Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-191

101. orszügos ülés felbruAr 28 án, csütörtökön. 1889. 107 csakugyan eljutottunk azon ponthoz, a melynél a mesterséges germauisatio kezdődik. (Élénk helyes­lés a bal- és szélső baloldalon.) Ehhez pedig nem nyújtunk segédkezet és ha igaz — a mit én sem tagadok — ho^y tudniillik addig, mig a hadsereg közös, a német nyelvnek bizonyos mértéke az egész tisztikarban szükséges: akkor én ebből nem azt a következtetést vonom le, hogy tehát borura-derűre germanisáljimk, hanem az, hogy ne kényszerítsünk senkit arra, hogy tisztté legyen. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) A törvényjavaslat indokolásában erre nézve az mondatik ugyan, hogy az állam, a midőn ked­vezményt nyújt, viszontszolgálatot is követelhet az értelmiséghez tartozó ifjaktól. Én azonban tagadom, hogy az egyévi önkén­tesi intézmény csak az önkéntesre nézve volna kedvezmény. Ezen intézmény azért van, hogy a katonai érdekek a nemzet közgazdasági és culturális érdekeivel összhangba hozathassanak (ügy van! a bal- és szélső baloldalon) és a midőn az állam ezen fontos ezélját eléri, e mellett pedig rendszerint minden költség nélkül, tehát ingyen katonákat, még pedig intelligens katonákat kap, első sorban az állam az, mely előnyben s kedvezményben részesül. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az intézménynek egy másik kiindulási pontja abban áll, hogy az, a ki a képzettségnek nagyobb fokával lépett a hadseregbe, nem kell, hogy annyi ideig szolgáljon, mint a ki kevésbé képzett. Az állam csak azt követelheti, hogy mindenki, a ki hadköteles, annyi katonai képzettségre tegyen szert, mint a mennyit három év alatt bármely ujoncz elsajátíthat s ha valaki épen, mivel nagyobb kép­zettséggel lépett a hadseregbe, erre a qualificatióra egy év alatt is szert tehet: akkor ez az ő érdeme, mely sok fáradságába és pénzébe került, nem pedig az állam által nyújtott kedvezmény, mert az állam ehhez nem járult semmivel. (Élénk helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Ez a qualificatio azonban nem a tiszti minőség szerint mérendő. Ezt máshol sem ahhoz mérik. Mihelyt valaki elérte a katonai képes­ségnek azon fokát, mely a három évi szolgálatban általában * megköveteítetik, már is eleget tett annak, a mit az állam tőle követelhet. Teljesen illogicus és igazságtalan tehát, ha az egyévi önkéntesektől azt követeljük, hogy fel­tétlenül tisztté képezze magát. (TJgy van! a bal­és szélső baloldalon.) Kívánatos és saját érdekében áll, hogy megtegye — de ha, megtenni nem képes, — erre szorítani — pláne büntetéssel szorítani — a legnagyobb injuria volna. (Élénk helyeslés a bal­és szélső balon.) Enné] fogva én a törvényjavaslatnak ide irányzott tendentiáját még azon esetben is per­horrescalnáui, ha mindjárt az egész hadsereg magyar volna is; mennyivel inkább kell tehát ellene szegülnöm akkor, a mikor azt látom, hogy az egyéni akarat és az egyéni önrendelkezési jog ellen intézett ezen attentatum még a magyar nyelv dehonestatiójával — még a speciális magyar érdek háttérbe szorításával is keresztül vitetni szándékoí­tatik. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon.) Ugy van, t. ház! Mert ha egyfelől azt mond­juk, hogy muszáj tisztnek lenni, másfelől pedig ugy áll a dolog, • hogy tiszt csak az lehet, a ki németül tud — akkor kétségtelenül vagy germani­sálunk, mert kényszert alkalmazunk, vagy pedig, miután Austriában a hivatalos és általános nyelv a német, a magyar elemet az osztrákokénál hátrá­nyosabb helyzetbe szorítjuk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Én pedig sem az egyiket, sem a másikat nem tartom elfogadhatónak s hogy ebből a zsákutczából kijussunk — nincs más mód, mint az, hogy a muszáj-tisztek intézményét, mely magával a tiszti hivatásnak —hogy ugy mondjam — belső természetével is ellenkezik s ennélfogva a hadseregnek sem keli, végképen elejtsük. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Plogy a vizsgázó jelölt a vizsgának egyik részét, még pedig alig definiálható részét magyar nyelven is le fogja tehetni, a dolgon nem sokat változtat. Ez a dispositio, vagy legalább ehhez hasonló dispositio megvolt idáig is, de papíron maradt s senki nem vette hasznát. (Ugy van! a bal- és szélső balon.) Hasznát ennek csak ugy lehetne venni, ha a tanfolyam is magyar volna; — de hogy valaki más nyelven tanuljon s más nyelven vizsgázzon, a pädagogia legprimitívebb követelményeivel sem volna összeegyeztethető. (Ugy van! a bal- és szélső balon.) Az, hogy valaki arról, a mit alaposan meg­tanult, idegen nyelven is valahogyan beszámol­hasson, az talán még nem tartozik egészen a kép­telenségek közé; de hogy valaki azokat a nehéz és részben felesleges tantárgyakat, melyek a tiszti vizsgához megkívántatnak, elsajátíthassa és idegen könyvekből megtanulhassa oly nyelven, melynek nincs teljesen birtokában, ezt, t. ház, én teljesen kizártnak és lehetetlennek tartom. (Helyeslés a bal­és szélső balon.) Ha tannyelvnek továbbra is meg­marad a német — ha a tanfolyam megmarad németnek, akkor, t. ház, az a concessio, melyet a magyar nyelvnek most megtenni hajlandók, igen kevés gyakorlati értékkel fog birni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez a félrendszabály elég jó lesz talán arra, hogy a kibúvót kereső szavazatok számára refu­giumul szolgáljon, (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) de a nemzetnek sem érdekeit, sem aspiratióit ki nem fogja elégíteni. A fődolog, t. ház, azonban az, hogy a magyar nyelv tárgyában hozandó határozat magában a törvényben találjon kifejezést. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balolda­lon.) Ezt nemcsak az országnak dignitása s a 14*

Next

/
Thumbnails
Contents