Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-192
130 192. országos ülés márczius 1-én, pénteké a, 1889. a kecskeméti kir. törvényszék és járásbíróság bíráinak Ugron Gábor, a soproni kir. törvényszék és járásbíróság bíráinak Hannibál József, a hajdu-böszörményi kir. járásbiróság bíráinak Papp Elek képviselő által beadott kérvényét, melyekben javadalmazásuknak kellő mértékben való felemeltetéseért esedeznek. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a ház kérvényi bizottságának. Jelentein a t. háznak, hogy a közutakról és vámokról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött 21-es bizottság megalakulván, elnökéül gróf Tisza Lajost, jegyzőjéül és előadójául Bezerédj Viktort választotta rneg. Tudomásul vétetik. Bemutatom a házszabályok értelmében elnöki havi előterjesztésemet. Kérem, méltóztassanak azt meghallgatni. Nagy István jegyző (olvassa az elnök havi előterjesztését). Elnök: Az elnöki előterjesztés tudomásul vétetik és a ház irodájában helyeztetik el megtekinthetés ezéljából. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Más előterjesztés sem lévén bejelentve, következik a véderő-törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Ennek kapcsán Beőthy Ákos képviselő ur kíván személyes kérdésben ésl félreértett szavainak helyreigazítása végett felszólalni. (Halljuk! Halljuk !) Beőthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon a lainisterelnök ur szíves volt múltkori beszédemmel foglalkozni, épen akkor, mikor én véletlenül a házban nem voltam jelen. A ministerclnök ur beszédében — azt hiszem, minden czélzat és szándék nélkül — beszédem több részét alaposan félreértette és félremagyarázta; azon kivül pedig az én rovásomra felhozott egy oly ténykörülményt, mely a tényleges valóságnak egyszerűen nem felel meg. Szalay Imre: Régi szokás! Beöthy Ákos: Méltóztassék ennél fogva nékem a t. ház megengedni, hogy mindezeket rectificáljam. (Halljuk! Halljuk!) Előre kijelentem, hogy annak, a mit mondok, semmi személyes éle nincs és a legszigorúbban tárgyilagos leszek, de egy kis időre szükségem lesz és azért kérem a t. házat, méltóztassék pár perczig kegves türelmével engem megajándékozni. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Azt hiszem, a t. ház méltóztatik ebbe beleegyezni. Beőthy Ákos: A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy én — bizonyos reservákkal ugyan — a hadsereg kettéválasztását akarom. Én egész határozottan kijelentettem, hogy a katonai szétválasztást nem akarom; de igenis akarom azt, hogy a hadseregnek magyar állami és közjogi jellege megóvassék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Felhoztam példa gyanánt NémeTörszághadseregét, ezen hadsereg egyes contingensének viszonyát s azt, hogy azok „formeH", juristiseh" külön közjogi állással birnak. A t. ministerelnök ur erre azt kérdezte, hogy voltaképen mit akarok ezzel bizonyítani ? Igen egyszerűen azt akartam és akarom bizonyítani, hogy ha a magyar hadseregnek magyar állami charactere kiemeltetik, ennek a consequentiája az, hogy a hadsereg a magyar állam iránt azon kötelezettséggel bir, hojyy tartozik a magyar állameszmét propagálni, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) tartozik elismerni a magyar alkotmány fenhatóságát (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) és azonkívül következik ebből az, hogy akkor abban a hadseregben a magyar állam nyelvének is helyet kell foglalni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Épen így félreértette a t. ministerelnök ur, a mit én a fejedelem személyének közösségére, a, felségjogokra és a vétóra nézve mondtam. A ministerelnök ur figyelmeztetett engem arra, hogy a fejedelem személye közös, míg ellenben NémeTörszágban külön dynastiák és külön fejedelmek vannak. Az én egész érvelésem abban culminált, hogy kiemeltem, hogy a fejedelem physicai személyének közössége mellett két közjogi személy van, két souverain van, két korona van, hogy tehát a magyar király az osztrák császártól közjogilag épen ugy különbözik, mint a német fejedelmek különböznek egymástól. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ebben a tekintetben tehát különbség nincs. De van különbség másutt; jelesen van ott, hogy a német fejedelmek a német birodalom fenhatósága alatt állanak; annak rendeleteit effectnálni tartoznak, mert ha néin effectualják, rájuk küldik a „Bundes-Execntiót" ; a magyar király pedignem áll az osztrák császár fenhatósága alatt. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azokat a történeti példákat és történeti deductiókat, melyeket én a felségjogok korlátozását illetőleg felhoztam, a ministerelnök ur akképen magyarázta és interpraetálta, hogy Magyarországon a felségjogok korlátozása mindig csakis nagy válságok után történt. Ennek, t. ház, épen ellenkezője történt. Nagy alkotmányos válságok után a felségjogok sohasem korlátoztattak, hanem inkább bővíttettek. így volt ez 1687 ben I. Lipót uralkodása alatt, igy volt 1867-ben. A példákat akkor voltam bátor előhozni. Különben azon kérdésre nézve, melyet én felvetettem, nem ez képezi a határozó momentumot, hanem az — és ez adja meg az én előadásomnak a valódi értelmét— hogy Magyarország alkotmánya történeti fejlődési! alkotmány, hogy itt a
