Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-191

191. országos ülés február 28-An, csütörtökön. 1889. 127 Tisza Kálmán ministerelnök: Én ezt, t. ház, nem veszem rossz néven . . . (Felkiáltások a szélső bálon; Éljen az elnök! Zaj. Élénk felkiáltások jobbfelä: Rendre!) Elnök: T. ház! Méltóztassanak elhinni, hogy ha a magyar parlamentben a tanácskozások igy folynak tovább, inkább nem kívánok élni. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Én ezt nem csak nem veszem a t. képviselő úrtól rossz néven, de nem tudom be neki sem politikai, sem pedig és annál kevésbé másnemű hibának, hogy akkori nézetét mostani nézetével cserélte fel, mert bizonynyal teljes meggyőződéséből tette; (Mozgás a szélső balon) viszont azonban jogom van követelni, hogy a mit én nyíltan megmondva tettem, szintén ne illettessék oly kifejezésekkel, a melyekkel a parlamentben élni nem is egészen helyes. (Helyes­lés jobbfelöl. Mozgás a bal- és szélső bálon.) At. képviselő ur felolvasta egy német tudós­nak nézetét a némeTörszági hadseregről. Miként maga felolvasta, ezen tudós azt mondja: a had­sereg — igaz — szerkezetében, szervezetében s parancsnokságában stb. stb. egy, „aber formell und juristisch" külön hadsereg. (Halljuk!) Én nem tudom, t. ház, mit akart ezzel a kép­viselő ur bizonyítani. Mert, ámbár az a különbség mindig fenmarad, hogy ott a német szövetségben teljesen független uralkodó családok és királyok vannak, míg nálunk a monarchia két államának fejedelme egy és ugyanazon személy; (Igaz! TJgy van! jobbfél öl) de mindamellett is, midőn az 1867: XII. törvényczikknek azon szakaszai, melyek a magyar hadseregről, mint az egésznek kiegészítő részéről beszélnek, e javaslat 14. §-ában is idézve vannak; midőn a védtörvény megszavazása e tör­vényhozásnak külön joga; midőn a magyar korona területéről egyetlen ujoncz sem állítható ki e tör­vényhozás megszavazása nélkül: akkor csakugyan „formell" és „juristisch" nincs meg az egység, de igenis megvan a szervezetben és a vezényletben ... (Élénk helyeslésajobboldalmi. Ellentmondások és „Hoch" kiáltások a szélső baloldalon.) És még egy megjegyzést kívánok tenni és pedig arra nézve, a mi a t. képviselő ur előadásá­ból •— azt hiszem — csak tévedésből maradt ki. tt (Halljuk!) 0 ugyanis igen helyesen mondta, hogy azért, mert a monarchia két államának uralkodója egy, a magyar törvény a felségi jogok teljes, tényleges gyakorlatát koronázáshoz, eskühöz köti, mig odaát egészen mások a feltételei s egészen más az eljárás. De egyet mégis elfelejtett mondani és ez az. (Halljuk!) hogy, habár törvényeink, al­kotmányunk értelmében, igenis, kötelező a koro­názás a jog teljes gyakorolhatására, de azért maga az öröklési jog ott és itt ugyanazt az egy személyt illeti, a pragmatica sanctio, helyesebben nálunk az azt törvénybe iktató 1723-ikitörvényczikk alapján. (TJgy van! a jobboldalon.) Ezt pedig okoskodása közben elfeledni nem volt szabad. (Helyeslés jobb­felöl. Zaj a szélső baloldalon és felkiáltások: Han­gosadban ! Felkiáltások jobbfelöl: Csendesebben!) T. ház! Nem akarok kitérni azon meglehető­sen kényes tárgy elől sem, (Halljuk!) hogy lehet-e a felségjogokat megszorítani, megváltoztatni, igen vagy nem ? (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Zaj bal­felöl) r Én is tudom, hogy az alkotmányos országok legnagyobb része alkotmányos jogainak terjesz­tését ép azon az utón eszközölte, hogy felhasználva bizonyos alkalmakat, a reservált felségjogok egyik vagy másik részét a törvényhozás számára vindi­cálta és megszerezte. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Ez, alkotmányos tétel s a történelmi fejlemény szerint egyaránt igaz. De nézzük meg azt is, hogy mikor szokott ez történni? (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ez, kivéve azon eseteket, (Halljuk ! Halljuk!) mikor a feudális korszak alatt egyes nagy urak a fejedelmek gyöngeségét felhasználták nemcsak a korona, de az ország jogainak is saját számukra lefoglalására, mondom, ezeket leszámítva, csak egyes esetekben történt, akkor ugyanis, (Zaj. Halljuk!) mikor— s igy van ez nálunk, igy volt később másutt is ... (Foly­tonos zaj és közbekiáltások a bal- és szélső balfelöl. Rendre! Rendre! jobbfelöl.) Elnök: T.'ház! (Zaj. Halljuk!) Constatál­nom kell, hogy soha, mikor erről az oldalról beszél egy szónok (balfelé mutat), ily modorú el­járás nem követtetik; (TJgy van! TJgy van! jobb­felöl) legalább én, pedig húsz esztendeje vagyok e ház tagja, ezt eddig soha nem tapasztaltam. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl. Zaj.) Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot csendben meg­hallgatni, mert igy tanácskozni lehetetlen. (Helyes­lés jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Történt mindig olyankor, midőn a korona a nemzet jogait hosszú idők, éveken keresztül nem tartotta tiszte­letben. Ekkor a nemzet, midőn ismét olyan hely­zetbe jött, hogy magát erősebbnek érezhette, igyekezett jogait, azok garantiájául megszerzendő újabb jogok által biztosítani. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) De arra nem fognak nekem esetet mutatni, hogy olyankor, midőn a korona a nemzet jogait lelkiismeretesen respectálta, hogy akkor akarta volna valaki a korona jogait megszorítani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Már pedig, hogy most ez az eset állana elő, azt a t. képviselő urak tagadni nem fogják. (Helyeslés jobbfelől. „Hoch! u kiáltások a sgélsö balon.) Én, t. képviselőház, egyáltalában —s tudom, hogy a képviselő urak nem fogják elhinni — ezen esetben és ily viszonyok között azt, hogy a koro­nának az 1867 : XII. törvényczikk által megadott ezen felségjogai most, ezen törvény által korlátoz-

Next

/
Thumbnails
Contents