Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-192

Igí) 192. országos ülés márczius 1-én, pénteken. 1889 ben nem változtattam meg, hanem igenis, megváltoztattam más irányban, abban, hogy a mikor, mint Deák-párti ember, a politikai pályára léptem, nem láttam szükségét annak, hogy a magyar államiság feltételeit és biztosítékait erősítsük, ma azonban ennek szükségét látom. Ennyiben van nézetváltozás, ha ezzel elégtételt adhatok a t. ministerelnök urnak, igen örülök rajta, de többel csakugyan nem szolgálhatok. Köszönöm a t. háznak, hogy megengedte, hogy szíves türelmét igénybe vegyem. (Élénk éljenzés és helyeslés a balés szélső balfelöl.) Josipovich Géza jegyző: Tisza Kálmán ministerelnök! Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Felkiáltások a szélső balon: Hoch ! Hoch! Ralijuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Én nem fogok újra vitatkozásba bocsátkozni, bár azt hiszem, hogy ép ugy kérhetném a t. házat, hogy azt megengedje (Halljuk! Halljuk!) m ép ugy élhetnék ez engedélylyel, mint Beőthy Ákos t. képviselő ur; azonban két megjegyzést mindenesetre tennem kell. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy én kerestem tegnapi beszédemben, de nem akadtam hirtelen rá, különben akárki elolvashatja, hogy én azt mondtam, hogy az, a mit a t. képviselő ur akar, ha nem akarná is, de oda vezet, hogy a hadsereg kétfelé osztassák. Én tehát őt avval az intentióval nem vádolom. Ez az egyik. A mi a másikat illeti, abban, megvallom, tévedhettem. Tudtam, hogy a képviselő ur annak a pártnak tagja volt, ahhoz számította magát; azt hittem, hogy képviselő is volt. Meglehet — el kell hinnem, hogy ebben tévedtem. De bocsánatot kérek, maga a képviselő ur szives volt igen helyesen felolvasni az indítványt; vájjon — méltóztassanak meggondolni — az az indítvány, a mely azt mondja, hogy az újonczozás által a honvédség ne egészittessék ki, hanem csak a 10 évig a közös hadseregben szolgáltak helyeztessenek át a honvédséghez, a honvédségnek azon alakban, melyben az ma fennáll s melyben azt a nemzet szerette, nem határozott megsemmisítése-e? (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A honvédségnek határozott megsemmisítése ez. Minden ember ugy fogta fel akkor és minden ember, a ki a honvédséget azon szemmel tekinti, a melylyel az 1868-ban tekintetett és most tekintetik, ugy fogja felfogni. Ebben tehát állításomat határozottan fentartom. (Helyeslés jobbfelöl, Zajos felkiáltások szélső bal felől: Hoch! Hoch!) Elnök: Szólásra következik ... Josipovich Géza jegyző: Jónás Ödön! Jónás Ödön: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a véderő-tör vényjavaslatnak tárgyalás alatt álló szakaszához hozzászólok, nem zárkózom el azon aggályok -elöl, (Halljuk! Halljuk!)-A melyeket bennem ezen szakasznak szigorító rendszabályai — szemben a jelenlegi gyakorlattal — keltenek; de még sem helyeselhetem azt a rideg visszautasítást, melyet a t. táloldal ezen szakasz irányában kezdettől fogva tanúsított és tanúsít ma is. Nem helyeselhetem pedig azért, mert szem elől téveszti a czélt s szem elől téveszti a katonai kormányzatnak azt a kötelességszerű feladatát, hogy hadseregünk hiányait pótolva, véderőnket tökéletesítse. Kétségtelen, hogy szemben azon törekvéssel, melylyel Európa minden állama lázas tevékenységgel siet véderejét gyarapítani, AustriaMagyarország sem maradhat el; nekünk is meg kell ragadni minden kínálkozó morális és anyagi eszközt, megkell hoznunk minden lehető áldozatot, hogy ama vitális érdekünk, a monarchia nagyhatalmi állása, hadseregünk harczképességének tovább fejlesztése által is biztosítva legyen. Ha e czélt és feladatot ugy a maga egészében, mint részleteiben komolyan veszszük, azt hiszem, nem szabad a rideg visszautasítás álláspontjára helyezkednünk, hanem méltánj-olnunk kell a katonai kormányzat által határozottan nyilvánított azt a körülményt, hogy a hadsereg nagy tiszti hiánya tényleg aggodalmat keltő és hogy azon a bajon hova-hamarább segíteni kell. Több oldalról történt ez ellen ellenvetés és a tegnapi napon is igen t. barátom, Nagy István t. képviselő ur, számadatokkal iparkodott igazolni, hogy a tiszti hiányra való hivatkozás nem őszinte. Kimutatta, hogy a különböző branche-okban a tiszti létszám nem hogy hiányt, hanem többletet tüntet fel. Nem tudom, t. ház, vájjon akkor, mikor a képviselő ur amaz adatokat összehasonlította, gondolt-e a póttartalékra és a népfölkelés óriási tiszthiányára is; hanem arról bizonyos vagyok, hogy a katonai hivatalnokok ama nagy contingensét — a kik tudvalevőleg egy rangban állanak a fegyverfogható tisztekkel — nem vette számításba mozgósítás esetére, mert különben nem vonhatott volna le a maga részére oly kedvező eredményeket. Arról különben biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy sem ez oldalról, sem a t. kormány részéről e számbeli kérdésekre megnyugtató választ nem fog kapni, mert azt hiszem, nem opportunus azt, a mit az ellenség kémkedve les és keresve kutat, itt neki feltálalni. Leszámolva tehát azzal a nagy tiszti hiánynyal és figyelembe véve azt a tartózkodást, a melyet nemcsak Magyarországon, hanem Austriában is az intelligens ifjúság a tiszti rang elnyerése tekintetében tanúsít, kell bizonyos szigorító rendszabályokról gondoskodni, melyek által az egyéves önkéntesek a haza védelme érdekében megkívánt kötelességre, a tiszti vizsga letételére szoríttassanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Különben, t. ház, ezen szigorító rendszabályok jogosultsága elől nem zárkózik el maga az ifjúság sem; és hogy hivatko-