Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-192

j^2 192- országsa ölés márczins 1-én, pénteken. 1889. katonai szolgálatot teljesítheti s a nemzet jogosult kívánalmaival szemben mégis csak a negatio terén maradnak — mert azon határozati javaslatok, melyeket benyújtottak, akár az, melyet a véderő-bizottság, akár az, melyet Gajári t. képviselő ur beadott, (Derültség a bal- és szélső haloldalon) a mint Bolgár t. képviselő ur bebizonyította, csak azt mondják, a mi ma is már tényleg meg van, hogy a vizsgáló bizottság méltányossági tekintetekből, az egyik határozati javaslat szerint a részletek fejtegetéseinél, a másik határozati javaslat szerint a vizsga folyamán (Derültség és tetszés a szélső baloldalon) elismerje, hogy a magyar n}^elvet is használhatják a jelöltek. Hisz ezzel szemben a t. honvédelmi minister ur sokkal nyíltabban, világosabban fejezte ki a maga álláspontját, midőn azt mondotta, hogy elvileg kell hogy a német legyen a vizsga nyelve, mert másként nem győződhetik meg a bizottság arról, hogy birja-e a jelölt a német nyelvet kellő mértékben. Már, t. ház, én azt még nem hallottam soha, hogy annak a megítél hetese végett, hogy valamely jelölt bir-e kellő ismeretével egy nyelvnek, a jelöltnek szükségképen ugyanazon a nyelven kelljen más tantárgyukból felelni. A német nyelv, mint olyan, lehet és legyen is a vizsga, még pedig a gyakorlati vizsga tárgya. (Élénk helyeslés szélső balon.) Ott, a mint ezt Bolgár Ferencz t. képviselő ur szintén kifejtette, meggyőződhetik a bizottság arról, vájjon a jelölt birja-e kellő mértékben a német nyelvet. Tessék neki egy feladatot adni; tegyen jelentést erről vagy arról. Ha azt német nyelven megtette, kétségtelenül bebizonyította, hogy kellő mértékben tud németül. Ha azonban nem tud eleget, meg lehet azon tantárgyakból buktatni. Azt is feltételül lehet kiííízni, hogy az oly főtantárgy, a melyből való elégtelen calculus az egész vizsga eredményét megdönti. — Én ugyan nem helyeselném, hogy ha ezt kimondanák; de ez legalább nem ellenkeznék a logica törvényeivel. De hogy ennél miért kivan tovább menni a minister ur, engedjen meg, de ezt nem értem, ha csak nem alkalmazom erre is azt, hogy nem kell szószerint venni ezt a kijelentést. De ha ezt a kijelentését nem veszem szó szerint, akkor engedjen meg, azt sem merem szószerint venni, hogy elfogadja a határozati javaslatot és hogy megteszi annak érdekében, a mit megtehet. (Élénk derültség és tetszés a szélső balon) Vagy oda jutottunk volna már, t. ház, a hova még eddig nem tudtam, hogy a honvédelmi minister ur is eljutott, mert hisz csak a tisztelt ministerelnök úrról tudtam eddig, hogy ő azt tartja, hogy a nyelv arra való, a mint Talleyrand mondotta, hogy gondolatunkat vele elrejtsük? (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hoitsy Pál: Csereijük be a 16 poreellán vázáért! (Élénk derültség a bal- és szélső balon.) Báró Prónay Dezső: A többség tagjai, t. ház, egy minden érték nélküli s illusoriussá tehető ígéret nyújtásával akarják megnyugtatni a nemzetet akkor, midőn egy súlyos teher átvállalásáról van szó. Bár mint mondja is a honvédelmi minister ur, hogy nem akarja a véderőről szóló törvényjavaslat által a közös hadsereg létszámát emelni, mivel ő maga is megengedi, hogy hiszen nem kell szó szerint venni az ő kijelentéseit, az bizonyos, hogy e törvényjavaslat czélja a létszám felemelése, mivel erről engem egy egyszerű számtani müvelet is meggyőz. (Ugy van! baloldalon.) A hadsereg létszámát akarják tehát emelni, nem ugyan sokkal, csak százezerrel. Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister : Nem! Báró Prónay Dezső: Ha a t. minister ur most is azt mondja, hogy nem akarják a létszámot emelni, engedelmet kérek, de azt kell mondanom, hogy vagy nem tudják mit cselekszenek, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) vagy pedig nem igazak azon adatok, a melyeket 20 esztendőn keresztül az ujonezjutalék megszavazásakor elénk terjesztettek s a melyek szerint a 800,000 főnyi létszám fentartásához Magyarországra 39 ezer és 500 vagy 700 ujoncz esik. (Ügy van! balfelöl. Mozgás jobbfelől.) Ha azonban az évenként előterjesztett adatok állanak, akkor emelni akarják a hadsereg létszámát. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, magában véve a létszám emelésének a kérdését elkülönítem minden egyébtől. Túl vagyunk már rajta s azért annyiban foglalkozom vele, a mennyiben a tiszti létszámra vonatkozik. (Halljuk! Hallj uh !) Én azt hiszem, Nagy István képviselő urnak tökéletesen igaza van abban, hogy a tartalékos tisztek jelenleg fennálló száma nem csak fedezi, de fölözi is a szükségletet, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) ugy hogy még a népfelkeléshez is jutnak tisztek. Nem jut azonban elegendő tiszt akkor, ha a létszámot magát emeljük. Minthogy pedig önök a létszámot is akarják emelni, ha nem is nagy mértékben, de — mint mondám — körülbelül 100,000 emberrel, ezért szükséges a tisztek számát is emelni. S erre egy teljesen ezé!talán intézkedést, az egyévi önkéntesek vizsgájának szigorítását, az egyévi önkéntes! s/olgálat feltételeinek súlyosabbá tételét választják. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Súlyosítani akarják tehát a nemzet terheit s óriási teher elvállalását kívánják tőlünk, a miből a hadseregre a haszon csak parányi. Nemcsak abban áll a teher súlyosítása, hogy a létszámot emelik és megnehezítik az egyévi önkénteseknek a szolgálatot, hanem tetemesen emeli a teher nagyságát az, hogy meg lesz nehezítve az esetleg előforduló 2 évi szolgálat által a szegényebb sorsú ifjaknak, de sőt a középvagyonúaknak is valamely állás elnyerése azon pályán, melyen kénye-