Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-191

108 191- országos ülés február 28-áu, csütörtökön. 1889. nemzetnek nyugodalma kívánja, (Ugy van! a balés szélső balon) de követelménye egyszersmind közjogunk egyik legfőbb mozzanatának, a dualismus alapján minket megillető paritásnak is. (Élénk liélyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az osztrák monarchiaegész újabb szervezete azon az alapeszmén nyugszik, hogy itt a magyaré, ott túl a Lajtbán pedig a németé legyen a vezérszerep és hogy itt a magyar, amott pedig a német, elem képezze az állameszme megtestesülését. S én igen nagy, igen végzetes bajnak tartanám, ha ettől az alaptól, ettől a vezéreszmétől valaha eltérnénk s ez által tág kaput nyitnánk a nemzetiségi velleitások kiszámíthatatlan dulakodásának. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy az osztrák-magyar monarchia mindkét államában különböző ajkú polgárok laknak, egyáltalában nem lehet ok arra, hogy a magyar nyelv jogosultsága s ezen jogosultság elismerése egy ministeri rendelet ingatag keretében ' mintegy elrejtessék, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) ellenkezőleg, épen mivel a monarchiában nemcsak magyarok és németek laknak, épen azért, hogy közjogi dolgokban más mintáz állam nyelve sem itt, sem ott ne léphessen fel particularis igényeivel, kell, hogy ez alkalommal a leghatározottabb álláspontra helyezkedjünk s a legnagyobb nyomatékkal kijelentsük, hogy mi abból, a mi bennünket a dualismus folytán annak consequentiájaképen megillet, egy hajszálnyit sem engedünk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ha azonban a nemzet azzal a súlylyal, mely megilleti s azzal a komolysággal, melyet a tárgy fontossága igényel, nyilatkozni akar, akkor ezt mint nemzet csak törvényben teheti. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az, a mi egy utasításban foglaltatik, csak a concessiónak bir jellegével és természetével, mi azonban nem concessiót kérünk, hanem jogunkat követeljük. (Zajos helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Jogot pedig csakis törvényben kell és lehet biztosítani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Igaz ugyan, hogy a nyelvkérdés, ugy a hogy azt jelenleg óhajtjuk, az 1867-diki törvényekben nincsen expressis verbis szabályozva, de, t. ház, abban a törvényben a tiszti vizsga kényszeréről, valamint a második szolgálati évről nincs szó; — annak tehát, hogy a tiszti vizsgálati nyelv a törvényben szabályoztassék, akkoriban szüksége sem forgott fent. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalait.) Mert hát ki gondolta volna valaha, hogy Magyarországon lehet valamikor oly kormány is, mely büntetni fogja a magyart azért, mivel nem tud németül ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha ezt az akkori tényezők hazafisága és nemzeties gondolkodása nem tartotta volna teljesen kizártnak — azok bölcsessége bizonyára vagy gondoskodott volna arról, hogy a tiszti vizsgálati nyelvnek magyarsága kifejezetten már akkor is törvénybe foglaltassák, vagy pedig egyszerűen nem egyeztek volna meg az osztrákokkal. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert akkor még más világ volt ebben az országban. Akkor még a valóban kétes kérdéseket is a nemzet javára magyarázták, mig ellenben most, a világos kérdéseket is a nemzet hátrányára elértelmezni iparkodnak, a mint azt legújabban is ismételten tapasztalhattuk. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon.) Az a magyarázat, melyet Gajári barátom az 1867-ki törvények XII. czikkének. illetve 11. §-ának adott, egy egészen új tan, mely Lustkandlra emlékeztet, (Élénk derültség a bal- szélső balon) de sem a hazafiság, sem pedig a helyes törvénymagyarázat szempontjából nem állja ki a bírálatot. Ha a dolog ugy állana, a mint Gajári képviselőtársam állítja, akkor annak expressis verbis bért kellene lenni az 1867-ki törvényben ; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) abban azonban a hadsereg nyelvelő! különösen pedig a tisztek vizsgálati nyelvéről, egyetlen egy szót sem olvashatni. Miután Gajári képviselő ur x\j közjogi tana már a tegnapi napon Beőthy Ákos (Élj&nzések a bal- és szélsőbalon) barátom által ép oly fényes mint meggyőző czáfolatban részesült, én ebben a tekintetben nem fogom hosszabban igénybe venni a t. ház türelmét. Csak néhány rövid megjegyzésre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy az 1867-ki törvény világosan fentartja a magyar törvényhozásnak azon jogát, hogy a katonák szolgálati idejét meghatározhassa. Talán meg fogja tehát engedni még Gajári barátom is, hogy a magyar országgyűlésnek van joga ahhoz, hogy az önkéntesek szolgálati idejének 2 évre való kiterjesztését megtagadhassa. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tagadjuk meg a 2-ik szolgálati évet és azok a veszélyek, a melyek nyelvi tekintetben a contemplalt vizsgálathoz fíízvék, ki lesznek parírozva. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De ha ez így van, akkor ne tessék aztán ugy tenni, mintha a dolog nem mi rajtunk múlnék és ne tessék a resignált bús magyar gyászos hangján, áhítatos szemforgatással (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon) ugy állítani oda a dolgot, mintha mi a nemzet óhajtásait csak azért nem vagyunk képesek teljesíteni, mivel annak állítólag törvény áll útjában, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ellenkezőleg, megmutattam, hogy erre igen is van törvényadta módunk s hogy ez a mód, tudniillik a második szolgálati év megtagadása, rendelkezésünkre állana, még azon feltett, de soha meg nem engedett esetben is, ha a Gajári t barátom által felállított felségjogtan alapos volna is, a mit én különben soha elismerni nem fogok. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az tehát, hogy a nemzet érdekei, óhajtásai és aspiratiói