Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-192

J4 8 *%"-• "rszágos ülés márezins 1-én, pénteken. 18S9. johbfelöl.) Ennél szerencsétlenebb aera pedig ha zánkban alig-alig volt, méltán Kollonics, Bach, Schmerling aerája mellé sorozható. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. Zaj. Mozgás a jobboldalon.) Tehát erre nézve egyezünk. Azt mondta még a t. képviselő ur, meg van arról is győződve — gondolom szentül — (Derültség a bal- és szélső baloldalon) ez is parlamenti szólam lett már, hogy gr. Csáky közoktatásügyi ininister ur ama rendeletét nem épen, vagy talán épen nem (Derültség) katonai szempontból adta ki, hanem sokkal magasabb szempontból. Én is elhiszem, hogy magasabb szempontból, a mennyiben ő a germán culturát tekinti magasabb szempontnak, (Ugy van! a szélső baloldalon) melyet a Fekete tenger felé való irányban terjeszteni szándékozik ugy, mint a német Schulverein tagjai. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Tagja is! Alapító tagja! Derültség. Egy hang balfelöl. Csak lapító tagja! Derültség balfelöl. Felkiáltások jobbfelöl: Nagyon szép!) Szólott az igeu t. képviselő ur a 25. §. kapcsán — feljegyeztem kifejezéseit, nehogy hibásan idészera, s ez könnyű, mert crescendo mentek azok — szólt először a házban a ház ellenzéki szónokai által, valamint az ellenzéki sajtó által országszerte elterjesztett tévhitről, másodszor félreértésről, harmadszor — és ez volt asuperlativus — félrevezetésről. (Mozgás johbfelöl.) Én csudálkozom, hogy a félrevezetés vádjává* minket illetnek, holott a nagy félrevezető iskolájában (Tetszés a szélső baloldalon.) a túloldal nevekedett. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi, ha akartuk volna is, nagyon ujonezok vagyunk még ebben a mesterségben, nem is vagyunk benne, de akkor is nagyon ujonezok volnánk arra, ha olyan sikerre vezetett volna bennünket az ő félrevezetésük, a milyen siker, hála Isten, Pozsonytól Brassóig vagy legalább is Háromszékig mutatkozik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy tévhit, félreértés. Nem akarom a harmadik túlzó kifejezést többé használni, legyen hát csak tévhit. Azt mondja, azért tévhit és félrevezetés, mert hiszen annak az ártatlan 25. §-nak szövegében a magyar nyelv egy szóval sincs érintve; és nem tudja a t. képviselő ur, pedig — úgymond — nemcsak a háznak, de a véderő-bizottságnak tárgyalásait is figyelemmel kisérte, hogy honnan eredt ez a tévhit. Hát ha a véderő-bizottság tárgyalásait figyelemmel méltóztatott kisérni, ráakadhatott volna ennek igazi forrására. Itt is rámutattak már többen. Igaz, hogy nagy ravaszul mellőzve van a magyar nyelv a szakasz szövegében, de épen ebben rejlik a sérelem. Azt csak méltóztatik megengedni, hogy a tisztivizsgátillető súlyosbításszoros összefüggésben áll ezzel a szakaszszal, mert hiszen az nem egyéb, mint ennek végrehajtása. Mi a véderő-bizottságban felkértük a t. minister urat, hogy olvassa föl a most érvényes utasítást és vázolja azon elveket, melyek a netán megújítandó szövegű utasításban foglaltatnak. O megtette; a fennálló és érvényben levő utasítást, sőt gondolom, a Bécsben most projectáltnak szövegét is — mely azonban szerinte akkor még nem volt egészen Összeállítva — a maga eredeti ékes germán mivoltában (Derültség) olvadta fel. Es én igen jól emlékezem — ós hivatkozom a bizottság összes tagjaira—hogy abban nem volt több, mintáz, hogy a Mutterspraehe-kra tekintettel lesznek. Nem akarok hosszadalmas lenni, de csak arról volt szó, hogy a vizsgáló bizottság tagjai bizonyos korlátok közt tekintettel lesznek a magyarra is, mint anyanyelvre. Nincs ott említés — igaz — lengyel, cseh, szlovén, olasz stb. nyelvről, hanem a magyar nyelv egyszerűen a szlovén, a ruthén vagy vindus mellé van sorozva, mint Muttersprache. És ép ebben van a sérelem, t. képviselő ur. Azt hiszem, mint magyar ember fogja érteni, mi a különbség a magyar államnyelv és az osztrák apró-cseprő nemzetiségek nyelvei között. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már egy 1000 éves történelmi múltú nemzet csak megkövetelheti a hadügyministertől, hogy ne sorolja holmi bizonytalan existentiájú Muttersprache-k közé, hanem respectálja az ő államilao; elismert nyelvét. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E:Í a meggyalázás bélyege a mi nyelvünkön, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) mely ellen én a véderő-bizottságban többszörösen, fellobbanó magyar vérem eg-ész hevével felszólaltam. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert ez a tény az, mely a szégyen pírját korbácsolja az embernek az arczába. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Itt van tehát a tévhit alapja, t. képviselő ur. Én azt hiszem, nem tévhit az, hanem hit: hit a mi magyar nyelvünk jövőjében, mikor féltjük azt. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Hála istennek, igy gondolkodik és igy hisz még a nemzet és ez az oka annak az általános felháborodásnak a 25 ik §. ellen, a melyet semminemű határozati javaslatok köpenyegével elfedni nem lehet. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A 25-ik §. által contemplált második évvel is foglalkozott az igen t. képviselő ur, a melyet büntetésből kell szolgálni és azt mondotta, hogy ő nem szánja azt az ifjút, a ki, ha annyi előny daczára, melyet neki akár a Gajári, akár pedig a véderő-bizottság többségének javaslata nyújtani fog, még sem teszi le azt a tiszti vizsgát, a második évi szolgálattal és azzal büntettetik, hogy mozgósítás esetén mint közember kénytelen szolgálni. Keményszívű — ugy látszik — a t. képviselő