Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-191

191. országos ülés február 28-An, csütörtökön. 1889. 127 Tisza Kálmán ministerelnök: Én ezt, t. ház, nem veszem rossz néven . . . (Felkiáltások a szélső bálon; Éljen az elnök! Zaj. Élénk felkiáltások jobbfelä: Rendre!) Elnök: T. ház! Méltóztassanak elhinni, hogy ha a magyar parlamentben a tanácskozások igy folynak tovább, inkább nem kívánok élni. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Én ezt nem csak nem veszem a t. képviselő úrtól rossz néven, de nem tudom be neki sem politikai, sem pedig és annál kevésbé másnemű hibának, hogy akkori nézetét mostani nézetével cserélte fel, mert bizonynyal teljes meggyőződéséből tette; (Mozgás a szélső balon) viszont azonban jogom van követelni, hogy a mit én nyíltan megmondva tettem, szintén ne illettessék oly kifejezésekkel, a melyekkel a parlamentben élni nem is egészen helyes. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a bal- és szélső bálon.) At. képviselő ur felolvasta egy német tudósnak nézetét a némeTörszági hadseregről. Miként maga felolvasta, ezen tudós azt mondja: a hadsereg — igaz — szerkezetében, szervezetében s parancsnokságában stb. stb. egy, „aber formell und juristisch" külön hadsereg. (Halljuk!) Én nem tudom, t. ház, mit akart ezzel a képviselő ur bizonyítani. Mert, ámbár az a különbség mindig fenmarad, hogy ott a német szövetségben teljesen független uralkodó családok és királyok vannak, míg nálunk a monarchia két államának fejedelme egy és ugyanazon személy; (Igaz! TJgy van! jobbfél öl) de mindamellett is, midőn az 1867: XII. törvényczikknek azon szakaszai, melyek a magyar hadseregről, mint az egésznek kiegészítő részéről beszélnek, e javaslat 14. §-ában is idézve vannak; midőn a védtörvény megszavazása e törvényhozásnak külön joga; midőn a magyar korona területéről egyetlen ujoncz sem állítható ki e törvényhozás megszavazása nélkül: akkor csakugyan „formell" és „juristisch" nincs meg az egység, de igenis megvan a szervezetben és a vezényletben ... (Élénk helyeslésajobboldalmi. Ellentmondások és „Hoch" kiáltások a szélső baloldalon.) És még egy megjegyzést kívánok tenni és pedig arra nézve, a mi a t. képviselő ur előadásából •— azt hiszem — csak tévedésből maradt ki. tt (Halljuk!) 0 ugyanis igen helyesen mondta, hogy azért, mert a monarchia két államának uralkodója egy, a magyar törvény a felségi jogok teljes, tényleges gyakorlatát koronázáshoz, eskühöz köti, mig odaát egészen mások a feltételei s egészen más az eljárás. De egyet mégis elfelejtett mondani és ez az. (Halljuk!) hogy, habár törvényeink, alkotmányunk értelmében, igenis, kötelező a koronázás a jog teljes gyakorolhatására, de azért maga az öröklési jog ott és itt ugyanazt az egy személyt illeti, a pragmatica sanctio, helyesebben nálunk az azt törvénybe iktató 1723-ikitörvényczikk alapján. (TJgy van! a jobboldalon.) Ezt pedig okoskodása közben elfeledni nem volt szabad. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon és felkiáltások: Hangosadban ! Felkiáltások jobbfelöl: Csendesebben!) T. ház! Nem akarok kitérni azon meglehetősen kényes tárgy elől sem, (Halljuk!) hogy lehet-e a felségjogokat megszorítani, megváltoztatni, igen vagy nem ? (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Zaj balfelöl) r Én is tudom, hogy az alkotmányos országok legnagyobb része alkotmányos jogainak terjesztését ép azon az utón eszközölte, hogy felhasználva bizonyos alkalmakat, a reservált felségjogok egyik vagy másik részét a törvényhozás számára vindicálta és megszerezte. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Ez, alkotmányos tétel s a történelmi fejlemény szerint egyaránt igaz. De nézzük meg azt is, hogy mikor szokott ez történni? (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ez, kivéve azon eseteket, (Halljuk ! Halljuk!) mikor a feudális korszak alatt egyes nagy urak a fejedelmek gyöngeségét felhasználták nemcsak a korona, de az ország jogainak is saját számukra lefoglalására, mondom, ezeket leszámítva, csak egyes esetekben történt, akkor ugyanis, (Zaj. Halljuk!) mikor— s igy van ez nálunk, igy volt később másutt is ... (Folytonos zaj és közbekiáltások a bal- és szélső balfelöl. Rendre! Rendre! jobbfelöl.) Elnök: T.'ház! (Zaj. Halljuk!) Constatálnom kell, hogy soha, mikor erről az oldalról beszél egy szónok (balfelé mutat), ily modorú eljárás nem követtetik; (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl) legalább én, pedig húsz esztendeje vagyok e ház tagja, ezt eddig soha nem tapasztaltam. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl. Zaj.) Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni, mert igy tanácskozni lehetetlen. (Helyeslés jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Történt mindig olyankor, midőn a korona a nemzet jogait hosszú idők, éveken keresztül nem tartotta tiszteletben. Ekkor a nemzet, midőn ismét olyan helyzetbe jött, hogy magát erősebbnek érezhette, igyekezett jogait, azok garantiájául megszerzendő újabb jogok által biztosítani. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) De arra nem fognak nekem esetet mutatni, hogy olyankor, midőn a korona a nemzet jogait lelkiismeretesen respectálta, hogy akkor akarta volna valaki a korona jogait megszorítani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Már pedig, hogy most ez az eset állana elő, azt a t. képviselő urak tagadni nem fogják. (Helyeslés jobbfelől. „Hoch!

u kiáltások a sgélsö balon.) Én, t. képviselőház, egyáltalában —s tudom, hogy a képviselő urak nem fogják elhinni — ezen esetben és ily viszonyok között azt, hogy a koronának az 1867 : XII. törvényczikk által megadott ezen felségjogai most, ezen törvény által korlátoz-