Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-193

176 193. országos ülés mórezins 2-án, szombaton. 1889. körébe tartozónak sehol sem mondatik. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. képviselőház, a legerősebben kell tiltakoznom egy oly tan ellen, (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon) a mely, ugy látszik, szabály gyanánt azt állítja fel, hogy mindaz felségjog, a mi nincs világos szavakkal a törvényhozásnak fen tartva, (Helyeslés a bah és szélső balfelöl) holott a helyes alkotmányos theoria az, hogy mindaz a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a mi nincs világosan és határozottan felségjognak kimondva. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Nagyon fogok örülni, t. képviselőház, ha az a mondat, mely ellen tiltakoznom kellett — mert tiltakozás nélkül annak itt elhangoznia nem volt szabad — utólag annak bizonyul, minek már előre jeleztem : a vita hevében elkövetett véletlen tévedésnek, nem pedig komolyan felállított theoriának. (Helyeslés bal- és szélső balfélől.) De ettől eltekintve, két alapelvből kell kiindulni, mely szerintem rokon azzal a tiltakozással, melyet most ki kellett fejeznem. Az egyik az, melyet Beőthy Ákos oly fényesen kifejtett, (Éljenzés balfelöl) hogy tudniillik a magyar közjog oly felségjogokat, melyek a törvényhozás által ne volnának korlátozhatók, oly felségjogokat, melyek a törvényhozás intézkedési körén kivül állanának, egyáltalán nem ismer. A felségjogok terjedelme fluctuál: hol megszoriítatott, hol tágittatott; a törvényhozásra nézve végre is czélszertíség kérdése az, hogy azokat mennyire akarja egy adott pillanatban megszorítani vagy tágítani. Egyáltalábau nem ellentétes a király és a törvényhozás joga; (Helyeslés a bal- és szélső báloldalon) mert hisz a király a Törvényhozás egyik factora. Az egész különbség csak abban áll, hogy melyek azon jogok, melyeket ő a törvényhozás többi faetoraival együtt és melyek azok, melyeket egyedül, királyi hatalmánál fogva intéz? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) És ez utóbbiakat intézi királyi hatalmánál fogva függetlenül, de nem korlátlanul, hanem mindenkor a törvények értelmében és a törvények korlátai közt. (Ugy van! a baloldalon.) T. ház! Egyáltalán egészen hamis basisra állítják a kérdést, ha a felségjog, mint egy oly határvonal állíttatik fel, mely előtt minden körülmények közt — akármilyen legyen a teendők czélszeriíségére nézve nézetünk — meg kelljen állani; mert ebben az értelemben felségjogot a magyar közjog nem ismer. (Élénk helyeslés balfelöl.) De megengedem, hogy az alaptörvényeinkben kifejtett felségjogokat módosítani nagy indok nélkül nem helyes. És azért második tételem ez: a ki azt áilítja, hogy valamely jog kizárólag ő Felsége intézkedési körébe tartozik fennálló köz-, jogunk értelmében, tartozik ez állítását szorosan bebizonyítani. (Igaz! Ugy van! balfélől.) A bizonyítás terhe nem azokon nyugszik, kik azt állítják, hogy valamely ügy intézése az egész törvényhozásnak, tehát a király és a nemzetnek együttes intézkedési körébe tartozik, hanem a bizonyítás terhe azokon nyugszik, kik azt állítják, hogy valamely ügy ki van véve a király és a nemzet, tehát a törvényhozás intézkedési köréből. (Zajos helyeslés bal- és szélső balfelöl.) És, t. ház, ezzel a bizonyítással a t. túloldal szónokai — hogy a legkevesebbet mondjam — nem voltak szerencsések. Olyan jogszabályt, mely az előttünk lévő kérdésre vonatkoznék és a tiszti oktatás és a tiszti vizsga nyelvének kérdését kifejezetten a felségjogok sorába tenné, természetesen nem tudtak találni; az, hogy a törvényhozás eddig ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozott, semmi egyebet nem bizonyít, mint azt, hogy a törvényhozás eddig nem tartotta czélszerúnek ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És igy egyetlen egy alapjuk van azoknak, kik a felségjog elméletét állítják fel,ez az 1867 : XIL törvényczikk 11. §-a,ilIetőleg az azokban előforduló ezen szavak: „vezérlet, vezénylet és belszervezet". És már most állítják, hogy a tiszti oktatásnak és vizsgának nyelve ezen tételeknek valamelyike alá — hogy melyike alá, azt én nem tudom — tartozik. T. ház! Én azokat, a kik igy érvelnek,, arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy

r az idézett törvényczikk ezt az intézkedési kört Ő Felsége alkotmányos jogainak alapján tartotta fenn, hogy tehát nem új hatalmi kört adott a fejedelemnek, hanem csupán megerősítette azt a fejedelmi hatáskört, a melylyel a véderőre nézve a király eddigi törvényeink alapján bírt. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Es ha ez igy van, t. ház, én, ámbár engem nem terhel a bizonyításnak kötelessége, ámbár én joggal várhatnám ellenfeleimtől, hogy ők bizonyít,sák be, hogy akár a vezérlet, akár a vezénylet, akár a belszervezet fogalma alá vonandó a tiszti vizsga nyelvének kérdése — ámbár, mint mondom a bizonyításnak terhe őket illeti — én a magam jószántából az ellenkező bebizonyításának terhét eddigi törvényeink alapján magamra vállalom. (Halljuk! Halljuk !) *\7 T. ház! Eddigi törvényeink világossá teszik, hogy sem a katonai oktatásnak kérdése, sem az újonezok kiképzésének módja feletti határozás, sem egyáltalában a magyar nyelv alkalmazásának kérdése a magyar hadseregben felségjognak nem tekinthető, hanem a törvényhozás által, a törvényhozás összes factorai által a maguk hatáskörébe vonatott. A katonai oktatás kérdése: méltóztassék törvénykönyveinket elővenni, azokat a törvényeket, a melyek a Ludovica-académia megalkotására nézve hozattak és azt fogják látni, hogy egy nemzeti katonai akadémiának felállítása