Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

u 168 orsiágns ülés jannár 23-án, szerdán. 1889, hordereje. Hát, t. ház, hogy miben áll annak hordereje, hogy az ujonezállítási jog nem egyszer mindenkorra, hanem csak határozott időre köttetik, szabadjon a következőket felhoznom : (Halljuk!) , Ha csak határozott időre köttetik, ha a törvény abban az időpontban magától véget ér, biztosítva van az, a mi megfelel az 1867: XII. törvényezikk 12. § ának. Időről-időre jönnie kell egy időpontnak, midőn minden tényező, melynek befolyása van a védelmi teher megállapítására, törvény által nem kötött szabadsággal mint egyenjogú és egyensúlya befolyást gyakorló, a mennyiben általán véve törvénytől függ, tényező érvényesül, (ügy vanl ügy van! halfelöl.) Mig ellenben, ha egyszermindenkorra meg van állapítva az ujonezlétszám s ez által közvetve a hadserek békes hadilétszáma, akkor az a tényező, mely a jelenlevőt fenn akarja tartani, mely érdekeiben és felfogásában a meglevőhöz közel ál], túlságos előnyben van, túlságos biztosítottságban van (ügy van! lalfelől) s azzal szemben a másik fél a kérelmező szerepére van kárhoztatva. Mert egyensúlya és egyenlő hatályú befolyás biztosítására szükséges, hogy mindegyik egyezkedő tényező egyiránt érezze a megegyezés politikai szükségességét, egyiránt álljon — legalább a mennyire törvényektől függ — a helyzet azon követelményeinek hatása alatt, hogy a közös érdekben az eltérő álláspontokat ki kell egyeztetni, a különböző kívánalmakat kölcsönösen méltányosan figyelembe venni és a közös érdekben elvállalandó teher iránt egyetértésre, egy méltányos compromissumra kell jutni. Ha egyike ezen tényezőknek a helyzet ezen követelményének hatása alatt nem áll, pedig nem áll, ha tudja azt, hogy felfogásának törvényes érvényesítése egy fennálló és az egyezkedés sikerétől független törvényben biztosítva van: az a megegyezés politikai szüksége alatt nem áll olyan mérvben, mint a ki a fennálló törvényen változtatni akar; az az eltérő nézeteket és méltányos kívánságokat nem kénytelen bizonyos pontig figyelembe venni, annak álláspontja egyoldalú érvényesítéséhez a legerősebb helyzet és pedig törvénynyel erősített helyzet készen van adva. A másik egyezkedő fél vele szemben gyenge és elvégre hajlandó lesz felfogásának tett minden kis coucessiót méltányos kiegyenlítés és tekintetbe vétel helyett elfogadni, mert tudja, hogy az egyezkedés nem sikerülte esetében a tehernek törvényesen megállapított mértéke megmarad, bármily túlságosnak és a nemzetre sujtónak tartja is. De ha ez a helyzet biztosítva nincs, nincs különösen a nemzet számára, akkor, t. ház, könynyen előállhat az az állapot, hogy a nemzeten egy oly védelmi és katonai teher marad, melyet elhatározásának törvény által meg/nem kötött helyzetében érett megfontolás után sohasem vállalt volna. És, t. ház, igaz, hogy intézmények kezelése az emberektől függ, igaz, hogy az 1867-et tapasztalásokban, szenvedésekben megedzett férfias \ korszak alkotta meg s nézetem szerint csakis I ilyen férfias korszak tarthatja fenn; (Helyeslés balj felöl) de az intézményekben az embereknek önön gyengesége ellen is van bizonyos fokig védelem. Nagyon nagy lehet a hajlandóság arra, hogy midőn a monarchia másik államával fennálló közös érdekekben vagy közös ügyekben alkudozás folytattatik, a kényszerhelyzetre történik hivatkozás s e hivatkozás indokul vagy ürügyül használtatik fel még a nemzet méltányos és szükséges kívánságai alkalmával is. Ezen tekintetek kettős súlyt nyernek ezen törvényjavaslattal szemben ; e törvény a legmegfeszítettebb fegyverkezési időszakban hozatik. A védelmi teher terjedelme és súlya ezen idők kívánalmaihoz van mérve. Lehet, tíz év múlva más idők és más viszonyok lesznek; ki biztosítja azt, hogy a tényezők lényegében a helyzetet egyenlően fogják fel, nem lesz-e nemcsak a létszámra, de más feltételekre is eltérő nézet, kivánatos-e, szabad-e a nemzetet ezen jövővel szemben megkötött állapotba juttatni'?! Ezért helyesen rendelkezett az 1867: XII. alaptörvény, hogy oly ügyekben, melyek időrőlidőre egyezkedés által intézendők el: a törvény által nem kötött szabadságát az országgyűlésnek megóvta s a mi alkotmányunk, t. ház, nem oly alkotmány, mint azon alkotmányok, a melyek theoriájában itt garantiákról beszélni szoktak némely oldalról; a mi alkotmányunk történetünk, szenvedéseink, tapasztalatunk, okulásaink eredménye. (Zajos helyeslés a bal- és szélső halon.) Minden lényeges tételnek, mely alkotmányunkban, különösen a 67-iki alaptörvényekben foglaltatik, megvan a maga története; azok gyakran súlyos, a taj)asztalásoknak, aggodalmas előrelátásoknak, megfigyelésnek eredményei. (Zajos helyeslés hal- és szélső halon ) Szabad-e ezzel az alkotmánynyal ugy bánni — nem rosszakaratból, de könnyelműen — hogy a mit bizonyos eshetőségekre oda biztosítékul előrelátással és óvatossággal letettek, hogy azok onnan könnyelműen és pazar kezekkel eldobassanak, azért, mert egy adott pillanatban ezen rendelkezés horderejét kellőkép felfogni tán képesek nem voltunk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) De van még az időről-időre való meghatározásnak egy másik politikai előnye is. Ez természetes alkalom, nem egyedüli ugyan a védtörvény időhöz nem kötött tételei revisiójára. Ha az ország ujonczmegajánlási joga lekötöttségéből minden alkatelemre nézve felszabadul, az áj létszám feltételéül, a védtörvény egyéb részei