Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-193
Jgg 193. erszágos ülés máreztas *-íin, szemijaten. 1889. inkább azoknak kellett elismerni, a kik annak követelése alkalmával e kérdés horderejét leginkább kiemelték. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A 14. §-nál nem tartottam szükségesnek felszólalni. Az általános vitánál indokoltam szavazatomat, melyet adandó valék. Midőn azonban a módosítás megtörtént, minden további indokolás szüksége elesett. Most napirenden van a másik két sérelmes szakasz a 24. és 25. §.ésaz ezekre vonatkozó határozati javaslatok. Méltóztassék megengedni, t. képviselőház, épen azért, hogy a helyzet minden oldalról kellőleg meg legyen világítva, még azon subjeetiv oldalról is, melyet a magam személyében, én, képviselek — hogy — úgy modjam — .történetét adjam a kérdés azon részének, mely tudomásomra és szemem előtt folyt le. (Halljuk! Halljuk!) Talán több mint egy éve már annak, hogy az a kérdés, hogy a tiszti létszám a hadseregben kevés és hogy annak szaporítása czéloztatik, a véderő-törvényjavaslat megalkotói között megbeszélés tárgyát képezte. Épen a honvédelmi minister ezelőtt egy évvel — azt hiszem, erre ő is emlékezni fog — a szabadelvű párt körében többek előtt ismertette azon intézkedéseket, a melyeket ő a véderő-törvényjavaslatnál, a hadsereg jól felfogott érdekében, keresztül vinni szükségesnek tart. Ezek között volt az is, hogy a tiszti vizsga letételéhez köttessék az egyévi szolgálat és ha egy év után valaki a tiszti vizsgátsikerrel letenni képes nem volna, a szolgálat arra nézve két évre terjesztessék ki. Eötvös Károly: Tehát a clubból került ki ez az eszme?! Horváth Gyula: Én azt hiszem, hogy sem a minister urnak, sem a szabadelvű párt tagjainak azért szemrehányást tenni nem lehet, hogy ha komoly politikai kérdéseket előzetesen megbeszél nek; sőt azt állítom, hogy ha lehet valamit kormánynak és az azt támogató pártnak szemére vetni, az az volna, ha ilyen természetű fontos kérdéseket előre meg nem vitatna. (Helyeslés a jobboldalon.) A mint történt is, hogy nem beszélték meg, de ez rendesen nem vezetett jó eredményre. (Mozgás balfelöl. Halljuk!) Azon említett alkalommal a t. honvédelmi minister ur a szolgálati évnek egy évről két évre való kiterjesztése mellett a hadsereg jól felfogott érdeke szempontjából minden képzelhető indokot felhozott. Én akkor is kötelességszerűi eg mindazon aggályokat, melyeket az általános tárgyalásnál kifejtettem, előadtam és a melyeket kisebb részben talán ma is ismételni fogok; épen olyan őszinteséggel mondottam el a t. minister urnak, mint elmondottam azokat a múlt alkalommal itt és elmondom ma. (Helyeslés.) Utaltam arra, hogy a hadsereg jól felfogott érdekében csak oly intézkedéseket tartok kívánatosaknak, melyek a nemzetben visszatetszést nem szülnek, vagy ha visszatetszést szülnek, legalább oly eredményeket állítanak elő, a melyek a hadsereggel szemben egyenértéket adnak azon áldozatokért, melyek a nemzettől követeltetnek. És t. ház, nem tagadhatom azt sem, hogy míg tán egyes-egyedül állottam ezen nézetemmel a minister ur ellenében, igen sokan voltak, a kik a minister ur érveit akkoriban elfogadták és e tekintetben, ha a minister ur azzal a benyomással távozott, hogy vannak ugyan egyesek, a kik az ő nézetében nem osztoznak, de a kik előtte ugyanazon alkalommal nyilatkoztak, bár később nézeteiket megváltoztathatták, de az e tekintetheti czélirányosnak tartott intézkedéseinek szükségességét belátták: ez a benyomás teljesen indokolt volt. A két évi szolgálat kérdése az, t. ház. mely felfogásom szerint, az egész törvényjavaslatnál, illetőleg ezen szakasznál a nyelvkérdést is íelvetette és ez az egyetlen intézkedés az, a melynek következménye amaz általános ingerültség, amely tapasztalható e házban és e házon kivül. (Ugy van! balfelöl.) Es en akkor figyelmeztettem a t. honvédelmi minister urat, hogy azon kérdéseket, melyek e törvényjavaslatnál előfordulnak, nem abból a szempontból fogják legelőször is megítélni az ország lakói, vájjon a hadsereg ereje mennyiben emeltetik, vagy mennyiben nem, hanem legelőször és legjogosabban azon szempontból Ítéltetnek, illetőleg támadtatnak meg, vájjon ily intézkedések folytán a hadseregben való szolgálat hazáuk fiainak nem nehezittetik-e meg, vagy nem tétetik-e épen gyűlöletessé előttük. (Ugy van! balfelöl.) És nemcsak az következhetik itt be, hogy a nyelv kérdése egyáltalában felvettetik, hanem természetes következmény lehet az is, hogy e törvényjavaslat a hadsereg és a-nemzet, a monarchia innenső és túlsó fele között sok félreértésnek lehet kútforrása. • Én, t. képviselőház, sem akkor, sem most, sem egyáltalában soha azt tagadásba nem vontam, hogy a hadseregnek nyelve a jelen körülmények és viszonyok szerint nem lehet más, mint az, a mi most törvényszerűleg használtatik. (Ellentmondások balfelöl.) Engedelmet kérek, talán nem jól fejeztem ki magamat: törvényszerűleg csak annyiban, a menynyiben a nyelvnek használata törvényszerű jogon alapul, t. i. azon jogon, mely a hadsereg nyelvét megállapítja és mely, miután erre a törvényhozásnak külön, kizárólag fentartott joga nincsen, azon jogok közé soroztatott — legalább ez ideig — melyek a felség által gyakoroltatnak. (Élénk helyes és jobbfelöl.) Már, t. ház, ha ez nem ama jogok közé tartozik, akkor méltán kérdezhetem, hogyan lehetett akár ezen, akár azon oldalán a háznak
