Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-192

192. országos fllés márczius l«éa, pénteken. 1889. 139 mely a törvény megalkotásakor még nem volt meg. (Helyeslés balfelől) Midőn az 1867-iki törvény megalkottatott, az egyszerűen átvétetett igen csekély módosítással a 67-es bizottságnak még 1866-ban készült munkálatából. Ha tehát e törvényt magyarázni akarjuk, 1866-ra kell visszamennünk. Márpedig 1866. május havában, midőn a 67-es bizottság tárgyalásai folytak, mikor e 11. §. majdnem szószerint igy állapíttatott meg az albizottságban, a monarchiában az általános védkötelezettség még nem volt életbe léptetbe. Ki ebben kételkednék, megolvashatja a „Deák Ferencz beszédei" czímü munkában a III. kötet 513 — 518. lapjain. Ott megtaláljuk a mai 1867: XII. t.-cz. 11. §át, amelyben benne van, hogy mindaz, a mi a magyar hadseregnek, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére — az egységes szón van a hangsúly — és belső szervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el. Elemezzük ezt egy kissé. Az egységes vezérlet bővebb magyarázatra nem szorul, ez a hadseregnek a hadszinterén való működésére vonatkozik, ez maga a fővezérlet. (Helyeslés.) A vezénylet szó — és itt már megengedhető az interpraetatio — tulajdonképen nem egyéb, mint a commando magyar kifejezése, ez pedig a tiszti vizsgával válhatatlan kapcsolatban egyáltalában nem lehet. (ügy van! balfelöl.) A mibe leginkább bele lehetne magyarázni ,a nyelvkérdést, az a belszervezet, mert ez már csakugyan tágkörű kifejezés. Bár azt is bajos taglalni, hogy mi a hadsereg belszervezete, vagy melyik annak oly része, a mely a felségjogok közé tartozik, vagy melyik nem tartozik oda. Mert igenis vannak belszervezeti kérdések, a melyek felett az országgyűlés maga intézkedett, mint például midőn arról volt szó, hogy egyes újonnan felállítandó ezredek létszámának kiegészítésére bizonyos nem magyar ezredekbe ideiglenesen magyar legénység osztassék he. (Igaz! ügy van! balfelől.) Ez belszervezeti kérdés, mégis az országgyűlésen tárgyaltak s annak beleegyezése nélkül a czélba vett intézkedést létesíteni nem lehetett volna. (Élénk helyeslés balfelől.) Az én álláspontom, t. ház, a következő, (Halljuk! Halljuk!) 1867-ben, midőn a XII. törvény, czikk megalkottatott, az egyéves önkéntesi intézmény törvény által életbe léptetve nem volt, mindaz tehát, mi annak szakaszaiban a felségjogokra vonatkozólag ki van fejezve, ezen intézményre nem vonatkozhatik. (Igaz! ügy van! balfelől.) Felségjogok magyarázatánál mindig alegszigorúbban, legstrictebben kell eljárni, mert minden tág interpraetatio csak^ az 'alkotmányosság rovására megy. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, menjünk egy lépéssel tovább. A | hadügyekre vonatkozólag az 1868 : XII. törvényczikk nem csak egy szakaszt tartalmaz és a 13.§. az, mely kiváló nagy fontosságú és a melylyel egybevetve lehet egyedül e kérdést helyesen megmagyarázni és megoldani. A 13. §. világosan fenntartja az országnak a védrendszer megállapítását. Ezt teszszükmi most is; tárgyaljuk az egész védrendszert a maga egészében, a helyzet tehát az én meggyőződésem szerint a következő: 1867-ben, midőn a XII. törvény czikk megalkottatott, a felségjogokra nézve, a mennyiben azok a hadseregre vonatkoztak, nem akartak egyebet, mint constatálni a „status quo"-t; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) constatálui a felségjogokat a hadsereg körébe lévő intézkedésekre vonatkozólag, de nem létező jogokat adni, vagy a jogokat kiterjeszteni nem akartak, de nem is tehettek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A XII. törvényczikk 11. §-a vonatkozik a 67-ben tényleg létező hadseregre. A 13. §-ban pedig fentartja magának a nemzet, hogy törvényhozása az egész védrendszert a maga egészében átalakíthassa, megváltoztathassa, egyszóval, hogy minden rendelkezést, mely a hadseregre vonatkozik, megtehessen. (Igaz! ügy van ! balfelöl.) Az egyéves önkéntesi intézményt csak az általános védkötelezettséggel kapcsolatban léptettük életbe s ezért annak az általános védkötelezettség nélkül értelme sincs. Arra az általános védkötelezettség nélkül absolute semmi szükség nincs. Midőn 1868-ban életbe léptettük az általános hadkötelezettséget, lett volna módunkban az egyéves önkéntesi intézményre vonatkozólag sokkal részletesebb intézkedéseket is törvénybe iktatni; hogy miért nem tettük akkor, az is igen természetes. 1867-ben és 1868-ban oly nagymérvű átalakuláson ment át az ország, hogy akkor igenis talán helyes lehetett, egy fennálló intézkedéssel szemben a „status quo"-t constatálni, akkor igenis lehetett azt kellőleg indokolni, hogy máról-holnapra egy nagy állam hadi szervezetét fenekestül felforgatni nem akarjuk. De azóta 20 esztendő telt el, azóta nekünk haladnunk, előrehaladnunk kellett volna, haladni a nemzeti cultura tekintetében és a nemzet jogosult aspiratiói megvalósításával. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Nézetem szerint az kétségtelen, hogy midőn mi most a védrendszert a maga egészében tárgyaljuk, jogunkban van az azzal szerves összefüggésben levő minden egyes intézkedést, mindent, a mit jónak látunk, törvénybe iktatni. O Felségétői függ, szentesíti-e; a parlamentarismus rendszerétől függ igenis az, hogy az egyes kérdésekkel szemben minő állást foglal el a kormány; de ha valaki azt a tételt állítja fel, hogy^ vétójogánál fogva ő Felségétől függ, vájjon a törvényt szentesíti-e vagy nem, ez nem negatiója, hanem igenis kiforgatása e rendszernek, a parlamentarismus rendszerének; hogy a kormány a 18*