Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-194

ÍM országos ülés márczins 4-én, hétfőn. 1889. 183 elfoglalt álláspontomat a tárgyalás ahitt álló egész tőrvényjavaslattal szemben, igen röviden, ezután pedig szavazatomnak indokait, a vita tárgyát képező 25. §-ra és Gajári Ödön igen tisztelt képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatra nézve, gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselő urnak nagy hatású szónoklata után lehető rövidséggel kifejthessem. Általánosságban elfogadtam a törvényjavaslatot, mert én az abban szervezett haderőt az ország védelmére, azon közös érdek és követelmény biztosítására, a mely minket szövetségeseinkhez köt, szükségesnek találom; továbbá mert arról voltam meggyőződve, hogy a törvényjavaslat a kifejezett hazafias aggodalmak és indokolt nemzeti kívánalmaknak megfelelőleg igen rövid módosítványok elfogadása által könnyen kijavítható; ezenkívül mert azon párt kebelén belül, amelynek csekély tagja vagyok, a mhnsterelnök urnak ismert nyilatkozatai után is, nemcsak azért, hogy, a mit nagyon óhajtunk, azt reméljük is, hanem egyéb alapos okokból nem szűntem meg tovább táplálni a reményt, hogy a kormány, ha előbb nem, ugy a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadása után módot talál a nyilvánult aggodalmak teljes megszüntetésére, a mely reményben lényegileg nem is csalatkoztam; végre, mert a mostani politikai és parlamenti viszonyok között és annak tekintetbe vétele mellett, hogy fiz országnak több fontos pénzügyi művelete, nevezetesen a conversio, az italmérési kártalanítás és pénzügyi viszonyaink egyéb sikeres rendezése van folyamatban, nyomasztólag nehezedett reám a kormányválság eshetősége is. Mindezekhez járul, hogy én helyeslem a külföldi parlamentek azon gyakorlatát, miszerint a politikai pártok a felett, hogy valamely törvényjavaslat a részletes tárgyalás alapjául felvétessék, legtöbbnyire szavazást nem is kérnek és a szerint szavaznak, a mint az illető törvényjavaslat részletekben megállapittatott; végre eldöntő volt reám nézve azon természetem, hogy a mely párthoz csatlakozom és egyáltalában, a kivel szövetkezem, azzal csak végszükségben, az illető helyen és fontos okból helyezem magam ellentétbe. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez után nyiltan kijelentem, hogy ezen végszükség reám nézve a törvényjavaslat 14. és és 25. §-ainál beállott volna, ha ezen szakaszok a véderő-bizottsági módosítások után megnyugtató módon tovább nem módosíttatnak, megjegyezvén, hogy én kezdettől fogva nagyobb súlyt fektettem a 14., mint a 25. §-ra, a mennyiben csekély felfogásom szerint a 14. §-ban az országnak eddig fennálló alkotmányjoga volt érintve, ellenben a 25. §-ban első sorban súlyos katonai teher elvállalása és fontos egyéni érdekek érintése és csak ezekből kifolyólag a közös hadseregnél eddig érvényre nem emelt nemzeti nyelv és a még szerzendő alkotmányos jog, illetőleg biztosíték forog kérdésben. A 14. §. túlhaladott és helyesen megoldott kérdés levén, az ide vonatkozó jól megfontolt véleményem részletesebb kifejtésétől tartózkodom, csak az elfoglalt álláspontom kellő világlatba való helyezése végett bátor vagyok annyit kijelenteni, hogy én az 1868. évi 40- §. törvényczikk 11. és a törvényjavaslat 14. §-a között különbséget találván és ez utóbbit az ország alkotmányjogára nézve esetleg veszélyesnek vélvén, szem előtt tartottam az 1861. évi országgyűlés második feliratában foglalt azon ünnepélyes kijelentést, miszerint: „Az ország alkotmányos joga — szabadsága — nem oly sajátunk, a melyről szabadon rendelkezhetnénk;" hitünkre bizta a nemzet annak hű megőrzését s mi felelősek vagyunk a haza s önlelkiismeretünk előtt, ennél fogva szilárdul voltam elhatározva az 1867. és 1868-ik évi idevonatkozó törvényekhez szigorúan ragaszkodni és a hazának nagy nehezen és Deák Ferencz oly nagy erkölcsi hatalmával vissza szerzett jogait teljes épségben, minden lehető félremagyarázás és esetleges veszély nélkül szavazatommal annyival inkább megtartani, mennél jobban beláttam, hogy a jelenkor a nemzeti jogok fejlesztésére nem kedvező. (Helyeslés jobbfelöl.) A 25. §-nál ugyanazon álláspontra helyezkedném, ha arról volnék meggyőződve, hogy a 25. §-ban az országnak valamely eddig fennálló alkotmányos joga feladva, vagy csak veszélyeztetve is van. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Én is tudok lelkesedni a nemzeti eszmékért, de én meg szoktam különböztetni a kívánatost a kivihetőtől, meg szoktam szivemnek melegét az észnek hideg zuhanya alá bocsátani és lelkesedésemet egyes eszmékért a megvalósítás terén, a körülménvek •figyelembevételével, a viszonyok hatalma alatt kellően mérsékelni, végre a keserűséget, bármennyire is szivem azzal eltelve volna, tanácsadónak el nem fogadni. (Helyeslés jobbf elől. Mozgás a szélső baloldalán.) A törvényalkotásnál kötelességemnek tartom a jognak parancsszava mellett az opportunitás postulatumát is kellő figyelembe venni és szemem előtt tartani Deák Ferencznek 1861. évi május hó 13-án tartott képviselőházi ülésben tett azon kijelentését, hogy kettőre van szükségünk: (Halljuk! Halljuk!) szilárdságra és óvatosságra. Koczkáztatni ott, a hol arra szükség nem kényszerít, bűn a nemzet ellen. (Ugy van! jobbfelöl.) Előrebocsátom még, hogy én az ékes szónoklatokat a. parlamenti viták felfrissítése végett szükségeseknek tartom ugyan, azokban gyönyörködni is szoktam, de azoknak közvetlen hatása alatt meggyőződésemet nem alkotom, mert mindenkor szemem előtt tartom a hires Benthamnak azon intését, hogy a fényes szónoklatokat mindig