Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.
Ülésnapok - 1887-191
191. országos ülés február 28 án, csütörtökön. 18S9. 117 hozást illeti meg, mert továbbá nekem is az a meggyőződésem, hogy nyelvében él a nemzet, azért a magyar nyelvet nem is Nagyom soha. Védtem annak jogait önzetlen hazafiúi meggyőződéssel és tiszta lelkesedéssel idáig, védeni fogom azt jó magyar emberhez illően életem utolsó perczéig. Mivel pedig annak spuverenitását csak a Bolgár Ferencz és Beőthy Ákos t. barátaim által beterjesztett különvéleményben és módosítványban látom hatályosén biztosítva : ezért járulok Örömmel ezekhez, míg a 25. §-takétrendű határozati javaslattal együtt •— melyről elmondhatjuk, hogy : adtál uram esőt, de köszönet nincs benne — a leghatározottabban visszautasítom! (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Czirer Ákos! Czirer Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) Azon körülmény, hogy a 25-ik §-ban foglalt intézkedések ugy az általános tárgyalás alkalmával, mint most a részletes vitában is, igen beható méltatásban részesültek, nemcsak megengedi nekem, de egyenesen kötelességemmé teszi, hogy a t. ház türelmét kímélettel vegyem igénybe. Nem is szándékozom a sokat hányt-vetett kérdésnek tisztán elméleti értékű fejtegetését, tovább szőni; nem kutatom jelesül, mennyire jogosult az a felfogás, mely az egyéves tényleges szolgálat jogának megadását olyan kedvezménynek tekinti, a melyért ellenszolgáltatásul a tiszti vizsgának letétele feltétlenül megkívánható; nem érintem azt a káros befolyást sem, a melyet a 2-ik évi tényleges szolgálat megkövetelése hazánk műveltebb népelemeire s általuk társadalmi ésculturális közérdekeinkre gyakorolni fog és igyekezem a kérdésnek kizárólag practicus oldalával foglalkozni, constatálván először, mi a czél, helyes-e, szükséges-e ez a czél s aztán, hogy a javasolt eszközök e czél megvalósítására mennyire alkalmasak ? A törvényszakasz új intézkedéseinek bevallott czélja nem más, mint nagyobb számú tartalékos tiszt nyerése, a hadsereg tisztin anyának orvoslására. E czél helve- volta ellen kifoerás aligemelhető, hogy eléressék, nagyon kívánatos és olyannyira szükséges, hogy érdekében műveltebb ifjainktól, tehetségeikkel arányos, akaratelhatározásuktól függő s az eddiginél súlyosabb áldozatok megkivánása sem volna túlságosnak mondható. E tekintetben — figyelemmel lévén a ma fennálló közjogi helyzetre •— közöttünk nézeteltérés niucsen s ha az ellenzéknek túlról mégis azt vetik szemére, hogy nem következetes, a mikor helyesli a czélt, de az ennek elérésére kívánt eszközöket megtagadja, ugy ez a szemrehányás nem alapos és nem igaz. (Ugy van! a szélső balon.) Nem alapos, mert minekünk nem hivatásunk valamely kérdés megoldásának módjai fölött a kormány közegei helyett gondolkoznunk, a mi kötelességünk az elénk terjesztett javaslatok szigorún igazságos megbirálása, helyeslése a jónak és a rossznak elvetése s mint ellenzék feladatunkat betöltöttük, ha utaltunk azon okokra, melyeknél fogva a kormány javaslataihoz hozzá nem járulhattunk. (Helyeslés a szélső balon.) De igaztalan is az említett vád; mert mi épen ezúttal nem húzódtunk a merev negatio sánczai mögé, hanem rámutattunk azon eszközre is, melynek segélyével a tartaléktiszt-hiányon — hitünk szerint — segíteni lehet, midőn a magyar állam nyelvét állítottuk előtérbe, mint a várható sikernek igen értékes biztosítékát. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Tessék ezen eszközzel a közös hadsereg tanés vizsgálati rendszerében próbát tenni, nem kerül az többe, mint az intéző köröknek egy kis önmegtagadásába s ha netalán, a mitől nem tartunk, a kísérlet kudarczotvallana: akkor ám tessék javaslatunk fölött kárhoztató ítéletet mondani, de azt a jogát a régmúlt idők homályos szemüvegén át néző katona uraknak el nem ismerhetjük, hogy egyéb kiváló jélességeik mellé jóstehetséget is arrogálva maguknak, már a priori rosszaló eriticával sújtsanak egy olyan intézkedést, a mely hogy az egyéves önkéntesekből az eddiginél jóval nagyobb százalékban tartalékos tiszteket képezni alkalmas, azt a Ludovika-akadémiában a múlt évben tapasztalt, szerencsére el nem tagadható eredmények tanúsítják. (Élénk helyeslés a szélső balon.) És ne méltóztassék ellenünk ugy argumentálni, hogy ehhez az eszközhez, t. i. az elméleti tiszti vizsga magyarságához hozzányúlnunk lehetetlen, mintha ez egyértelmű volna a hadseregegységének megbontásával. Mert ez az eszköz alkotmányos és törvényes, alkalmazása számottevő nehézségbe nem ütközik sha a magyar nyelvnek természetes jogaiba való helyezése talán egynéhány tábornok özönvíz előtti felfogását kínosan is fogná érinthetni, (Élénk tetszés a szélső balon,) de a hadsereg harczképességére hátrányos befolyást egyáltalán nem gyakorolhatna. Nem jogos hát az a vádaskodás, hogy mi a tagadás kényelmesebb utján haladunk; mert mi olyan eszközt hoztunk javaslatba, a mely az 1867-iki kiegyezéskor kikötött teljes állami paritás feltételeinek megfelel s gyakorlatilag is jobb annál, a mely túlszigorú és igazságtalan rendszabályaival a közös véderő irányában úgyis gyéren tapasztalt rokonszenvet csak csorbítani lesz képes s ha a közvetlen czél tekintetében némi sikerekre kilátást nyújthat is, de százszoros kárral fizet; ezért cserébe az elkeseredés magvát szórván el az általa sújtott ifjúság lelkében és egyre szélesítvén azt az ürt, mely a nemzet és a közös hadsereg között szervezésének első pillanatától fogva, többékevésbbé mindig létezett. (Igaz! Ugy van ! a szélső balon.)
