Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-192
152 192. országos ülés mórczins 1-én, pénteken. 1889. az derült ki, hogy az ottani hadtestparancsnoknak nincs inyére, ha a császári királyi — nem tudom, hogyan nevezzem, talán császári és királyi, ahogy méltóztatnak parancsolni; ide (ahonvédelmi minister felé) ugy mondani: császár királyi, oda (az elnök félé) császári és királyi (Hosszantartó nagy derültség. Éljenzés hal- és szélső balfelöl) — mondom, a hadtestparancsnoknak nem volt inyére, hogy a tisztikar társalgási nyelvül a magyart használja, ezt a közös hadsereg elleni ostentatiónak tüntetvén fel. A hadtestparancsnok szép módjával, szelid nyomással (Derültség bal-és szélső balfelöl) tudtukra adatta az illető törzstiszt által, hogy az kellemetlen összhangtabmságotkelt,haatiszturakmaguk között magyarul társalognak; ne rontsák hát a többi tisztek kedvéért az összhangot, hanem szíveskedjenek egymás között is németül beszélni. A másik ezred parancsnoka ezt nem tette, azt mondván, hogy ő tisztjeinek magyar nyelven folytatott magán társalgását nem fogja kárhoztatni, lévén az ezrednek is magyar a nyelve. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ez volt a megfejtése tehát annak, hogy az egyik tisztikar ma is magyarul társalog, a másik pedig kénytelen volt a társalgást németre fordítani. Ha tehát, t. minister ur, még a társalgási nyelvben is ilyen személyeskedést gyakorolnak, magyar ezredeknél, egy oly kizárólagos magyar jellegű fegyvernemnél, melyet az egész világ tőlünk vett át, a huszárságnál, akkor ne állítsa nekem azt senki, hogy a hadseregnél nem gerrnanisálnak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Polónyi Géza : Debreezenben egy honvédtiszt mondott német toasztot. (Igaz! Ugy van/ szélső balról.) Thaly Kálmán: Van, t. ház, ennek a kérdésnek komoly oldala. Ha egységes is az a hadsereg, nem hiszem, hogy bárkinek is érdekében feküdnék —még a legfőbb hadúrnak sem — hogy a magyar nemzetiségű és a magyar nyelvet biró tisztek, a kiknek papiroson kötelességükké tétetik, hogy az ezred nyelvét ha nem ismerik, megtanulják, hogy azok az ezred nyelvében magukat ne tökéletesíthesíaék és hogy a magyar születésű tisztek legalább szabad idejük alatt magyarul ne társaloghassanak. Minthogy pedig a tények igy állnak, igen lekötelezne a t. honvédelmi minister ur s ugy hiszem mindazokat, a kik a magyar ezredeket magyaroknak akarjuk, ha befolyását annak útja és módja szerint oda érvényesíteni méltóztatnék, hogy a magyar tisztek legalább a társalgási nyelvben ne üldöztessenek. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Ez nem történik sehol. Thaly Kálmán: Majd elmondom a t.minister urnak, hogy äz eset hol történt. Egyébiránt, t. ház, ez oly általánosan tudott dolog, egyes példákra nem is kell hivatkoznom. Megengedem, hogy vannak egyes humánus ezredvagy hadosztály-parancsnokok. (Egy hang a szélső baloldalon: Mint Débreczenben volt!) Igen, mint van der Wense, ki maga ütötte helyre ama honvédtiszt hibáját s vele szemben örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy itt a parlamentben fejezzem ki iránta elismerésemet (Tetszés) s a ki, midőn azt mondták neki, hogy ezért pensionálják, azt felelte, hogy: akkor Debreczenbe megy pensióba. Az ilyen tábornokokat kívánnám én szaporítani, bár minél több lenne ilyen. Elismerem én az érdemet, még a fekete-sárga zászló alatt is; bár mentül gyakoribb lenne és ne volna olyan fehér holló ritkasága az ilyen tábornokok és ezredesek száma. De a hol maguktól nem teszik meg, ott mindenesetre egy kis szelid nyomás nem ártana (Derültség a szélső balon) nekik azon tekintetből, hogy a tisztikarban ne csak ne tiltsák, de sőt mozdítsák elő a magyar ezredekben a tiszt urak magyar társalgását, mint a mely egyedül teszi őket a gyakorlat által képessé az ezred nyelvének kellő elsajátítására, a mi pedig benne van az utasításban. De mondok más esetet is; a nevet itt is el kell hallgatnom, mert különben üldözésnek volna kitéve, de ha a t. honvédelmi minister ur kívánja, felelek neki, az eredeti okmányt láttam magam. Február hóban egy általam kevésbbé, de egynémely barátom által igen jói ismert nagyon tehetséges fiatal ember jön hozzám ; egyik protestáns főiskolának legkitűnőbb tanulója volt, daliás katonának termett, ambitiósus gyerek. Ha bölcsője a Tisza (Felkiáltások szélső balfelöl: Abczúg!) partján rengett is — nem ezt a Tiszát értein — (Zajos derültség) és daczára annak, hogy zsiros szája van, a német nyelvet törve, irva elsajátította anynyira, hogy letehesse a tiszti vizsgát. 0 nem volt ugy vele, mint a Prónay Dezső t. képviselőtársam angolja, a ki megijedt, mikor azt mondta neki a görög, hogy olyan jól beszél görögül, hogy alig lehet rajta észre venni az angol accentust, miként én is elvből soha meg nem tanulom a „der, die das"-t (Általános derültség) s uiéjps 'SYürttemhergben, Lüneburgban, meg Hessenkasselben, mert itt mindenütt jártam, megértettek az én magyaros német kiejtésemmel; mert én azt akarom, hogy kinézzék belőlem, hogy nem vagyok német, (Általános derültség) tehát, t. ház, ez a tiszaparti fiatal ember mégis le akarta győzni e nehézséget és teljes erővel vetette magát a német nyelvtanulására. A többi katonai tudományokból a tiszti vizsgát igen jól letette, 34 egységet kapott. A t. minister ur tudja, hogy 30 egységet kell kapni, akkor tisztnek nevezik ki, neki 34 egysége volt, tehát négygyei több, mint kívántatik, láttam az eredeti okmányait; az ezred ajánlotta a tiszti rangra, a hadügyministertől azonban leérkezett a „ Beschaid".
