Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-193

1!»S. ©rszásros ülés míirezins 2-án. szombaton. 1889. 159 Nemcsak e házban, de meggyőződésem szerint ezen 25. §. tárgyalása után a házon kivül, az országban is el fog következni nemsokára azon idő, mikor — mint évszázadokkal ezelőtt — e hazában és az országgyűlésen csak két párt volt: az egyik a labancz, a másik a kurucz, ugy ezen 25. §. hatása alatt nemcsak e házban, hanem e házon kivül is csak két párt leend. Milyen nevet fog felvenni azon két párt közül egyik és másik: nem tudom. De nem is tartozik a lényeghez. Mert hogy az elnevezésnek a mai korban nincs jelentése, azt bizonyítja megezáfolhatlanul az a tény, mikor a jelenleg e házban többségben levő párt szabadelvűnek nevezi magát. (Igaz ! Ugy van! a balés szélső baloldalon.) És ne méltóztassanak önök a túloldalon azt hinni, hogy ha majd ezen 25. §-t megszavazták, mikor ezen védtörvény tárgyalása be fog végeztetni, hogy akkor ezen küizdelenmek vége lesz. (Igaz! Ugy van! bal- és szélső bálfelöl.) Bármit mondjanak önök itt, bármit fognak hirdetni odakint, azon küzdelem itt csak kezdetét vette, (Ugy van ! a bal- és szélső balon) mert a t. minister urnak általam birált rendelete, ha vissza nem vonatik, maga elegendő arra, hogy ezen küzdelmek tovább folyjanak (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon) és bármit fognak önök mondani, azon küzdelem a nemzet nyelvéért és nemzeti culturáért folytonos küzdelem leend. (Zajos

r helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) És uraim, azon küzdelembe én és reményem szerint ezen 48-as és függetlenségi párt tagjai nyíltan, őszintén és határozottan belemegyünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Ha provocáltattunk, felvesszük a keztyíít és azon helyzetben.; melybe ezen pártot épen magának a t, ministerelnök urnak nemcsak politikája, hanem taeticája kényszerítette bele; azon visszás helyzetet minden következményeivel én a magam részéről, nyíltan és őszintén elfogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kivouom annak consecmentiáit e házban és e házon kivül. És, t. ház, ebből nem következik az, hogy én és ezen pártnak tagjai szakítsunk az általunk eddig követett elvekkel, mi nem fogjuk pártunk elveit szegre akasztani. Mi önzetlenül, őszintén küzdöttünk azon elvek valósításáért. Mi nem akarjuk, nem akarhatjuk megkerülni Jerikó falait, hogy elveink árán a hatalom birtokába jussunk és mert elveinket meg nem tagadtuk és meg nem tagadjuk, nem fogjuk ropogtatni azon hírhedtté vált lukas mogyorót. Hanem most, a mikor nemzeti nyelvünk és culturánkról van szó, elveinket hiven megőrizve és azon elvek Valósításáért küzdve, támogatni fogjuk önzetlenül azokat, kik itten e házban tett kijelentés által arra kötelezték le a nemzet előtt magokat, hogy ők az 1867-ik évi törvény ezikkben lefektetett jogokat tovább fejleszteni fogják. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. ház, a mai viszonyok signaturája. Ez azon helyzet, melybe minket a ministerelnök ur politikája és taeticája kényszerített. Elismerem, hogy abnormis e helyzet. De hát nem abnormis-e azon eljárás is, melylyel találkozunk? Az ellenzék részéről e házban ugy katonai, mint közjogi szempontból oly sok, a mily fontos érv mondatott már el és azok közül a másik oldalról egyetlen érv sem czáfoltatott meg. Maga a ministerelnök ur is csak meggyőződésére hivatkozik. Az ily eljárás abnormis és abnormis helyzetet teremt ugy itt e házban, mint ezen kivül. Vele szemközt az abnormis eljárás jogosult. És mikor a közvélemény e házon kivül közönyösen szunnyadt, fel kell rázni a közvéleményt, mert különben méltán félni lehet, hogy a mit Thun nem tudott elérni, azt ezen 25-ik szakasz czíme alatt valósítani fogja a szabadelvű párt dicsőségére annak kormánya. Én megvallom, hogy csak sajnálni tudom ezen helyzetet. Kern találok benne örömet. Nem találok benne örömet annyival inkább, mert hazámra, nemzetemre nézve elkövetkezhetnek ugyan annak oly következményei, az, hogy a ministerelnök ur, bármi erősen ragaszkodik azon székhez, azt elNagyni lesz kény telén; de félő, hogy oly drága lesz az ár, a miért azon ministeri székből távozik, hogy bár távozásának horderejét nem kicsinylem, de azon távozásnak ára túldrága lehet. Méltán aggaszt ezen abnormis helyzet mindenkit, mert azon czél, a melyet a minister ur rendelete elérni akar, rendes viszonyok közt elérhetetlen. Ugyanis miért rendelte be rendelete végén a minister ur május 15-ére a középiskolai tanterveket, ha nem azért, hogy a német nyelv óraszámát a többi tantárgyak rovására kívánja szaporítani. De fog-e ezzel czélt érni? Bizonyítja ezt az, hogy a gymnasium osztályaiban 18 óra fordittatik hetenkint a német nyelv tanítására, a reáliskolákban 26 óra. És a mint rendeletének kezelő szavaiban a minister ur mondja, a hivatalos közegeinek jelentése szerint a német nyelv tanításában a reáliskolákban sem tapasztalható az általa kívánt eredmény. Ha tehát azon 18 órát, a mely a német nyelv tanítására a gymnasiumokban fordíttatott, a mélyen t. minister ur 26 ra fogja emelni, mi lesz az eredmény ? Az, a mit már a reáliskoláknál tapasztalt. De lenne ennek egy másik szomorú eredménye is és én arra kötelességem szerint rámutatok: lenne az a szomorú eredménye, hogy a gymnasiumainkban tapasztalt azon túlterheltetés, mely ellen a jogos panaszokat minden oldalról halljuk, még fokozódni fog és azt fogja eredményezni, hogy a középiskolákban tanuló ifjúság testben és lélekben a teher alatt elsatnyul. (Helyeslés a szélső balon.) És lenne még egy másik szomorú következménye s ezt a t. minister ur már maga észrevette rendeletének kiadása óta. (Halljuk/) Nem tudom.