de ha e pontokra nézve az én óhajtásom csak az egésznek feláldozásával volna elérhető, inkább alárendelem a fontosabb érdekeknek saját nézetemet, sem hogy az egész rendszert, melyet szükségesnektartok ezáltal koczkáztassam'% (Helyeslés jobbfelöl) — mely idézet tekintélyes bizonyíték arra, hogy nem lehet oly törvényt alkotni, a mely minden egyéni óhajtásnak megfelelne (Igaz! Ugy van! jobbfelól) és hogy nem maradt egyéb hátra, mint kevéssé fontossá vált és eredeti jelentőségüket elvesztett részleteknél engedni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ekkép indokolt meggyőződésem teréről, melyre nekem a mostani nehéz viszonyok között és a felizgatott kedélyek mellett egyedül lehet irányadó, nem szoríthat le a pillanatnyi közvélemény hatalma sem ; (Helyeslés jobbfelöl) mert eltekintve attól, hogy a közönség legnagyobb része az illető kérdés kellő tanulmányozása nélkül alkotja véleményét, (Igaz! Ugy van! jobbfelól) máielég szem előtt tartandó Deák Ferencznek — engedjék meg, hogy ismét reá hivatkozom — (Halljuk!) azon figyelmeztetése, hogy: „Izgatott időben felette nehéz elhatározni, mi a valóságos közvélemény, mert minden ember hajlandó közvéleménynek tekinteni azt, a mit maga óhajt s gyakran lehet tapasztalni, hogy nem a leghangosabb szó volt a valóságos közvélemény." (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj szélső balfelöl.) Mindezeknél fogva a törvényjavaslat 25. §-át 24*