Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-192

192. országos llés márcziuä 1-én, pénteken. 1889. 143 röket kell keresniök. (Ugy van! Ugy van! a balés szélső haloldalon.) És midőn mindezt teszik, a nemzet csekély, szerény kívánalmaival szemben még sem tudnak valósággal megnyugtató eoncessiót tenni. Nem tudják megtenni azt, hogy iktassuk hát törvénybe, hogy az egyévi önkénteseknek joguk van a tiszti vizsgát magyarul letenni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső báloldalon.) Aggodalmas állapot ez, t. ház. De van még egy, a mi ennél is majd nem aggodalmasabb s ez a többség magatartása. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az általános vitában mondotta egy képviselő ur a többség köréből, hogy ne vessünk fátyolt a multakra, keressük inkább és vonjuk le belőlük a tanulságokat Tegyük ezt t. képviselőház. (Halljuk! Halljuk!) Ha össze akarjuk hasonlítani a mai állapotokat, az 1867. utáni viszonyokat Magyarországnak a múltban már fennállott állapotaival, a legközelebb eső hasonlat az, ha a szatmári béke utáni korszakot veszszük tekintetbe. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Akkor is hosszú küzdelem után történt meg a kiegyezés. Nem magáról ezen actusról, hanem az utána következő korszakról akarok szólni. Mi történt akkor ? A maga erejében megfogyatkozott nemzetnek szomszédságában az akkor még német birodalomhoz tartozó, tehát német jelleggel még kifejezettebben biró örökös tartományoknak fölényénél fogva, Magyarországnak az akkori kor fogalma szerint, az akkor fennállott alkotmány elveinél fogva legnagyobb jelentőséggel biró osztálya, az aristocratia azt kezdte hangoztatni, hogy tanuljunk németül. Az 1720 körül élt generatio ezt hangoztatta, fiaikat taníttatták németül és ezt helyesen tették. De azután mi történt tovább ? Az első nemzedék megtanulta az idegen nyelvet és a saját nemzeti nyelvével szemben bizonyos közönyt kezdett mutatni, (Ugy van! Ugy van a bal- és szélső baloldalon) mert érezték az idegen cultura főlényét. Ez hatott rájuk és ezt el akarták sajátítani esel is sajátították oly mértékben, hogy később a saját nyelvüket elhanyagolták. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A második nemzedéknek, mely Mária Terézia uralkodásának közepe táján élt, az, azon mindig a nemzeti kor fogalmai szerint — helyesen-e, nem-e, az más kérdés — a nemzet életében kétségkívül nagy fontosságú ezen társadalmi osztályát értem, még tudott ugyan magyarul, de már jobban szerette, mert megkedvelte az idegen culturát. Ebben a generatióban már a nemzeti önérzet egészen elenyészett. (Ugy van! balfelöl) Az 1720 táján a III. Károly alatt élő nemzedékben még volt talán némi nemzeti önérzet, de a Mária Terézia idejében élt második nemzedékben már ez igen-igen alászállott. A harmadik nemzedék pedig mármajdnem egészen elfelejti magyar anyanyelvét. (Ugy van! balfelöl.) Ekkor következik azután egy tény, mely felrázta a nemzetet apathiájából: II. József uralkodása. (Halljuk ! Halljuk !) És, t. ház, legyen ezen törvényjavaslat sorsa bármi, egy okból mégsem bánom, hogy az benyujtatott és ezen ok az, mert ez a kezdődő közönyt, az apathiát megtörte, (Élénk helyeslés abal- és szélső báloldalon) mert mi most azon az úton voltunk, a hova a mnlt század második felében jutottunk. (Ugy van! szélső balfelöl.) Mikép II. József azt hitte, hogy a magyar a saját hazájában már nem számít semmit és egybeolvasztási törekvéseivel lépett előtérbe, ugy most is azt kezdték már hinni, hogy kevesebbet számítunk, mint 1878-ban, (Élénk helyeslés a bal-és szélső baloldalon), mert 1878-ban még nem mertek ily törvényjavaslatot előterjeszteni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Es ha nem történt volna meg azon mozgalom, melynek egyes elágazásait, megvallom nyíltan, magam is sajnálom; de ha nem történt volna meg azaz erős tiltakozás, akkor attól kellett volna tartanunk, hogy még annál is tovább jutunk, a hol a múlt század derekán voltunk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem egy napról a másikra vetkőztetnek ki egy nemzetet a maga mivoltából, hanem két-három generatión keresztül tartó processus az. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Es engedjék meg, ha mi azt mondjuk, hogy félünk a germanisatióíól, ez nem mumus, a mitől félünk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon,) Ezt tanúsítja a múlt, ezt tanúsítja minden nemzet története, ezt tanúsítják a természet nagy törvényei, melyek a nemzet életében is érvényesülnek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A létért való küzdelem ma minden tudományos theoria szerint az alapelv ; az egyes ember visszavonulhat a maga magányába, de egy nagy nemzet ezt nem teheti. Minden nemzet a szomszéd nemzetekkel egy bizonyos kölcsönhatásban van. Azt mondani, hogy nem vagyunk a germanisatio veszélyének kitéve, ez annyit tesz, mint tagadni a nagy és hatalmas német nemzetnek a fölényét és befolyását, a melyet szomszédaira szükségkép gyakorol. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) S itt, t. ház, hogy ne értessem félre, habár én e háznak igen szerény tagja vagyok is, mert a fennálló pártok egyikéhez sem tartozom oly szorosan, hogy nézetem mással, mint az egyéni nézet súlyával bírhatna, mégis én is azt mondom, hogy ragaszkodjunk a német szövetséghez, mint külpolitikánk egyik alapelvéhez. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Óvakodjunk mindentől, a mi ellenünk a nagy NémeTörszágban az ellenszenvet