Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-168
MíS. ersi&gos ülés jannár 28án 5 szerdán. 1889. 7o neki helyet, mint pl. az angolok a shipoyknak, vagy a francziák a magok turkóinak. És ha Austria még ma is a régi császári összbirodalom kívánna lenni, ha máig sem barátkozott volna meg az új helyzettelsemkünn,sembenn, visszakívánná amultat,belül ateljes egybeolvadást skifelé még mindig aspirálna arra a vezérszerepre, mely egész 1866-ig politikájának sarkpontja volt; ha Magyarországot még mindig csak Bécs előterének, pénzt és emberanyagot szolgáltató meghódított provinciának tekintenék; és ha az úgynevezett közös hadsereg még mindig a régi osztrák BerufsArmee volna: akkor én, t. ház, legkevésbbé sem csodálkoznám, hogy ez a törvényjavaslat megszerkesztetett s törvény erejével kívánják felruházni; mert csak természetesnek találnám azt is, hogy egy NémeTörszágban imponálni és hódítani hivatott hadsereg továbbra is olyan legyen, a milyet az akar; de azt is, hogy a katonai Berufjokban magokat jól érező privilegisáltak gondoskodni kivannak arról, hogy őket kényelmes állásaikban a magyar ifjúság odaözönlése ne igen feszélyezze. De azt mondják, t. ház, hogy a világ fordult s hogy a megfordult világban sok minden megváltozott; a magas politikának a frontja is megváltozott ; ma már nem kivannak elveszett positiókat visszafoglalni, legkevésbbé nyugat felé; a monarchia nem táplál hódítási vágyakat, hanem belső megerősítésére fordítja minden gondjait s ezért köt a béke biztosítására oly szövetségeket s Magyarországról elismerik, hogy több valamivel, mint egyszerű glaeis, ma már nem csak a vár előtere, hanem maga is vár, melyet védelmezni és megvédeni érdemes. Megváltozott magának a hadseregnek az alapja is. Fájdalom, hogy csak keserű Jeezkék árán birták megtanulni oda fönn, hogy nem lehetett jó az a rendszer, mely az olasz és a csehországi csataterek eredményeihez vezetett. Fájdalom, hogy a bizonytalan külügyi helyzet oly óriási mértékben parancsolja az államokra a fölfegyverkezést, hogy ily arányokban egyáltalán lehetetlenné vált föntartani a hivatásszerű véderőtshogy szükségessé lett azt szélesebb alapokra fektetni le. De bármi okozta is, tagadhatatlan tény, hogy immár az a minden érintéstől féltett hadsereg is alapjaiban megváltozott s az általános védkötelezettségnek a népek minden rétegét magába ölelő alapjára helyeztetvén, hivatásszerű hadseregből néphadsereggé lett. S ha mindezt az óriási változást tekintetbe veszem: igazán lehetetlen elfojtani magamban a csodálkozást, nem is tudom, mi fölött inkább, a fölött-e, hogy e javaslatot Bausznern Guido tisztelt képviselőtársam, a német szövetségnek oly lelkes barátja oly kitörő lelkesedéssel fogadja s mint magát kifej ezé, minden betűjében elfogadja, vagy pedig a fölött, hogy akadt kormány, mely e javaslat idehozatalára vállalkozott. Nem, t. ház, e javaslatnak törvényerőre emelését csak az a politika tudná elfogadhatólag indokolni, melyről az mondatik, hogy azzal végkép szakítottunk. Az új helyzetbe való belenyugvás őszinteségét nem egy ilyen, csak egy olyan törvényjavaslat fogná bebizouyítani, mely nem koboz el, nem szorít meg már meglevő törvényes garantiákat, hanem a régieket is tágítja, újak alkotásától sem idegen és módot nyújt reá, hogy a népek a véderő keretében akadálytalanul fejleszthessék ki természettől nyert minden erejüket s [bebizonyíthassák, hogy különb védői tudnak lenni hazájuknak s a trónnak, mint egy olyan hadsereg, a melyben mesterséges akadályok állják útját teljes erejük természetszerű kifejthetésének. (Igaz! JJgy van! szélső balfelöl.) És hogy e törvényjavaslat mindazonáltal előttünk fekszik, nem tulajdonítom másnak, mint annak, hogy annak az osztálynak a tagjai, mely a hadseregben akkor képződött, a mikor az még külön szakma volt, még ma is ugyanazok, a kik akkor voltak, nem tanultak, nem feledtek semmit (Helyeslés a szélső balon) s most már magas állásokat is foglalnak el. A hadsereg szakmaszerű jellege megszűnt, de az az osztály, az a kaszt, mely a hadseregben a tiszti szolgálatot a maga monopóliumának tekintette, még él és uralkodik s daczára az általános védkötelezettségnek, görcsösen ragaszkodik privilégiumához, melyet veszélyeztetve látván, kétségbeesetten védelmez a nyelvkéayszerrel is, melyet olybá tüntet föl, mintha azt a haderő harczképessége követelné, holott annak az csak árt s egészen más érdek az, a melynek használ. De ők azt, természetesen, nem fogják bevallani. Nekik érdekükben áll szándékaik körül chlumi ködöt terjeszteni. (Derültség és tetszés szélső balfelől.) Hogy azonban azok, a kik az általános védkötelezettség alapjára helyezték a hadsereget, maguk akadályozni akarnák azokat az eredményeket, melyeket ez intézkedésektől vártak: azt lehetetlenség föltenni. S épen azért csodálkoznom kell azok felfogásán, a kik el akarják hitetni magokkal is, másokkal is, hogy a törvényjavaslat a jelen szerkezetében azért fogadandó el, mert igy óhajtja a korona is. Ugyanaz a korona, mely a hadseregnek régi szakmaszerű jellegét elvette s az általános védkötelezettség alapjára helyezte át, az a korona, melynek a ministerek által itt előttünk nem egyszer tolmácsolt óhajtása az, hogy a hadsereg tiszti karában a magyar ifjak száiuerejök arányában szintén részt vegyenek s hogy a hadsereg harczképessége a magyar intelligens ifjúság bevonásával fokoztassek: ugyanaz a korona, a melyikről 10*
