Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-192

193. országos Ués márcz déshez, hogy tehát felségjog-e az egyéves önkéntesek tiszti vizsgálati nyelvének megállapítása? S egy lépéssel tovább megyek: meggyőződésem szerint nem felségjog. (Igás ! Ugy van ! a bal- és szélső balon.) De feltéve, azonban meg nem engedve, hogy az volna, mi következik ebből ? Feltéve, de meg nem engedve, hogy az egyéves önkéntesek vizsgálati nyelvének szabályozása a maga egészében — mert szerintem csak igy állítható fel a kérdés — felségjog volna, kérdem én, hogyan gyakorolhatók a felségjogok minálunk? Tisztán a parlamentáris kormányzat közvetítésével. Ez az egyik. S a második pedig az, hogy az egész alkotmány és általános érvényű törvényeinkkel ellentétben sohasem gyakorolhatók, mert ha másként — és erre helyezem a hangsúlyt — ámbár egy felelős kor mány közvetítésével gyakoroltatnának, akkor bekövetkeznének most is, daczára a parlamentáris rendszernek,a sérelmek, a gravamenek. (Ugyvan! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Akkor csak ott vagyunk, a hol a gravaminalis országgyűlések idejében voltunk. Ha a tiszti vizsgára vonatkozó intézkedések szabályozása felségjogot képez, akkor én szerintem azt a nyelv tekintetében másként szabályozni, fennálló szentesített törvényeinknél fogva nem lehet, nem szabad, mint ugy, hogy a tiszti vizsga nyelve kizárólag magyar legyen. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert a törvénynek legfőbb őre nálunk a király, a magyar állam nyelve a magyar s nem lehet feltételezni, hogy itt, midőn egy állami actusról, egy állami szolgálati qualificatio megállapításáról van szó, más mint ezen nyelv alkalmazása kérdésbe jöhessen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Volt idő igenis, midőn az egész katonáskodás az udvarokkal tartatott a legszorosabb kapcsolatban, midőn a katonai szolgálat mintegy udvari szolgálat természetével birt. Volt ilyen idő igenis, a zsoldos hadak idején. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Akkor a fejedelmek a hadseregeket csakugyan tulajdonuknak tekintették s ugy bántak velük, mint tulajdonukkal: eladták és elajándékozták őket. Ma is megvan a dresdai múzeumban — bizonyosan tetszik tudni ezt annak az igen t. képviselő urnak, a ki előre mosolyog azon, a mit mondandó vagyok — (Tetszés a szélső baloldalon) az a 16 porczellánváza, melyért a lengyel király, mint szász választó-fejedelem, egy dragonyos ezredet adott cserébe a porosz királynak s a mely ezred nem hivatalosan, de ugy beszéd közben ma is a porczellán-ezred nevét viseli. Akkor igenis, a katonai szolgálat az udvari szolgálat jellegével birt. De ma, t. ház, minden kétségen kivül Nagyom a magyar királynak a hadseregre vonatkozó souverain jogait, ma még is a katonai szolgálat nemä l-én, pénteken. 1889. J4J csak a fejedelemnek tett személyes szolgálat természetével bir, hanem az állam iránt teljesített szolgálat is. (Ugy van! Ugu van! a bal- és szélső baloldalon.) A tiszti vizsga ma ép oly természetű, mint például a birói vizsga; (Tetszés a szélső balon) és habár ő Felsége felségjogai közé tartozik is a birák kinevezése, ebből nem következik, hogy a birói vizsgálatnak és a vizsga nyelvének megállapítása is Magyarországon reservált felségjog volna. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A törvényhozás opportunitási tekintetekből, mintegy nyilt kérdésül, eldöntetlenül Nagyhatja egy ideig, a mint hogy szerintem 1868-ban ugy is Nagyta a hadseregre nézve a nyelv kérdését, hogy nem döntötte el sem jobbra, sem balra, nem mondotta ki sem azt, hogy német, sem azt, hogy magyar, azonban azt sem, hogy ez kizárólagos reservált joga ő Felségének. (Ugy van! Igaz! a bal- és szélső baloldalon.) MegNagyta a tényleges állapotokat, kiindulva azon, akkor némelyektől helyesnek, másoktól helytelennek tartott elvből: „ quieta non inovere " (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) MegNagyták akkor a statusquot, a melynek akkor szerintem volt értelme. Hiszen láttuk, tapasztaltuk, hogy 1867 után nálunk például a pénzügyi administrátiónál, technicai nehézségeknél fogva még igen soká a németnyelv is gyakorlatban volt a magyar mellett (Ugy van!) és ezt nem lehetett máskép keresztülvinni; a vasutaknál, a postánál és a pénzügyi administrátióaál is nem igen régen volt és talán még mindig van olyan tisztviselő, a ki fordítót tart a magyar acták számára, mert maga nem tud annyit magyarul, hogy képes volna azokat elintézni. De ha méltányossági tekintetekből 1868-ban ezt a kérdést mellőzték, következik-e abból, hogy most húsz esztendő nmlva mi is ezen kérdésnek egy csekély része fölött ne akarjunk dönteni, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) ne akarjuk azt tisztázni és továbbra is ebben a chaoticus állapotban akarjunk megmaradni ? (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Én szerintem, t. ház, nem. Legkcvésbbé pedig akkor, midőn az egyéves önkéntesi intézmény feltételeit szigorítani akarjuk. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ha megNagyták volua változatlanul a statusquot, talán ismét elsiklott volna a törvényhozás e kérdés fölött; lett volna vita bizonyára, de nem ilyen terjedelmű (Ugy van! Ügy van ! a bal- és szélső baloldalon) és nem ilyen heves. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De épen nem lehetett ezt várni akkor, mikor egy rosszabbított statusquot proponálnak, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mely a nemzet művelt részére nézve megnehezíti a feltételeket, melyek alatt a