Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-193

193. orsíAgos illés márczins 2-án, szombaton. 18S9. 165 keserű kenyerét megosztotta és ott életét is befejezte. (Halljuk! Halljuk!) De, t. ház, a 18. század első tizedeinek helyzete és a mai helyzet közt oly nagy a különbség és az akkori meg a mai viszonyok olyannyira eltérők, hogy azokat aequiparálni, egymás mellé állítani absolute lehetetlenség; (ügy van! jobbfélöl) olyannyira, hogy épen nincs kizárva annak lehetősége, hogy Csáky Mihály, ha ma élne, itt közöttünk, nem pedig ott (szóló a szélső baloldalra mutat) foglalna helyet. (Élénk tetszés jobbfelöl. Derültség a hal- és szélső baloldalon.) Kiss Albert: T. ház! Szavaim helyreigazítása végett kérek szót. (Bálijuk!) Hivatkozom a gyorsíró urakra, de hivatkozom a t. ház jelen volt tagjaira is, hogy én abban, a mit a német nyelv és irodalom német nyelven való tanításáról mondtam, annyira hiven idéztem, hogy ugy a törvény szakaszát, mint az illető rendelet erre vonatkozó szövegét szórói-szóra olvastam fel. E rendelet nem mondja azt, hogy a német nyelv és irodalom az V., VI., VII. és VIII. osztályokban fog német nyelven előadatni, hanem azt mondja, hogy a német nyelv szolgáljon „a felső osztályokban" a német nyelv és irodalom tannyelvéül is. Felső osztályok alatt azonban mindeddig az V., VI., VII. és VIII. osztályokat értették. Ha most a t. minister ur rendeletének azon magyarázatot adja, hogy a német nyelvet esak a VII. és VIII. osztályban fogják tannyelvül használni, ez már kedvezmény, melyet én örömmel jelzek Thaly Kálmán: Visszaszívja! Kiss Albert: A mit pedig az önképző körökről mondottam, azon hírlapi közlemények után, melyeket az aradi önképzőkörről a tegnapi lapok hoztak, megnyugszom a minister ur kijelentésében és ismételve felhívom e tárgyra figyelmét. Mert ha az önképző köröket ily módon szétrobbantják, ez kiszámíthatatlan károkat okoz. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ismételve tehát kérem a komoly vizsgálatot és intézkedést. Kijelentem végié, hogy én beszédem kezdetén jeleztem, hogy a t. minister ur csak most vette át tárczáját. Én tehát bár a felelősség őt terheli, nem annyira őt, mint inkább hivatalos közegeit támadtam és a minister urnak azon őszinte nyilatkozata, melyet az önképző körökről tett, megerősített abban, hogy nem tévedtem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Csáky Albin, közoktatásügyi minister: T. ház! Azt akarom még egész röviden megjegyezni, hogy nem kedvezmény, vagy változtatás az, a mit a német nyelvi oktatásra nézve mondottam a 7-ik és 8-ik osztályokra vonatkozólag. De én azt gondolom, hogy mindenkinek, a ki a rendeletet figyelemmel olvasta, a rendeletből magából meg kellett értenie ezt, ha a tanügygyei egyáltalában foglalkozik, mert ott határozottan meg van mondva: „mely czélból a tantervek és utasítások azon követelménye, hogy a felsőbb osztályokban a német nyelv szolgáljon . . . . stb. előadási nyelvül, a legszigorúbban teljesítendő". Tehát hivatkozás van a tantervekre és utasításokra, melyek tényleg megvannak, léteznek és több év óta fennállanak és melyekben világosan ki van mondva, hogy a gymnasiumoknál hetedik és nyolczadik osztályban, a reáliskolákban már az ötödik osztályban kezdődik. Csak azt akartam tehát mondani, hogy az, a mit én kilátásba helyeztem, nem változtatása a rendeletnek és hogy nem mondatik a rendeletben, hogy melyik osztályban, az onnat következik, mivel hivatkozás történik a tantervekre és utasításokra, hol ez részletesen megállapittatott. Még esak azon hozzáadásom van, hogy természetesen nagyon jól esik nekem a képviselő ur azon nyilatkozata, hogy nem kivan engem személyesen megtámadni, azért, mert nem régóta vagyok még e hivatalban, de másrészt természetes, hogy a felelősség mindenkor a ministert fogja illetni, a minthogy készséggel e felelősséget el is vállalom. (Helyeslés jobbfélöl.) Josipovich Géza jegyző :Horváth Gyula! Horváth Gyula: (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, mindenki méltányolni fogja, ha helyzetemből kifolyólag a nehézségek elől nem akarok kitérni, hanem adandó szavazatomat indokolom épen úgy, a mint indokoltam szavazatomat, melyet az általános vitánál adandó voltam. (Halljuk! Halljuk!) Legelőször is meg kell jegyeznem, hogy úgy ezen, mint minden kérdésnél, melyet az ország érdekében helyesen és hazafiasán megoldatni óhajtok, egy utat követek, ez pedig az illető kérdésnek igazságos megbirálása, a kérdésnek sem nagyobbítása, sem kisebbítése, hanem oly színben való feltüntetése, mely a valóságnak és az igazságnak megfelel. (Helyeslés.) Ez volt kiindulási pontja beszédemnek az általános vitánál, ez ma is. Akkor is. t. ház, bátor voltam a képviselőház előtt kifejezni azon aggályaimat, melyek a törvényjavaslatra vonatkozólag fennállottak. A 14. §-ra vonatkozó aggályaim el lettek oszlatva ; s ebben meg fogják nekem engedni azok, kik velem együtt osztoztak azon aggályokban, hogy én egy tekintetben nem követhetem őket; ez pedig az, hogy bármely indokból történt az a módosítás, melyet én és azok, kik velem egy véleményen voltak, az ország jól felfogott érdekében követeteltünk, de ha megtörtént, ez bizonyára nem jogosíthatott tel sem engem, sem mást, sem senkit arra, hogy ezen czél elérése által magát sodrából kihozatni engedje, hanem igenis, ha megtörtént azon módosítás, mely az ország és a haza érdekében követeltetett, a melynek súlyát, mielőtt módosítás történt, kiemelte mindenki e házban, ha mondom, ez megtörtént: annak súlyát kisebbíteni nem volt szabad és nem volt helyes, sőt azt leg-