Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-192
192. országos ülés márczius lén, pénteken. 1X8{(. 147 tesen t. képviselőtársaimat, hanem a házon kívülieket — kik legjobban feljajdultak, azért jajdultak fel, mert állítólag úgy voltak meggyőződve, hogy a 25. §. a magyar nyelvet a vizsgákból kiküszöböli és helyébe a német nyelvet plántálja és ezt törvénybe iktatja. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Felkiáltások balfelol: Hát a második esztendő?) Én, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) nem kutatom és kutatni nem akarom, hogy ezen tévhit honnan férkezett a 25. §-ba, tény azonban, hogy ezen tévhit fennáll és én csak sajnálni tudom, hogy a nemzetnek egy igen na»y része lelkesülni tudott a 25. §. ellen egy oly kérdés mellett, mely voltakép ezen 25. §-ban nem foglaltatik. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondások balfelol.) így állván a dolog és tekintettel arra, hogy a 14. §. ama alkotmánysértést, mely neki imputáltatott, macában nem foglalja; tekintve továbbá, hogy a 25. §. a német nyelv kötelező voltát a tiszti vizsgánál törvénybe nem iktatja és hogy végre az említettem határozati javaslat a magyar nyelv, tehát a nemzeti érdekek tekintetében határozott haladást mutat; (Igás! Ugy van! jobbfelöl) kénytelen vagyok eonstatálni (Halljak! Halljak!) azt, hogy ama — valljuk be és ez előtt meghajlok — igen szép rendben lefolyt tüntetés — mert a kisebbnagyobb utezai portyázásokról beszélni nem akarok — a jelen törvényjavaslat és sérelmes intézkedéseivel szemben, tárgytalanná és érthetetlenné vált. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) Nem lehetett tehát, t. ház, mindezeknek más értelme és más indoka, mint a nemzet kedélyét felkorbácsolni, a szabadelvű pártot megfélemlíteni (Igaz! Ugy van! jobbfelől) és a nemzetben a bizalmatlanság magvát elhinteni egy kormány ellen. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfelol.) Ez azonban, azt hiszem, ezúttal nem sikerült (Helyeslés jobbfelöl) és én meg vagyok győződve róla, hogy ilyen viszonyok, ilyen körülmények között, ilyen eszközökkel és ilyen félreértésekkel, ez talán sikerülni soha sem fog. Hanem, ha meg vagyok erről győződve, akkor meg vagyok győződve arról is, hogy ha a nemzet kedélye megnyugszik és higgadtan fogja az eseményeket megbírálni, higgadtan fogja a consequentiákat levonni: akkor be fogja egyúttal látni, hogy mindaz, a mi a 14, és 25-ik szakaszra és az államnyelvre mondatott, félrevezetés volt. (Helyeslés jobbfelöl. EUenmondások a balés szélső balon.) És meg vagyok győződve, hogy akkor azon bizalmatlansági mag, a mely itt ellenünk és a t. kormány ellen elhintetett, óriássá fog fejlődni ép azok ellen, a kik azt elhintették. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. EUenmondások a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, ezzel be is fejezhetném beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) S ha ezt nem teszem, annak oka az, mert még néhány szóval ki akarok terjesz- j kedni az úgynevezett Csáky-féle sokat hangoztatott rendeletre. (Halljuk! Halljuk!) Én bevallom és beismerem, t. ház, hogy ezen rendelet egy igen szerencsétlen epochában látott napvilágot. (Felkiáltások a bal- és szélső balollalon: Tisza-aera!) S én csakis igy tudom magamnak megmagyarázni, hogy ezen rendelet olyan apostrophálásban és fogadtatásban részesült, melyet bizonyára meg nem érdemelt. Én meg vagyok győződve, t ház, hogy nem katonai culturai szempontok vezérelték ezen rendelet kibocsátásánál az igen tisztelt cultusminister urat, (Felkiáltások a balés szélső baloldalon: Germamsatio !) hanem sokkal magasabb culturális szempont. És én azt hiszem, senki sem fogja azt tagadni, hogy nekünk, ugy mint gyermekeinknek a német nyelv ismerésére, a német nyelv tudására mindenesetre szükségünk van. És én azt hiszem, hogy, ha a tanterv helyesebben osztatnék be és a most annyi időt és tért igénybe vevő holt classicus nyelvek, mint a latin és görög helyett a német nyelvnek több hely adatik, akkor az eredmény sokkal üdvösebb lesz, gyermekeinknek abból sokkal több hasznuk Lpsz. Ezzel, t. ház, megköszönve a szives figyelmet, vagyok bátor kijelenteni, hogy a 25-ik szakaszt, valamint Gajári Ödön t. képviselőtársamnak határozati javaslatát elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Madarász József jegyző: ThalyKálmán ! (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: (Halljak! Halljuk! a szélső baloldalon.) Sajnálom, hogy az előttem szólott t. képviselő ur épen távozik, pedig megakartam őt tisztelni azon parlamenti illemszokással, hogy az ő szavaira, melyekkel befejezte beszédét, némileg refteetáljak. (Halljuk! a hal- és szélső baloldalon. Felkiáltás jobbfelöl: Hiszen itt van!) Köszönöm, hooy itt méltóztatott maradni. (Derültség. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A min végezni méltóztatott beszédét, a Csákyféle rendelet apostrophálása iránt, arra nézve felesleges szólanom, felesleges azért, mert már az általános tárgyalás alkalmával, azt hiszem, elég érthetően fejtettem ki történelmi példák és okokra alapított nézetemet ezen rendelet ügyében. De még fölöslegesebb szólanom, mert szólanak helyettem — szerény iróí pályámra hivatkozva — körülbelül 30 év óta, hála Istennek magyar, nem német nyelven irt műveim. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Egyébiránt a közoktatási költségvetés tárgyalása alkalmával lesz még okunk, módunk foglalkozni ezen famosus rendelettel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Abban azonban én is igazat adok az előttem szólott t. képviselő urnak, hogy szerinte is egy szerencsétlen epochában jött ezen rendelet a világra, természetes, mert a Tisza-epochában adatott ki. (Derültség. Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj 19*
