Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

80 16S, országos ülés Január 23-án, sxerdán. 1889. disznó-vadászatra és jelentik neki, hogy híí fegy^ vernökét a vadkan széjjel tépte. Mikor erről meggyőződött a király, örömmel felkiáltott: hála istennek, csakhogy a kopóimnak semmi baja sincs. (Élénk derültség, nagy tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Jókai képviselő ur, elismerem, gyönyörű szép beszédével sokszor eszembe juttatta nekem azt, hogy talán nem is a mai, de a 14 év előtti koszorús költő, a nemzet büszkesége áll itt előttem. Hanem azt a hatást, melyet nemcsak ott, de tán még inkább nálunk elért, elrontotta azon utolsó részével beszédének, melyet elhagyhatott volna. És én, bár csekélynek érzem magamat, ily geniális lángészt eritisáíni, de mégis mondott egy pár olyat, a mire bátor leszek megjegyzéseket tenni. Az első: „Szükségünk van rá, hogy egy közvetítő nyelvet bírjunk, mely bennünket a világba kivezet". Én is azt mondom, t. ház, hogy ha e kormáiry még 10 évig igy gazdálkodik, mint a hogy ezt tette idáig és az egyéni elszegényedés oly rohamosan fog terjedni, mint a hogy most történik, akkor csakugyan szükségünk van egy idegen nyelvre, hogy idegen országban idegen nyelven koldulhassunk magunknak kenyeret. (Helyeslés. Derültség a szélső baloldalon.) A második pedig, a mikor azt mondja: „Haa ház bizalma oda küld — t. i. a delegatióba — a de]egatiókban el lehet lobbantani azt a puskaport, majd mikor arról lesz kérdés, hogy e törvényjavaslat követelményei másutt is végrehajtassanak, ne csak minálunk, akkor majd bátor leszek ehhez a száraz puskaporhoz folyamodni". Ha én, t. ház, azt tudnám, hogy Jókai képviselő ur mikor viszi azt a puskaport a delegatióba, én magam is segítenék neki, hogy röpítené azt a nagy világba, hogy hire-hamva se maradna. (Élénk helyeslés, tetszés a szélső baloldalon.) Mert Magyarország elkoldusoclásának egyik alapja épen az a delegatió. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A harmadik, a. mire vonatkozólag észrevételemet meg akarom tenni, az, mikor Jókai képviselő ur felkiáltott, hogy a mikor őseink bejöttek és elfoglalták ezt a jó legelőnek való helyet. (Derültség.) Én is, t. ház, azt mondom, hogy pompás legelő is van itt, mert sok kövér sőre hizik ezen meg még ma is. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) S ha nem hiszi nekem a t. túloldal, bizonyítja a földművelésügyi minister ur. (Nagy tetszés.) T. há,z! Talleyrand azt mondj a: ismerek valakit, kinek több értelme van, mint Voltairenak, több értelme van, mint Bonaparténak és több értelme van, mint minden volt, létező és születendő államférfiúnak: ez a közvélemény. Hát ez a közvélemény az, a mit a ministerelnök soha, mióta ministerelnök, tekintetbe nem vett. (Igás! Ugy van! balfelöl.') Itt vagyunk ennél a törvényjavaslatnál, a közvélemény felzúdul ellene s a ministerelnök rá sem ügyel, csak arra ügyel, hogy oly dolgokat cselekedjék, a miért odafenn dicséretet arat. Én nem vártam a ministerelnök úrtól, hogy ugy tegye fel a kérdést, hogy szavazzátok meg a törvényjavaslatot, mert különben megyek, hanem azt vártam, hogy odafent nyíltan igy felteszi i kérdést ő Felségének: uram, királyom, én mindent megteszek és a nemzet is megtesz mindent, a mit tehet, de ilyen törvényjavaslatot nem viszek a nemzet szine elé, inkább leköszönök, (Zajos helyeslés a szélső balon) de előre is jelzem Felségednek azt, hogy a ki utánam jön, azt a ministerelnököt a nemzet, a parlament harmadnapra megbuktatja. (Ugy van! a szélső balon. Nagy helyeslés.) Kormányformák czímü munkájában Laveley Emil azt mondja: „Olyan képviselőház, mely csak engedelmeskedik, szolgai testület, nem egyébre való, mint álarczczal látni el adespotismust".(Ug;í/ van! a szélső balon) Mintha csak erre a parlamentre irta volna! (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ha nem igaz, bizonyítsák be és lökjék el ezt a nyomorult javaslatot, mint én teszem, mikor Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés és tetszés a szélső balon.) Madarász József: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. ház! (Élénk felkiáltások a szélső balról: Egy minister sincs jelen! Nincs kormány ! Hosszantartó zaj. Élénk-felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek. (Nagy zaj és felkiáltásoka szélső baloldalon: Ministert kérünk! Derültség.) Méltóztassanak meghallgatni a szónokát. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon; A ministeriitm lemondott ! Nincs minister! Derültség. Báró Fejérváry Géza a terembe lép. Nagy derültség és éljenzés!) Eötvös Károly: T. hkzl (Halljuk!) Uray Imre t. barátom, ki előttem szólott, méltatlankodó érzetének adott kifejezést a fölött a helyzet fölött. hog)

T neki, a ki 20—21 év óta a függetlenségi párt politikai álláspontján áll, ma kötelességéül kell ismernie az 1867-iki kiegyezés egyik-másik pontjának védelmezését. Én is abban az időben nem e házban, hanem ezen kivül, szemmel alig felismerhető szerény állásban e kiegyezésnek híve voltam és tanúságot tehetek arról, hogy nekem és mindazoknak, a kik akkor a kiegyezést akár csinálták, akár elfogadták és helyeselték mindnyájunknak sohasem jutott eszünkbe lehetőség, hogy azt a kiegyezést azon pártnak férfiai és tagjai ellen, a mely párt akkor e helyeken ült, (az ellenzék padjaira mutat) valaha védelmezni kelljen és lehessen. (Ugy van! a szélső balou.) Igen, féltettük, a kik akkor a kiegyezést helyesültek, e kiegyezésnek a legközelebbi múlthoz képest tetemes vívmányait; de féltettük a már kihalóban lévő udvari conservativ párttól. Nem