Képviselőházi napló, 1887. IX. kötet • 1889. február 22–márczius 13.

Ülésnapok - 1887-191

191, országos ülés február 28-án, esütSrtSkön. 1889. 103 191. ORSZÁGOS TJLES« 1889. évi február 28-án, csütörtökön. Péchy Tamás elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv-hitelesítés. Elnöki jelentés a beérkezett kérvényekről. A véderőről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Napirend. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, b. Fejérváry Géza, Baross Gábor, gr. Széchényi Pál, b. Orczy Béla, Fabiny Teofil, gr. Csáky Albin. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Szathmáry György jegyző ur fogja vezetni. A javaslatok mellett szólni kívánókat Josipovich Géza, az azok ellen jelentkezőket Madarász József jegyző urak fogják jegyezni. Méltóztassanak meghallgatni az utóbbi ülés jegyzőkönyvét. Szathmáry György jegyző (olvassa a február M 27-én tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Bemutatom Ugocsa vármegye közönségének felterjesztését, melyben Fejér vármegyének feliratát pártolván, a megyék háztartásáról szóló 1883. évi XV-ik törvényczikk módosítását kéri. Arad szab. kir. városban f. hó 17-én tartott népgyűlés elnökének, Müller Károlynak Falk Miksa képviselő által beadott kérvényét, a véderőről szóló törvényjavaslat 14. és 25. §-ainak meg nem szavazása tárgyában. Ezen utóbbi kérvény elhelyeztetik a ház irodájában, az előbbi felterjesztés pedig kiadatik a ház kérvényi bizottságának tárgyalás és jelentéstétel végett. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Más előterjesztés sem lévén bejelentve, következik a napirend: a véderőről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Josipovich Géza jegyző: Ivánka Imre! Ivánka Imre: T. képviselőház! (Halljuk !) Minthogy a ködfátyol, a porfelleg oszlik, minden polémiát mellőzve, egy pár gyakorlati észrevételt vagyok bátor tenni a 24. és 25. §-okhoz. (Halljuk! Halljuk!) Igen tisztelt barátom, Bolgár Ferencz, Danezernek egy ujság-czikkére hivatkozva, azt állította, hogy nem is annyira a tisztek, mint az altisztek képzéséről és a hadseregre való megnyeréséről van szó. Nézetem e tekintetben az, hogy elismerem, miként jó altisztek szerzése a hadsereg részére épen oly fontos, mint jó subaltern tisztek megszerzése, de mégis lényeges különbséget látok a kettő közt. Egy jó altisztnek, őrmesternek, szakaszvezetőnek igenis mindazt tudni kell, a mi szükséges arra, hogy képesítve legyen az ütközetben, ha tisztje elesik, az ő szakaszát, esetleg az egész századot is vezetni; de mégis arra, hogy valaki főtiszt lehessen, tágasabb látkör, az általános műveltségnek sokkal nagyobb terjedelme kívántatik s épen azért találom igazolva azt, hogy az önkén tesek részére ezen privilégium a törvényben megadatott. A másik, a mire megjegyzést kívánok tenni, az a kérdés, mely itt ismételve felhozatott. Azt mondják, hogy miután a kiegyezési törvény értelmében a magyar hadsereg kiegészítő része ő Fel-