Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-191

106 191. országos ülés február 28-íiii,esät8rt5kön. 1889. És ha még a vizsga eredménye egyedül attól függne, hogy a jelölt tanu]t-e vagy sem? Képes-e vagy nem? De a dolog nem ugy áll. A ki valaha vizsgázott, tudhatja, hogy a siker nem csak a vizsgázó jelöltnek készültségétől, hanem sok esetben a vizsgálónak is jóakaratától hajlandóságától s gyakran egyéni dispositiójától függ. (Ügy van! halfelöl.) E tekintetben azonban — bevallom — bizalmatlan vagyok a közös hadseregben dívó felfogás, rendszer és gyakorlat iránt — még pedig szemmel látható tapasztalatok alapján vagyok bizalmatlan. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem akarok néhány henczegő, kardcsörtető önkéntes számára reclamálni, de utalok ama tényre, hogy minden körben találhatók oly iskolavégzett ügyes és művelt fiatal emberek, a kik képesek voltak ugyan az érettségi vizsgák kitűnő letételére, de a tiszti vizsgán még sem találtattak egyenértékűeknek azon mameluk nevelésű ifjakkal, (Derültség halfelöl) kikkel az úgynevezett cadétiskolák évenkint boldogítják a hadsereget. Hogy ennek a csodálatos tüneménynek mi a valódi oka, bővebben most nem kutatom, ugy is tudja mindenki, hogy ennek nem egyedüli oka a magyar ifjaknak a német nyelvben való járatlansága, hanem oka azon jogosulatlan ellenszenv és > aversio, melyjyel a közös hadsereg tiszti karának egy része még most is viseltetik minden ellen, a mi magyar. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Hogy vizsgáló és vizsgáló között milyen a különbség, legjobban megmutatja a Ludovica akadémia példája, melynek önkéntesei majdnem kivétel nélkül mind leteszik a tiszti vizsgát. Pedig, hogy a Ludovicánál enyhébb mértékkel mérnének, mint a közös hadseregnél, csak a rossz akarat állíthatja s ha ugy volna, a honvédelmi minister — mit azonban róla nem hiszek -— e tekintetben igen súlyos hibát s mulasztást követett volna el. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A minister ur igéri ugyan, hogy olyan instructiók fognak kibocsáttatni, a melyeknél fogva a vizsgálati eljárásból a közös hadseregnél is ki lesz zárva minden önkény és minden visszaélés lehetősége. Bocsánatot kérek, de nem hiszem, hogy egy instructióban, legyen az bármilyen részletes és körültekintő azon mérték tekintetében, mely a tantárgyakra még inkább, mint a nyelvismeretekre alkalmazandó, ugy lehessen rendelkezni, hogy az minden irányban biztos cinosurául szolgáljon és hogy a jó- vagy rossz akarat — a protectio vagy üldözés — a rokon- vagy ellenszenv a vizsgálati eljárásból minden esetben ki legyen zárva. (Helyeslés balfelöl.) E tekintetben csak egy módszert ismerek, mely legalább nekem megnyugvást nyújthatna s ez — a nyilvánosság. (Helyeslés bal- és szélső balfelől.) Méltóztassék az önkéntesi vizsgát a nyilvánosság ellenőrzése alá helyeztetni s az aggodalmaknak egy nagy része azonnal el lesz oszlatva. (Ugy van! balfelöl.) Ha a vizsgáló bizottság érezni fogja azon jótékony nyomást, (Több hang balfelöl: Szelíd nyomást!) szelid nyomást, melyet a nyilvánosság mindenkire s minden esetben gyakorol: akkor a vizsgáló commissiónak minden egyes tagja bizonyára jól meg fogja gondolni, hogy mit és mint cselekszik ; ha zárt ajtók mögött titkon működik, az önkény és a visszaélések lehetőségének sehogy sem vehetjük elejét, ha mindjárt 100 instructiót bocsátanak is ki. (Helyeslés balfelöl.) Viszont, ha a közönség saját szemeivel látni és saját füleivel fogja hallani, hogy a candidatus csakugyan nem tanult és nem tud semmit: a kellőkép el nem készült fiatal emberrel együtt a közvélemény is meg' fog nyugodni a vizsgálóbizottság sújtó ítéletében s azt nem fogja gyanúsíthatni senki. Ennél fogva azt hiszem, hogy nemcsak az ország fiatalságának, hanem magának a hadseregnek is érdekében áll, hogy az önkéntesek tiszti vizsgái nyilvánosak legyenek; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) miután annak, a ki igaz utón járni akar, a nyilvánosságtól nincs mit tartania: (Ugy van! balfelöl) reménylem, hogy a t

s kormány erre vonatkozó javaslatomat, mely iránt azonban külön ez alkalommal indítványt beadni nem szándékozom, kellő figyelemben fogja részesíteni. (Felkiáltások a szélső balollahn: Bécsben nem engedik !) És most — a t. ház kegyes engedelmével — áttérhetek a vizsgálati nyelv kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Kern tartozom azok közé, a kik a német nyelvet fitymálják, sőt ellenkezőleg azt hiszem, hogy a mi viszonyaink között ugy culturális, mint gyakorlati tekintetben igen nagy előnyben van az, a ki a német nyelvet birja s ennél fogva kívánatosnak tartom, hogy a mi ifjúságunk azt lehetőleg el is sajátítsa. Hogy azonban valamely magyar ifjú azon előnyökre, melyeket a német nyelvnek alapos tudása az életben kétségtelenül nyújt, saját érdekében szert tenni akar-e vagy sem, azt, t. ház, mindenkinek saját belátására és elhatározására kell I biznunk, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) az , mindenkinek individuális joga, mely felett senki más nem rendelkezhetik. (Ugy van ! balfelől.) Mihelyt e tekintetben kényszert alkalmazunk, különösen pedig ha törvénybe iktatott igen érzékeny büntetéssel sújtjuk, a ki nem tanulta meg a nyelvet,