Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-192

192. országos ülés márczins 1-én, pénteken. 1889. 153 (Derültség.) Mondom, megértettek ezen kiejtés daczára még Katzen-Ellenbogenbanis. Katzen-Ellenbogen Hessen-Kasselben fekszik, közel a rajnai szép helyekhez. Megérkezett a „Beschaid", én magam olvastam a,z eredeti okmányt, az van benne: Wegen ungenügender Kenntniss der deutsehen Spraehe als Officier nichtgeeignet, alsFeldwebel geeignet. Hát, t. ház, ugy a mint Bolgár Ferencz t. képviselőtársam mondotta: itt búvik ki a szeg a zsákból, (Derültség a szélső balfelöl) hogy tudniillik a magyar itju leteszi a tiszti vizsgát, töri a német nyelvet, minden tantárgyból kitűnőt kap, a tisztikar, a vizsgáló bizottság tisztté ajánlja, de minthogy a német nyelvet tökéletesen nem birja, a hadügyminister nyakát tekeri, mint valami rossz verébnek és tisztté nem nevezi ki, hanem azt mondja, jó lesz altisztnek. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A valódi magyarokból, a kemény magyarokból, a hamisítatlan szittya magyarokból csak altiszteket, Feldwebliket tudnak csinálni. Nem mondom én, hogy a t. túloldali képviselő urak fiai iránt elnézőbbek nem lesznek, mert a protectio a katonai körökben is dívik, erre is tudnék igen szép példát, de nem mondom el, mert egyiköket nagyon közelről érdekli. (Halljuk! Malijuk!) Még ennek a dolognak nincsen vége. Mikor ez a fiatal ember nagyon elszomorodva azon, hogy minden fáradsága kárba veszett, mert egy év alatt nem tudta annyira megtanulni a német nyelvet — láttam az okmányokat, minden katonai tantárgyból mondom 34 egysége volt, holott csak 30 szükséges, azt akarta, hogy én hozzam fel a dolgot hírlapokban, vagy itt. Azt mondtam, nem teszem, nem akarok önnek ártani; mig annak a hadseregnek a kötelékében benne van, én ugy hallgatok, hogy ki nem préseli belőlem a nevét senki, mert tudom, hogy üldözni fognák. (Mozgás a szélső baloldalon.) De jót állok érte, hogy való. Elment az a fiatal ember panaszkodni a brigadirosához is, hogy vele milyen méltatlanul bántak; az ismerte őt személyesen, becsülte is s azt a jóakaró atyai tanácsot adta neki — most történt november végén, mikor a „Beschaid" jött (Derültség a szélső haloldalon) — hogy fiatal barátom, ön igazán kitűnő katona, mindazokkal a tulajdonokkal bir, melyek egy jó tisztben szükségesek, kivéve, hogy németül nem tud; hát én, a ki önt ismerem, azt ajánlom önnek, tanuljon az egész télen át rettenetes keményen németül, gyakorolja magát különösen a német társalgásban, aztán jöjjön hozzám ugy április közepe felé, akkor talán valami útonmódon megtehetem, hogy a májusi avancement-nál megkapja a tartalékos tiszti rangot, persze xVjabb vizsga nélkül, miután azt letette/'' Mondja már most bárki, t. ház, hogy a hadsereg nem germanisál, (Ugy van! Ugy van! a balés szélső baloldalon) ha még az ilyen jóakaró geneKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IX. KÖTET. ralisok is arra utasítják az ilyen magyar ifjakat hogy tanuljatok fiaim németül, másként ide be nem juttok. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es ha önök elfogadják ezt a szakaszt ugy, a mint az contemplálva van és nem iktatják törvénybe azt, a mit a különvélemény, már akár a Gajári-féle, akár az eredeti határozati javaslat mond, akkor nem hogy segítve lenne ezen a germanisatión, de még sokkal rosszabb lesz az. Kaput fognak nyitni a germanisatiónak be a családokba. (Ugy van! a bal- és szélső balon) Mert a szülők, hogy gyermekeik ugy ne járjanak, mint az említett, különben jeles ifjú, természetes, hogy gyermekeik mellé, ha tehetik, német bonne-t fogadnak és taníttatják őket német szóra, mikor még gyermekek. S igy az önök határozati javaslata a germanisatiót a gyermekszobákba viszi be. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hozzájárul ehhez a Csáky-féle rendelet, hogy az iskolákban havonkint 26 órát fordítsanak a német nyelv tanítására. No így aztán csakugyan meglesz a „Deutschland biszum schwarzenMeer", a Schulverein akarja, de félek tőle, hogy önök is nem akarják-e ilyen határozati javaslatok mellett"? Grarantiát ez ellen, t. ház, legalább nekünk, csak a törvény és a törvénynek szigora végrehajtása nyújt, mert — most térek át a minister ur ígéretére, melyre Kazy t. képviselőtársam hivatkozott azzal, hogy abban nagyon bízik. A honvédelmi minister ur t. i. azt ígérte, hogy befolyását érvényesíteni fogja, hogy azokba az utasításokba ennek a határozati javaslatnak tartalma belejöjjön. Hát hogy mennyire bízik az igen t. minister ur maga ígéretében, azt már megtanulhatta akkor, mikor az igen t. minister ur ma felállott és azt mondotta, hogy az ő szavait ne úgy értelmezzék, a mint mondotta, mert ő azoknak csak szellemét és irányát tartja fenn. No, t. ház, maga a minister ur volt az, a ki megingatta a bizalmat az ő szavaiban, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) nem a privát embert értem, hanem a ministert. Gyenge bizalom az — az a bizalom lehet erős, de az alapja gyenge — a mely ingatag homokra épített alapokon nyugszik. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De hát, t. ház, nézzünk szemébe az utasításoknak. Még ha megengedem is, hogy azok az utasítások néma „Vakulj magyar!" vagy a mézes madzag húzásainak módjára hajlatnak végre, a mint önök contemplálják — és felteszem a minister úrról, hogy befolyását érvényesíteni fogja, hogy azok emberül végrehajtassanak ; de a sikerben kétkedem, mert hogy az igen t. honvédelmi minister úrra olyan nagyon sokat adna az a hadügyminister, ebben én, megvallom, teljem tisztelettel kétkedem. 0 is úgy fog tenni, ha hadügyminister lesz, Pulszky Ágost t. barátommal. (Derültség abal- és szélső baloldalon.) Tehát eltekintve attól, hogy adja-e. vagy nem adja, 20