Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-193

158 193. országos ülés m:troiins 2-án, szombaton 1889. t. képviselőtársamtól, ki rámutatott erre és ugy fejezte ki magát, hogy ezen rendelet „nem jó korszakban" jelent meg. De, hogy elhamarkodásból eredt ezen rendelet, bizonyítja azt azon rendelet indokolása, melynek kezdő sorai következőleg hangzanak: „A középiskolai tanítás eredményét ellenőrző hivatatalos közegeim jelentései megegyeznek abban, hogy sem gymnasiumok, sem reáliskolák nem érik el mindenütt a német nyelvtanítás azon czélját, melyet az országos tantervek és utasítások kitűznek. Én, t. ház, nem kételkedem abban, hogy a t. minister ur azon hivatalos közegeitől ilyen jelentéseket nyert. De épen ezen jelentések, melyekre rendeletét alapította, voltak nagyon elhamarkodottak és azon jelentésekben foglalt ítélet az, mely korai volt. Ugyanis, t. ház, még csak öt éve annak, hogy a közoktatásról szóló törvényjavaslat létrejött, tehát még csak öt éve annak, hogy a nyolcz osztályból álló középiskolákban a tanterv és tanrendszer a törvénynek megfelelőleg módosítva megállapirtatott. Legalább egy cyclusnak, vagyis nyolcz esztendőnek kell tehát lefolynia, hogy azon tanterv és tanrendszer fölött valaki alapos bírálatot mondani hivatott lehessen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt tehát a t. minister ur is megengedi, hogy mikor az ő hivatalos közegei a nyolcz évet, vagyis az első cyclust be nem várva, ennekközepén, az ötödik év folyamán már hivatottaknak érezték magukat a tanterv és tanrendszer fölött ítéletet mondani: akkor ítéletük, legszelídebben szólva, elhamarkodott (Élénk helyeslés szélső balfelől) és azon hivatalos közegeknek ily eljárásáért sem a t. ház, sem a tanügy, sem a t. minister ur köszönettel bizonynyal nem tartozik. De, t. ház, nekünk, az ellenzék padjain ülő képviselőknek, ellenzéki álláspontunknál fogva, kötelességünk az is, hogy a törvények végrehajtását lépésről-lépésre ellenőrizzük. Ha én ezt a rendeletet ily szempontból bírálom, akkor, t. minister ur, azon hivatalos közegek jelentését, alkotmányos felfogás szerint, törvénybe ütközőnek kell nyilvánítanom. Mit mondanak azon jelentések? Azt, a mivel a rendelet megjelenését maga a t. minister ur indokolja, hogy azon hivatalos közegei arról győződtek meg, hogy a középiskolákban a német nyelv tanítása tekintetében nem tétetik elég annak, a mit a tantervek és az utasítások rendelnek. De, t. ház, azon tantervek és utasítások nem döntők. A középiskolák feladatát maga a törvény szabja meg s ahhoz kell alkalmazkodni azon tanterveknek és utasításoknak is. A középiskolák feladatát pedig az 1883 : XXX. törvényczikk 1. §-a következőleg határozza meg: „a gymnasium és reál iskolának az a feladata, hogy az ifjúságot magasabb, általánosabb műveltséghez juttassa és felsőbb tudományos kiképzésre előkészítse. A gymnasium e feladatot, a minden irányú humanisticus, — főleg az ó classikai tudományok segélyével — a reáliskola pedig, főleg a modern nyelvek, a mennyiségtan és természettudományok tanítása által oldja meg." Már, t. ház, a gymnasium ezen feladata, melyet annak a törvény nyíltan elébe szab, lehetetlenné teszi azt — a mi lehet mellékczél, de nem lehet főfeladat — és a mit nié<>is ezen rendelet által elérni akarnak, hogy tudniillik a gymnasiumban a gymnasium növendékei megtanuljanak németül tracscsolni s ez által a tiszti vizsga letételére előkészíttessenek. Felolvastam a törvényt, a mely megmondja, hogy a gymnasinmnak mi a feladata és ettől eltérni sem a hivatalos közegeknek jelentéseik szerkesztése alkalmával, midőn a tanterv felett bírálatot mondanak, sem a t. minister urnak, mikor azon tanterveket és utasításokat készíti — az én meggyőződésem szerint — a törvény megsértése nélkül nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, ha nem az elhamarkodást veszszük, t. ház, e rendelet indító okául, hanem azon másikat, hogy a t. minister ur sietett a ministerelnök urnak segítségére menni: akkor is ki kell jelentenem, hogy a minister ur rendelete czélt tévesztett, mert az a törvénynek nyilt rendelkezésébe ütközik; beleütközik (Halljuk! Halljuk!) az 1883: XXX. törvényczikk 7. §-ába, mely ekként szól: „A nem magyar tannyelvű középiskolákban a 7-ik és 8-ik osztályban a magyar nyelv és irodalmának történelme magyar nyelven taníttatik." Már most, t. ház, ha Magyarországon az alkotmányosság több mint 2 évtizedes fennállása után, a magyar nyelv mint állami csak oly mérvben tiszteltetik, hogy a nem magyar tannyelvű középiskolákban a magyar nyelv és annak irodalma csak két osztályban adatik elő magyar nyelven, ellenben a német nyelv és irodalmának német nyelven előadása a magyar tannyelvű gymnasiumokban négy osztályban rendeltetik: akkor hol van a magyar és német nyelv között épen az önök által oly sokszor emlegetett paritás? (Igaz! Ugy van! balfelől.) És ha a magyar nyelvnek, mint államnyelv jogának ezen minimuma: még a paritás sem tartatik tiszteletben, akkor, t. ház, ne méltóztassanak csodálkozni ott a túloldalon és ne fájjon önöknek, mikor ezen oldalról gróf Károlyi Gábor t. képviselőtársam (Zajos éljenzés a szélső balon) azon túloldalt német oldalnak nevezte. (Helyeslés a balés szélső balon.) Akkor, t. ház, és mélyen ti többség, ne tulajdonítsák önök másnak, csakis a tények közvetlen logicájának azt, hogy ebben a házban ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmából csak két pártot látunk egymással szemközt állani..