Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-193

193. »rszágos ülés márezius ä-án, szombatoa 18S9. i: ;o nem létezik, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Adunk tehát hatalmat, t. képviselőház, egy factor kezébe, a mely hatalomnak részrehajlatlan és igazságos gyakorlására nézve ma a kellő közbizalom még nincs meg. (Ugy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És mi lesz ennek a következése, t. ház ? Egyszerűen az, hogy a tiszti vizsgánál megbukott minden egyes fiatal ember egy-egy eause celébre központját fogja képezni (Élénk helyeilés a Ital- és szélső baloldalon) és igy, t. ház, a végtelenig szaporítjuk a súrlódások anyagát és alkalmát a nemzet és a hadsereg közt; (Igaz! Ugy van! a bal-és szélső baloldalon) beviszszük és mindennapiakká teszszük azokat a nemzet és hadsereg közti viszonyra és a monarchia belbékéjére oly káros súrlódásokat és kérdéseket, melyek most csak időnként fordultak elő a t. házban, (ügy van! ügy van! abal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, képes-e a második szolgálati év fenyegetésével kiszorított kétes értékű néhány tartalékos tiszt a hadsereg és a monarchia hatalmi állásának aequivalenst nyújtani azért a kárért, a melyet az ebből előálló mindennapi súrlódások okoznak? (Élénk tetszés és helyeslés a balés szélső balon.) T. ház! A ki erről a kérdésről, a ki a kérdés ezen oldaláról komolyan és elfogultság nélkül gondolkozik — és én mondhatom, hogy engem a kérdés ezen oldala bánt a nemzeti kérdés után taláu a legjobban — az kénytelen lesz bevallani, hogy veszedelmes ajándékot adunk a hadseregnek ezen második évi szolgálat által, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) veszedelmes ajándékot katonailag és még veszedelmesebbet politikailag. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Itt aztán mérlegelni kellene az érték és ellenérték bilance-át; itt mérlegelni kellene az előnyt és az ezen előnyből származó veszélyeket. S ha ezt mérlegeljük, ha a kérdést ezen az állásponton komolyan, elfogultság nélkül fontolóra veszszük : akkor nincs semmi kétségem az iránt, hogy mindenki, a ki e monarchia kényes politikai organismusát ismeri, a ki tudja, hogy mennyi kölcsönös jóakarat kell itt a benső jogviszonynak fentartására, fejlesztésére és megerősödésére, mindenki igazat fog nekem adni, ha én, mint oly magyar politikus, a ki a kiegyezés épületét fenn akarja tartani, a ki nem akar új üszköt bele dobni e monarchia épületébe, (Tetszés a bal' és szélső balon) egy ily, politikailag veszedelmes újítást ép eszempontnál fogva ellenezni fogok minden tőlem kitelhető módon. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) , De, t. ház, mint azt az általános vitának alkalmával és bevezetőleg most is mondottam, az, a mi a kérdést elmérgesítette, főleg annak eomplicatiója volt: az az úgynevezett nyelvkérdés. (Halljuk!) Már kifejtettem, hogy e complieatio nincs megszűntetve, hanem a maga teljességében fennáll a Gajári Ödön t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslat után is. Nincs is, a mi azt megszűntethette volna más, mint egy praecis jogszabálynak a törvénybe felvétele. (Élénk helyeslés bal- és széUőlalfelől.) És ha a t. nrinister ur, a midőn ezt a határozati javaslatot elfogadta, nyilatkozott arról a tényezőről is, (Halljuk! Halljuk!) a melynek hozzájárulása és beleegyezése nélkül ezt a határozati javaslatot el nem fogadta volna és mely tényező iránt minden magyar ember teljes bizalommal viseltetik: akkor arra kérem a t. nrinister urat, az egész kormányt s a háznak minden tagját, hogy legyen egyszer vége valahára annak, hogy minduntalanul a korona tekintélyére hivatkozzanak. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ha azonban erre hivatkoztak, természetesen meg kellett rá adnunk a különben majdnem magától értetődő választ, hogy itt intézményekről és biztosítékokról van szó, melyeknek a legbecsesebb, a legnagyobb szeretettől és tisztelettől környezett emberi életet is túl kell élniök és ily biztosítékok egyedül törvényben adhatók meg. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez különben, t. ház, annyira evidens, hogy ezzel szemben a túloldalnak csak egy fegyvere van: a felségjogokra való hivatkozás. (Ha'ljuk! Halljuk!) Erre pedig azt mondom, hogy én rossznak tartom azt az ügyet, a melyet önök a túloldalon védelmeznek; de ennél az ügynél még rosszabbnak tartom azt az érvet, a melyet az állítólagos felségjogokból annak megokolására hoznak fel. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ez a vita, a mely mindenféle, eddig nyugvó és szerintem inkább nyugalomban Nagyandó kérdést felébresztett és felköltört, a felségjogok kérdését is napirendre hozta e házban. (Ugy van! balfelöl.) Ha napirendre van hozva, akkor azután nem térhetünk ki annak kimerítő tárgyalása elől; ha napirendre van hozva, akkor nem engedhetjük meg azt, hogy egy pillanatnyi czél elérésének kedvéért a magyar közjog sarkalatos alapelvei meghamisíttassanak (Élénk helyeslés a baloldalon) és oly tanok hirdettessenek, melyek alkotmányosságunknak biztosítékait csökkentenék. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Egy ilyen tant hallottunk ma Horváth Gyula t. képviselőtársunktól. (Halljuk! Halljuk!) Hinni akarom, hogy azt a vita hevében ejtette ki, mert azt közbeszólásra válaszolva mondotta. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur ugyanis azt monda, hogy ő előtte világos az eddigi gyakorlatból az, hogy a nyelvkérdés a hadseregben és a tiszti vizsgálat nyelvének kérdése felségjog, mert világos szavakkal és világos törvénynyel az a törvényhozás jog-