Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-192

UMÍ. országos ülés márczius 1-én, pénteken. 1889. 145 25. §-át az 1867-iki kiegyezés szellemével is ellenkező intézkedéseket magában foglalónak tartom ; (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon) mivel azon határozati javaslatokat, melyeket egyrészről a véderő-bizottság, másrészről Grajári Ödön képviselő ur beadott, nem tekinthetem egyébnek, mint tulajdonképen a ma is részben fennálló statusquo rossz körülírásának, a melynek gyakorlati jelentőséget sem tulajdoníthatok, a melynek közjogi jelentősége illusorius: én tehát sem ezt a szakaszt, sem a határozati javaslatokat nem fogadom el, hanem igenis pártolom a véderő-bizottság kisebbségének különvéleményét. (Zajos éljenzés és helyeslés a hal- és szélső baloldalon. Fölkiáltások: Kérünk öt percz__szünetet!) Elnök : Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Helyeslés.) (Szünet után.) Elnök: T. ház! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Ki következik ? Josipovich Géza.jegyző: Kazy János! Kazy János: T. ház! (Halljuk!) A szőnyeget! levő törvényjavaslat általános tárgyalásánál igen sok szép, hangzatos és hatalmas beszédet hallottunk e házban, igen sok ügyes és merészen kidomborított czikket olvastunk a lapokban s láttunk az utczákon egy szép és több kevésbé szép tüntetést. Mindezek azonban nem annyira a javaslattal általánosságban, mint annak részletes intézkedéseivel, különösen a 14. és 25. §§-okban lefektetett intézkedésekkel foglalkoztak. Minden vita a törvényjavaslat e két momentuma körül forgott, mindenki ezt tárgyalta a házban, a házon kivül, az országban, síit sok helyütt az országon kivül is; elannyira, hogy ama két szakaszt teljesen letárgyaltnak lehetne tartani, ha ama vitákat nem a felkorbácsolt szenvedély vezette volna, mely úgyszólván kitiltotta e házból a higgadt tárgyalást. (Helyeslés jobbfélől.) Ürömmel eonstatálomazonban, hogy ma a kedélyek már lassankint megnyugosznak, hogy a tanácskozás azon mederbe folyik vissza, mely Magyarország törvényhozói testül etet méltán megilleti s annak részére joggal megkívánható. S meg vagyok arról győződve, hogy a nemzet is sokkal higgadtabb és igazságosabb birája lesz annak, a mi ily méltóságos tanácskozmányok eredménye gyanánt mutatkozik, mint annak, mit a pártszenvedély szül. (Helyeslés jobbfélől.) Ez önöknek, mint nekünk csak előny lehet, mert a nemzet annak fog igazságot adni, akinek csakugyan igazsága van. Midőn tehát a vita ily előre haladott stádiumában szót kérek, teszem azt leginkább azért, hogy e javaslattal szemben elfoglalt s annak 25. §-ával szemben elfoglalandó álláspontomat néhány rövid szóval jelezzem. ígérem azonban, hogy rövid KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IX. KÖTET. leszek s igéretemet meg is fogom tartani. (Halljuk!) Elfogadtam ej avaslatot általánosságban, mert meggyőződésem volt, hogy e törvényben lefektetendő intézmények alkotmányunk egyik kiegészítő részét képezik és nem akarhattam, hogy alkotmányunk csak egy perezig is e kiegészítő részt nélkülözze. De elfogadtam azért is, mert meg voltam győződve, hogy ama garantiák, melyeket alkotmányunk sérthetlensége szempontjából nemcsak ezen, de minden törvénytől megkívánhatunk s meg kell kívánnunk, e törvényben is megvan. Elfogadtam a 14. §-t nemcsak azért, mert módosítva lett, hanem azért is, mert nem láttam benne azon alkotmánysértést, melyet itt hangoztattak. S ha mégis örömmel elfogadtam a ministerelnök ur módosítását,tettem ezt azért, mert codifieatiáonlis szempontból helyes az, hogy minden törvénynek minden szakasza oly világosan legyen szövegezve, hogy ahhoz félreértés egyáltalában ne férjen. (Helyeslés jobbfélől.) Ha tehát némi tekintetben el is ismerem, hogy ama szöveg homályos volt, azt még sem ismerhetem el, hogy az oly homályos lett volna, hogy annak intentióját az első olvasásnál kivenni nem lehetett volna és hogy azon mélyre ható közjogi aggályokra, melyeket oly szépen hallottunk kifejtve, okot szolgáltatott volna. (Helyeslés jobbfélől.) És most, t. ház, ha kijelentem azt, hogy a szoros értelemben tárgyalás alatt lévő 25. §-t is elfogadom, már kérek a t. háztól engedélyt arra, hogy ezen kijelentésemet néhány szóval indokoljam. (Halljuk! Halljuk!) Az egyéves önkéntesi intézményt, azt hiszem, mindnyájan ismerjük, én tehát feleslegesnek tartanám azt akár katonai, akár egyéb szempontokból bővebben bírálni, szorítkozni fogok tehát tisztán arra, hogy kimutassam azon különbségeket, melyek az egyévi önkéntesi intézményben előállanak a régi törvényben foglalt és a, jelen szakaszban lefektetett intézkedések folytán. Eddig, t. ház, mindazok, kik a jelen törvényjavaslat 25-ik §-a a) b) és c) pontjaiban foglalt feltételeknek megfeleltek, vagy azok közül egygyel birtak, joggal birtak arra, hogy hadkötelezettségöket az egyévi szolgálat által lerójják és ezen egy év befejezése után az úgynevezett tiszti vizsgára jelentkezzenek és azt letegyék. Hogyan áll a dolog a jelen törvényjavaslat hatása alatt ? Mindazok, kik az egyévi önkéntes szolgálatot teljesítették, nemcsak joggal, de kötelességgel is bírnak arra, hogy a tiszti vizsgára jelentkezzenek és azt letegyék, mert ha nem jelentkeznek, vagy azt le nem teszik, tartoznak még egy évet szolgálni és ennek végén tiszti vizsgára jelentkezni, illetőleg azt letenni. Ebből áll, t. ház, az egész különbség, mely nézetem szerint a régi és a mostani intézkedések közt fennáll. Én készséggel elismerem, hogy ez szigorítás, elismerem azt is, hogy teher, sőt talán 19