Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-191
126 191. országos ülés febrnár 28-án, csütörtökön. 1889. nézve a nyelvkérdést érintetlenül Nagyták, a másik részre pedig törvényhozásirag intézkedtek ? (Zaj a a bál- és szélső baloldalon.) Ez épen azt teszi, hogy akkor azok a hadseregre nézve a nyelv kérdésének megállapítását a felségjogok közé tartozónak tekintették (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon. Zajos ellenmondás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) s épen azért a törvényben arról nem szóltak. (TJgy van! jobbfelöl.) Horánszky Nándor: Az két különböző dolog! Tisza Kálmán ministerelnök: Igen, én is azt tartom, hogy az két különböző dolog. De, t. képviselőház, mit mondjak arról, midőn azzal szemben, hogy a törvény a nyelvkérdést iiletőleg 1868-ban és azóta mindig ugyanazon álláspontot foglalta el, a mi a jelen javaslatban van: most szólnak arról, hogy ugyanezen törvény akarja a német nyelvet ráerőszakolni a hadseregben szolgálandó tisztekre ? És mit mondjak arról, a mit egy képviselő ma is felemlített, hogy abból, hogy ha szükséges is bizonyos mértékig a német nyelv ismerete, még nem következik, hogy 15 tantárgyból németül tartozzanak a vizsgálatot letenni, mikor épen a t. túloldal által oly csekélybe vett határozati javaslat, melvhez a honvédelmi minister is hozzájárult, megadja azt, a mi eddig nem volt, hogy magyar nyelven vizsgázhassanak? (Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Vegye a törvénybe! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mondom: mit mondjak, t. ház, akkor, midőn ez meg van adva s mégis mindig azzal argumentálnak, hogy nem lehet kívánni, hogy 15 tantárgyból németül vizsgázzanak, (Élénk felkiáltások a szélső balfelöl: A törvénybe kell venni! Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: „Hoch!") T. ház! Nagyon méltóztatnak számítani a t. képviselő urak — ezt nem vehetik tőlem rossz néven, ha mondom, mert épen az imént hallottam mi reánk mondatni — a közönség tájékozatlanságára, (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és mozgás szélső baloldalon) midőn ilvéneket állítanak és a mikor ilyenekkel akarják azt félrevezetni. (Nagy mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: Hogy beszélhet ilyeneket ?) Tisza István : Igaza van ! (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: Meglehet, t. ház, hogy ezzel itt-ott momentán zajos sikert lehet aratni; de midőn lezajlott ez a siker és az emberek látják majd az eredményt, bizony be fog következni az önök eljárásának megítélésére nem igen kedvező kijózauodás, az igazság szerint. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és mozgás a balés szélső balfelöl.) Tegnap egy t. képviselő ur megrovott, azaz nem annyira megrovott, mint inkább gúny tárgyává tett egy ezen oldalról felszólalt képviselő urat azért, hogy — mint monda — kenetteljes, ministráns hangon nyilvánította bizalmát a kormány iránt, mondván, ismételten, hogy azt hinné az ember, hogy templomban van. Hát legyenek a t. képviselő urak arról meggyőződve, hogy sokkal jobb, ha a házban oly hangon beszélnek, hogy azt hihesse az ember, hogy templomban vagyunk, mint ha olyan hangon szólnak, hogy egészen más helyen képzelheti magát az ember. (Élénk helyeslés. TJgy van! a jobboldalon. Mozgásabal- és szélső baloldalon.) Különben, t. ház, Beöthy Ákos t. képviselőtársam (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon) szives volt, hogy mintegy jelét adja talán az ellenzék újabb alakulásának, erősebb kifejezésekkel is élve, engem bizonyos nézetváltoztatással vádolni. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem először tőrtént!) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én 1875-ben — sokan emlékezhetnek rá — nyíltan, a képviselőház szine előtt, közel a választásokhoz elmondottam : mit, miért szándékom tenni. Elmondottam azt kötelességszerüleg, mert beláttam — s ezt akkor még azok közül is igen sokan belátták, a kik ma már nem látják be — hogy azt tennem hazafiúi kötelesség volt. (Élénk helyeslés, éljenzés a jobboldalon.) Jeleztem nyílt sisakkal és nem próbáltam meg elrejtőzni és a míg élek, mindig hazafiúi önérzettel, nyugalommal fogok erre visszatekinteni. (Éljenzés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Hoch! Hoch!) Hanem, t. ház, a nélkül, hogy azon kemény szavakat legtávolabb is viszonozni akarnám t. képviselőtársamra, mégis tán szabad lesz nekem is elmondanom, hogy ugyancsak 1875-ben, a választások után, midőn itt a házban a legelső viták folytak, az én t. barátom, a ki ma minden áron, bizonyos reservával ugyan, de a hadsereg tényleges kettéválasztásának akar kezére szolgálni, (Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon) mint tagja egy csekély számú, általam különben személyileg igen tisztelt tagokból állott pártnak, „halljuk"-ozó és „helyes"-lő nagy tehetségeit legelőször is akkor próbálgatta, midőn azon párt egykori vezérszónoka még a honvédség eltörlését is indítványozta, (Nagy zaj és mozgás balfélől.) Gróf Károlyi Gábor: Maga az egész magyar nemzetet szeretné eltörülni! (Nagy zaj és mozgéis jobbfelöl.) Elnök: T. ház! (Halljuk!) Nagyon kérem, ne méltóztassanak egész beszéddarabokat folytonosan közbevetni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Megengedem, hogy néha megtörténik, hogy valakit heve elragad és közbeszól. Ez még megjárja; de ha folytonosan egész beszéd alatt közbe kiáltanak, akkor lehetetlen tanácskozni s ezért én azokat a képviselő urakat, kik ezt teszik, név szerint meg fogom szólítani. (Élénk helyeslés. Felkiáltások a szélső balon: Éljen az elnök! Halljuk t Halljuk! jobbfélől.)
