Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

168. országos ülés január 23-án, szerdán. 18S9. 93 tés 10 évre és proponáltatott helyette az, hogy ez csak öt évre tétessék. Indokoltatott ez azzal, hogy az évről-évre való megszavazás joga nem alkalmas arra, hogy a nemzetnek törvényes lekötöttsége mellett biztosítsa a védelmi teher és annak mérvét befolyásolja, hogy ennélfogva erre a czélra az évenkénti megszavazás jelentéktelen jog. Ennélfogva javaslatba hozták, hogy a lekötöttség ne tartson 10, hanem csak 5 évig. Másodszor kifogás emeltetett az ellen, hogy miért utasittatik a törvényben a kormány arra, hogy a 10 év leteltével a védrendszer további megállapítása, különösen pedig a létszám, vagy az ujonezok évi számának további meghatározása iránt ismét egyezkedjék a monarchia másik államával. Már abban aggályos kifogás alá eső az 1867 : XII. törvényczikk elvébe ütköző határozatot láttak a balközép vezérei. Mert azt hitték, ez alterálja Magyarországnak ama törvényben fentartott azon jogát, hogy az ujonczjutalék és ennélfogva aVéderő magassága felett szabadon határoz, valahányszor szükségszerííleg a lekötöttség időszaka letelt. Ennélfogva még annak a záradéknak elhagyása indítványoztatott,' mint az 1867: XL. torvényczikkely elvével ellenkező határozatnak, hogy újabb egyezkedés niegkiséreltessék. Ennek ellenében ismételve, kiemeltetett a 10 évre való lekötés szüksége a védrendszer keresztülvitele és a hadsereg stabilitása érdekében, de enyhíti ezen szükségszerű lekötöttséget az, hogy időszakról-időszakra terjes bizonyossággal előáll egy időpont, midőn a lekötöttség megszűnik és az országgyűlés az ujonczmegajánlási jog teljes gyakorlatába lép; midőn a védelmi teher további nagysága felett, valamint az ujonczállítás feltételéül, a védrendszer egyéb alkatelemei felett is törvény által meg nem kötött szabadsággal alkudozhatik ugy a koronával mint az austriai állammal és egyszersmind a nemzet befolyását egyenrangú tényezőként érvényesítheti. Egyszersmind kifejtetett az is, — a mi különben az 1867: XII. törvény czikkben is benfoglaltatik — hogy annak meghatározása, mily nagy legyen a védelmi erő, mely a közös védelem teljesítésére szolgál s ennélfogva mily nagy legyen az az alkatrész, melyet abból Magyarországnak s mily nagy legyen az az alkatrész, a melyet abból Austriának kell viselni, nem egyszermindenkorra történik, hanem az időről-időre megújuló szabad egyezkedéshez van kötve, a mint hogy mind a két alkotmány ugyanazt világosan tartalmazza. Az évi ujonczállítás megszavazási jogáról az mondatott, hogy nem jelentéktelen, de rendkívüli alkalmakkor nagyon is practieus jog, ezért nem lehet mondani, hogy még a 10 évre is az ujonczmegszavazás jogáról, annak minden alkatelemeiről az országgyűlés lemondott volna. Már most, t. ház, megfelelhetek arra a kérdésre, hogy mennyiben ütközik az ujonczállítás joga legtöbb lényeges aíkatelemeinek egyszer mindenkorra való lekötése az 1867: XII. törvényczikkhe. Beleütközik annyiban, mert nem határozott időre történik, mely az idézett alaptörvény elve szerint, ugy a mint annak következményei az 1868-ban behozott általános védrendszerrel kiegyeztettek, lényeges következménye az 1867-iki törvénynek. T. ház! Az 1868 iki védtörvényt ugyanazok hozták, a kik az 1867-iki alaptörvényt megakották. A kettő összefüggő határozatai, egy elvnek, egy az alaptörvényben elfogadott elvnek kifolyásai. Nem is volt arra nézve, hogy amaz alaptörvény elvei szerint a lekötés csak határozott időre történhetik, egyetlen egy eltérő nézet sem. Egyszer mindenkorra lekötése gyanánt összeférhetlennek találták. Az eltérés a lekötés idejére volt: végleges lekötést mindenki az 1867 : XII. törvényczikk 12. g.lényeges megcsorbításának tartott volna, miért most nem az? Miként állíthatják most azt, hogy ezen alaptörvény 12. és 13. §-a nem szükségkép követeli, hogy teljes bizonyossággal álljon elő egy időpont időszakról-időszakra, midőn a magyar országgyűlés törvény által nem kötött szabadsággal egyenrangú befolyást gyakoroljon a védelemteher meghatározására. (Helyeslés balfelöl.) Másodszor —és erre kérem a t. ház figyelmét (Halljukl Bálijuk!) — az ujonczilletéknek ezen törvényjavaslatban foglalt egyszermindenkorra lekötése nem pusztán a magyar országgyűlés és a korona közti egyezmény, hanem ebben meg van határozva az egész monarchia véderejének létszáma is; meg van határozva egyszersmind az, hogy mennyivel tartozik Magyarország évenkint a közös védelmi kötelezettség teljesítéséhez járulni, "ATÍ867: Xn. alaptörvény szerint ez csak a monarchia két állama közti kiegyezés eredménye lehet. E megegyezésnek tartalmazni kell, ha létrejö, hogy mekkora legyen az a véderő, melylyel a közös és a kölcsönös védelem teljesíttetik, hogy miiegyen az azarány, melylyel Magyarország s Austria abban részt vesz. De ily egyezmény az említett alaptörvény szerint csak időről-időre köthető, különben a balközép kifejezett, a Deákpárt által megezáfolt aggodalmak alaposak volnának. Az ily megkötöttség mellett sohasem állana elé az alkalom arra, a mi amaz alaptörvény egyik lényegét képezi, hogy Magyarország ugy a koronával, mint a monarchia másik államával, a közös véd erő mérve és a hozzájárulási arány felett törvény által meg nem kötött szabadsággal egyezkedhessek. Ezekben a pontokban ellenkezik ezen törvényjavaslat az 1867-iki alaptörvény elveivel. De hát azt mondják, tekintsünk el az alaptörvénytől, vizsgáljuk a kérdés politikai horderejét. Azt mondják, e változtatásnak nincs nagy politikai