Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-186
186. országos tilás fefernár äS-én, pénteken. 1889. 11 ris utón eszközölni ki azt, hogy az ily csapatok számára a magyar és osztrák honpolgárok közösen assentáltassanak. Ennélfogva kérem a t. házat, hogy ezen módosításomat elfogadni méltóztassanak. (Helyeslés a szélsőbalon) Madarász József jegyző: Tóth Antal! Tóth Antal: T. ház! (Halljuk!) Türelemmel és figyelemmel hallgattam végig a t. honvédelmi minister ur előadását, a melyből megértettem azt, hogy miért lesznek a póttartalékosok oly nagy számmal áthelyezve a rendes hadseregbe, de egyúttal tudom azt is, hogy a hadkötelezettek csak a legnagyobb szükség esetére helyeztetnek át a rendes hadseregbe. Kérdem tehát a t. honvédelmi minister urat, hogy mi indította őt most, midőn úgyszólván egész Európát a béke szelleme lengi át, arra, hogy egy hozzám közel álló ismerősömet néhány hét előtt áthelyezett a honvédséghez s most vagy két héttel ezelőtt kapott egy utasítást, a mely szerint átteszik a közős hadseregbe s a melyben meg van határozva az is, hogy melyik fegyvernemhez kell bevonulnia. Én elhiszem, hogy a t. honvédelmi minister urnak joga volt ezt tenni, de akkor ne méltóztassék azt mondani, hogy a nemzet virága, az ifjúság, nincsen kiszolgáltatva a f. honvédelmi minister ur önkényének. Ha a t. honvédelmi minister ur ez iránt megnyugtatna, felvilágosítását köszönettel fognám venni. (Helyeslés a bal- és szélső bálon.) Madarász József jegyző: Báró Kaas Ivor ! Báró Kaas Ivor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) At.honvédelmi minister uraltál adott felvilágosítási köszönettel veszem annyiban, a mennyiben felszólalásomat figyelemre méltatta. Nem hagyhatom azonban megjegyzés nélkül felszólalásának tartalmát. Constatálom azt, hogy a t. honvédelmi minister ur elismerte, miszerint a bosnyák csapatok kiegészítő részét képezik a közös hadseregnek, vagyis egyforma szervezettel birnak. Constatálom másodszor azt is, hogy én soha egy szóval nem mondtam ellenkezőjét annak, hogy a bosnyák csapatoknál a német vezénynyeív uralkodik. Ebben megegyezünk. A mi már most azt illeti, hogy a bosnyák csapatoknál immár bosnyák tisztek is alkalmaztatnak, azt is concedálom, hogy ezen önkéntesek nem egyévi önkéntesek. Én kijelentem, hogy informatiÓimat közvetlenül oly forrásból kaptam, a, melynek hitelt adhattam. Egy szerajevói keresztül utazott tiszt, a ki magáról azt beszélte, hogy ő a bosnyák fiatalok tisztté képzésében részt vett, ezen vita alkalmából egyik itteni ismerősének azt mondotta, hogy a bosnyák önkéntesek tiszti képzése — ugy hiszem, Károlyvárosban, de nem tudom bizonyosan, hol — bosnyák vagy horvát nyelven, tehát saját anyanyelvükön történik és a tiszti vizsgát is anyanyelvükön teszik le. És ép azért erre nem az a felelet, hogy ezek németül is taníttatnak, mert hisz a magyar fiúk a Ludoviceumban sziütén taníttatnak németül, hanem a fődolog az, hogy ámbár ők a csapatokat német nyelven kötelesek vezérelni, hogy ámbár kötelesek bizonyos mértékben, a mennyiben tudniillik a szolgálat megköveteli, németül tudni, a tanítás és vizsgálat nyelve náluk, a bosnyák önkénteseknél, tényleg a bosnyák, horvát, avagy német-e? Ezen kérdésre a t. honvédelmi minister ur nem direct, hanem indirect választ adott és én ezen választ is tudomásul veszem. A t. honvédelmi minister ur szavaira, nyíltsága és gavallér jelleménél fogva, melyet annyira tisztelünk, nem illik a mondás: „Si fecisti, nega"; de áll rája igenis az a magyar közmondás: „Másról beszél Bodóné, ha a bor árát kérik." (Helyeslés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! Én a magam részéről csak azon módosítvány érdekében kívánok néhány észrevételt tenni a honvédelmi minister ur felszólalására, melyet t. barátom, Bolgár Ferencz nyújtott be. (Halljuk! Halljuk!) Ezenmódosítványra, a mint a dolog természetében fekszik, ugy alkotmányjogi, mint pénzügyi, valamint szolgálati tekintetben nagy súly helyezendő. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És, felfogásom szerint, nem állhat meg a honvédelmi minister urnak ezen módosítvány ellenében felhozott azon kifogása, hogy a póttartalék contingentálásának megállapításánál legfölebb egy oly létszámot mondhatnánk ki és állapíthatnánk meg a törvényben, a mely fictiv lenne; mert egyáltalában nem látok nehézséget abban, hogy a póttartalék létszáma esetleg maximalis tételben állapíttassák meg, valamint eventualiter ez van megállapítva maximalis összegben a 103 ezer főnyi évi jutaléknál is. Mert ha esetleg a sorozásnál az újoncz-jutalék egészen nem telnék ki, ez is fictio lenne. Igaz, hogy ez esetben a későbbi sorozás alkalmával ez pótoltatik, de azon felfogás, azon eszme, hogy ily maximalis tétel mellett is a contingens fictio lenne, azt, gondolom, meg sem állhat. Egyébiránt, t. ház, a t. minister ur felszólalásában azt monda, hogy nem is volna nehézség abban, hogy a póttartalék contingense megáliapittassék, ha az újonczozás eredményei ismeretesek volnának és azon eredményekre építve állapittatnék meg a contingens ... Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Az újonczozási eredmény alapján! Horánszky Nándor: Az újonczozási eredmény alapján — jól van, elfogadom — nem lehet tehát megállapítani, mint a minister ur mondja — a contigenst, mert az eredmény szerinte olyan, hogy a szük séges megkívántató contingens ki nem telik. y^üFs^V