Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-192
192. országos ülés márez hatalmi viszonyok folytonosan változtak, hogy a hatalmi súlypontok folytonosan változnak és ennek következtében a legnormálisabb időben is — én a békés reformok idejét normális időnek veszem — megtörténik az, hogy a felségi jogok esetleg korlátoztatnak vagy bővittetnek. És, t. ház, ezután különösen kiemeltem azt, hogy mivel a mostani időben a védelem eszközei oly módon foganatosíttatnak, hogy az alkotmányos controll rovására szertelen hatalom adatik a koronának és a kormánynak, más oldalról szükségesnek tartom, hogy alkotmányos biztosítékaink erősittessenek. (Helyeslés. Ugy van! a lál- és szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur azután azt is mondta, hogy a „vető" jogról beszélni csak ugy van értelme, hogy ha az ember a régi eaneellariai és 47-iki rendszert akarja visszaállítani és hogy ez nem tartozik a parlamentaris rendszer keretébe. Már hogy egy oly félkegyelmű ember legyen az országban, a ki a 47-iki állapotokat akarja visszaállítani, azt én igazán nem hiszem. Az ilyen insinuatio ellen nem is vértem magam. De tagadom azt, hogy a „vető" jognak gyakorlása ellentétben állana a parlamentáris rendszerrel. Mert én azt hiszem, hogy a parlamentaris rendszer következtében a korona egyetlenegy felségjogtól-sincsen megfosztva; azokat épen ugy, mint előbb, tetszése szerint gyakorolhatja. (Ugy van! balfelöl.) És én merem állítani, hogy ebben az adott esetben is az az egyedüli parlamentaris eljárás, a mit én felhoztam. (Ugy van! balfelől.) Mert ha az történik, hogy az én indítványom elfogadtatik és a főrendiház ahhoz hozzájárul és a fejedelem azt találja, hogy az felségjogaiba ütközik, azt nem sanctiomálja és ennek indokait velünk egy kegyelmes királyi leiratban tudatja 5 ezt a ministerelnök ur ellenjegyzi, ő ellene pedig nekünk mindig van alkalmunk procedálni. Ha pedig ennek ellenkezője történik; ha az történik, hogyGajári Ödön t. képviselő ur indítványa fogadtatik el, akkor az a kérdés, hogy miképeu állunk a felségjogokkal szemben, még tisztázva nincsen és miután még tisztázva nincsen, mi a.ministerelnök ellen egyáltalán nem procedálhatunk, mert ennek alapja nincsen. (Ugy van! balfelől.) Ezt kívántam, t. ház, szavaim félreértése következtében elmondani. És most áttérek a tényleges rectificatióra. (Halljuk!Halljuk!) A- ministerelnök ur, mikor megtámadtam nézetváltoztatásáért, azt állította, hogy én is megváltoztattam nézetemet és ekkor a következőket mondotta (olvassa): „Hanem, t. ház, a nélkül, hogy azon kemény szavakat legtávolabb is viszonozni akarnám t. képviselőtársamra, mégis tán szabad lesz nekem is elmondanom, hogy ugyancsak 1875-ben a választások után, midőn itt a házban a legelső viták folytak, az én t. barátom" . . . már tudniillik én. (Derültség a bal- és szélső baloldalon) ... „a ki ma s 1-én, pénteken 1S89. jqj minden áron, bizonyos reservával ugyan, de a hadsereg tényleges kettéválasztásának akar kezére szolgálni, mint tagja egy csekély számú, általam különben személyileg igen tisztelt tagokból álló pártnak, halljukozó és helyeslő nagy tehetségeit legelőször is akkor próbálgatta, midőn azon párt egykori vezérszónoka még a honvédség eltörlését is indítványozta." Mindkét állításból egy betű sem igaz, t. ház. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) A Sennyey-pártnak programmját általában nem képezte a honvédség eltörlése. Azon ismeretes, úgynevezett „zempléni 12 pontban", mely a Sennyeypárt programmját tartalmazta, a 8-ik pont igy hangzott (olvassa) : „A monarchia védképessége feltétlenül fentartandó. Mi tiszteljük a közös hadsereget, melyben fiaink szolgálnak és azt erősnek akarjuk. A honvédség nemzeti intézményét is fenn akarjuk tartani. A véderő elviselhetetlen költségeit ugy lehet kevesíteni, ha behozatik a területi rendszer és ha a honvédség ezzel kapcsolatba hozatik." Ez volt a programra; az indítvány pedig, melyet Ürményi Miksa képviselő ezen párt nevében 1875. deczember 6-án benyújtott, igy hangzott: „A képviselőház felhívja a honvédelmi ministert, hogy a múlt évben keresztülvitt ujonczozások tényleges eredményeit összeállítsa és ezen kimutatását a parancsnokoknak s kereteknek, az ennek alapján megállapítandó tervével együtt a képviselőháznak oly időben mutassa be, hogy az 1877. évi költségvetés már e szerint lenne tárgyalható." Ez volt az indítvány. Czélja és indoka ez volt: „Rövid szóval, t. ház, azt hiszem, hogy a honvédséghez a közvetlen ujonczozás eszméjét el kell ejteni és ezt azon módon, mint Poroszország Landwehrjeivel csinálja: a közös hadseregben 8 — 9 évig szolgált katonákból kellene formálni". Ez volt az egész. És hogy az a képviselő —- mert tartozom reputatiójának, miután itt a házban jelen nincs : Ürményi Miksa — mily hazafias érzelmeket táplált, erre nézve még egy rövid passust fogok beszédéből felolvasni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) „De még tovább is kell menni. Ez, bocsánatot kérek, egy szeméfyes kedvencz eszme, hanem én már rég azt találom, hogy egy katonai növelde a bécs-űjhelyinek mintájára Budapesten vagy annak környékén, mint a közös hadsereg egy intézménye, de magyar tannyelvvel, miután magyar fiuk számára lenne szánva, igen hasznos lenne." (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Magyar nyelven!) Hát, t. ház, igy indítványoztatok a honvédség eltörlése. A mi pedig engem illet, én igen egyszerűen azért nem támogathattam az indítványt, mert 1875-ben a képviselőháznak tagja nem is voltam. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én tehát, t. ház, nézeteimet ebben a kérdés17*
