Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-191

191. or-zrtgos ülés február 28-án, csütörtökön. 1889. 113 aunak hordereje és fontossága nemzetgazdasági tekintetben: érdemes tehát a kérdéssel e szempontból is kissé behatóbban foglalkoznunk. Midőn az állam a tanult ifjaknak megadja azt a most annyira hangoztatott kedvezményt, akkor azokon kivül, miket e „kedvezmény" jelszó értékéről és számbavehetőségéről már szerencsém volt elmondhatni, arról sem szabadna ez üres jelszó hangoz tatóinak megfeledkezniök, hogy az állam ezen látszólagos kedvezmény nyújtásával, önmagának pénzügyi tekintetben is egy igen tetemes kedvezményt nyújt, mert megszabadul egy meglehetős nagyságú tehertől; de ez a körülmény nern [igen lesz hangoztatva, a mint mondani szokás, talán szinte csak ..tisztán katonai szempontból", „Aus rein militärischen Grundén". Minő volt azon önkéntesek teherviselése, kik saját költségükön szolgáltak, az, ha csak az 1869 tol 1885-ig terjedő időszakot veszem is fel, kitűnik e következőkből: 1869-től 1885-ig,'tehát 16 év alatt saját költségen szolgált 25,832 önkéntes, államköltségén 18,161, összesen 43,483, Ha tehát első sorban tisztán az e czímen megtakarított költségeket vesszük számításba — egy közlegénynek egyévi átlagos tartását és költségeit mindenestül pro anno 135 forintba számítva, — akkor a saját költségén szolgált önkénteseken az államkincstár tettleges szolgálatuk egy éve alatt megtakarított 7.065,360 forintot, mely financiális előny lehet katonai szempontból csekély, de azok előtt, kik más szempontból is akarnak és tudnak ítélni, ez mindenesetre nagy előnyképen fog feltűnni. De vannak ezen összegnél még lényegesebb megtakarítások, melyekkel ki lehet mutatni, hogy nem oly semmiség ez az intézmény, a milyennek azt hadseregünkben szokták tekinteni és mindenesetre nagyobb kedvezmény magára az államra, mint az illető önkéntesekre nézve, mert az az évi átlagban vett, mintegy 700 tartaléktiszt, ki minden évben elnyeri az arany kardbojtot, ugyanannyi tettleges állományú tisztet pótol ám, a nélkül, hogy az állam ezeket egész éven át fizetni és eltartani kényszerülne! És ha ezen a czímen 1 hadnagyra tiszti szolgával együtt évi 1,162 forintot számítunk, akkor az állam ezen a czímen 1869-től 1885-ig 13.821,800 forintot takarított meg, mely összegből még hiányzanak a lovas- és tüzértisztek hátas lovainak beszerzése és tartási költségei. Tartaléktisztet a hadseregaz említett idő alatt, t. i. 1869-től 1885-ig ezen intézménynek 11,548-at köszönhet, kiket egyébként — hogy használhatók legyenek — katonai iskolában kellett volna kiképeztetni. A katonai tisztképző iskolák évi költsége 1.276,536 frtra rúg, mely összegért a közös hadsereg átlag évenkint 550 hadnagyot nyer. Haazévenkint kineveztetni szokott 700 hadnagyot szinte hadapródiskolákban és akadémiákban kellett volna kiképeztetni, úgy ezek kiképeztetése is belekerült volna annyiba, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IX. KÖTET. a mint azé az említett 550 hadnagyé, miután több növendéket absolute lehetetlen egy osztályba dugni, mint a hány abban jelenleg van. Ez esetben 1869-től 1885 ig ezen iskolai költség 21.701,112 forintra rúgott volna és ezen összeghez még nincsenek hozzászámítva azon intézeteknek építési és felszerelési költségei, melyeket a növendékek ily tetemes száma mellett, okvetlenül szükséges lett volna létesíteni. Ha tehát csak azon három főösszeget vesszük, melyeket előbb elsoroltam, akkor az állam 25.332 saját költségű önkéntesen és 11,548 tartaléktiszten 1869-től 1885-ig, tehát 16 év alatt, kerek 42.588.272 forintot takarított meg, melyhez ha az ide nem számított költségeket, köztük a lovassági önkéntesek megtakarított lótápáfalányát, 172,720 forinttal, a tartaléktisztek elmaradt felszerelési átalányát, 138,576 forinttal, lóbeszerzéseket, elmaradt szerelvény és fegyverhasználati illetékeket, istállópénzeket, fekbéreket és a többi, hozzá számítjuk, akkor a tizenhat év alatt elért megtakarítás jóval felülmúlja a 45 millió forintot. Ez tehát azon összeg, melyet az állam ezen intézményen nyert, vagy jobban mondva, melynek terhét a társadalomra és az egyesekre rótta. (Zajos helyeslés a balés szélső baloldalon.) És ezen nagy pénzügyi nyereségre az sem bír befolyással, hogy a saját költségen szolgáló önkéntesek száma átlag csökken, mert viszont az évről-évre kinevezett tartaléktisztek átlagos száma emelkedik s igy a mi veszteség ott mutatkoznék, azt az államkincstár itt behozza. És ezen nagy financiális előnyök mellett nyer a hadsereg egy sereg tisztet, kik neki egy fillérjébe sem kerülnek, ellenkezőleg a fegyverek és felszerelvények használatáért az államnak még bért is fizetnek és e mellett, ha az államnak reájuk szüksége van, ez a sok kiképzett tiszt egy egyszerű behívó jegyre rögtön előáll. Az általam elmondott előnyökkel és pedig, nagymérvű előnyökkel szemben tehát azt kívánná az állam érdeke, hogy ezen intézmény a helyett, hogy korlátoztassék, inkább lehetőleg kiterjesztessék, a mint ez legújabban NémeTörszágban is megtörtént; mert ha korlátozzuk ezen intézményt, akkor a kiszámíthatlan erkölcsi és értelmi káron kivül, az állam tetemes pénzügyi kárt is fog vallani, mert az egyévi szolgálat nem csekély költségeit a legtöbb fiatal atyja valahogy csak elbírja, de 2 — 3 évig aligha fogja fiát katonáskodtatni és igy a saját költségen szolgálók száma a hadikincstár rovására tetemesen megfogna csökkeni. Felszólalásom ezen részében, azt hiszem, sikerült a t. ház előtt az intézmény fogalmának és azon considerátioknak, melyek annak létesítésénél első sorban tekintetbe vétettek, továbbá ez intézmény rendeltetése és czéljának a valóságnak megfelelő, tárgyilagos definitióját adhatnom. Minthogy azonban egy véderő-törvényjavaslat rendelkezéseinek megítélésénél a katonai szempont és a katonai érde15