Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-168

76 1(58. orszfigos ülés január 23-án, szerdán. 18,83. tudjuk, hogy ezt akarja, nem akarhatja ugyanakkor ennek az ellenkezőjét is, Hanem igenis akarják a régi katonák, a korona katonai tanácsosai, a kik azt igyekeznek bizonyítgatni, hogy a nyelvkényszer nem lesz a magyar ifjúságnál akadály abban, hogy számát megillető arányban adja katonai pályára magát. (ügy van! a szélső baloldalon.) Már engedelmet kérünk, még ha készséggel hajtunk is térdet fejet a katonai tanácsosok stratégiai bölesesége előtt, de azt, akadály lesz-e vagy nem lesz: azt már mi mégis csak illetékesebbek vagyunk megítélni s talán nálunk is illetékesebb az ifjúság maga. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) De nem is szükség, hogy mi nyilatkozzunk. (Halljuk!) Jól tudják azt azok az urak magok is: de perse nem volna részükről opportunus ezt elárulni s helyesebbnek vélik tetszetős palástot borítani rideg önzésükre. Szükséges tehát, hogy ezt a leplet valaki más lerántsa onnan s fölvetni a kérdést: „cui prodest", hogy a magyar ifjak azon jogát, mely szerint a tiszti vizsgát az állam nyelvén is letehetik, a törvénykönyvbe ne iktassuk ? hogy magyar katonai akadémia ne legyen? hogy a magyar ifjak saját nyelvükön katonai szakismeretekhez ne juthassanak? Hát, cui prodest? Kinek használ? A katonai clicknek, annak igenis érdekében áll, hogy: a) magyar ifjú országának nyelvén katonai szakismeretekre szert ne tehessen, b) hogy autorisált katonai tanintézetek, magyar tannyelven közös pénztárból fönn ne tartassanak, különösen magyar katonai akadémia ne legyen: c) de ha autodidacticus utón magyar ifjú tisztté képezné ki magát, a vizsgát magyar nyelven letehetnie törvénybe ne jusson. (Igaz! ügy van! a szélső haloldalon.) így lehetőleg megőrizhető lesz a monopólium. Isekik használ. De ha igy áll a dolog s ha mi, kik a külön önálló magyar hadsereget követeljük s azok s a kik legalább a magyar elemnek a hadseregben az őt megillető arányban érvényesülését sürgetik, nem a koronával, hanem pusztán és egyedül a monopóliumot élvező katonai clickkel állunk szemközt. (Halljuk!) Nem várhatjuk-e el jogosan a magyar törvényhozás többségétől is, hogy ezt a mi fölfogásunkat ne rekeszsze ki vakon a possibilitások köréből, hanem vegye fontolóra s helyezkedjék arra az álláspontra, milyet különben is az alkotmány szab elő, hogy ez a javaslat is csak olyan, mint más javaslatok, a kormány előterjesztése, mely ellen a korona nem emelt ugyan kifogást, de a mely helyett bizonyosan örömest adta volna beleegyezését egy oly javaslat előterjesztésébe, melynek helyesebb, czélszerübb, hatékonyabb voltáról meggyőzetik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) S ha egyszer a magyar parlament emancipálja magát azon végzetes preocupatio alól, mely nek most hódolni látszik, hogy magát talán a pártütés gyanújába keveri, ha e javaslatot oly elbánásban részesíti, a milyet az megérdemel; ha fölteszi magának a kérdést: mi nyom az alkotmány 20-ik esztendejében többet a latban : az alkotmányosan nyilatkozó nemzeti akarat, a népek óhajtása, magának a védképességnek valódi emelése s a monarchia és a trón igazi biztonsága és hatalma-e? Avagy pedig mindezekkel szemben magánérdeke egy, fájdalom, még ma is hatalmas, de a fejlődmenyek által scartba tett katonai clicknek, mely annyi szerencsétlenségnek, mely a népeket annyi megaláztatásnak, mely a korona pénzét érte, oka volt ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Akkor, szerintem, lehetetlen, hogy e javaslatnak sorsa ebben a parlamentben kérdéses lehessen, egyhangúlag kell azt visszavetnünk. Szerencsétlenül megválasztott tárgya és alkalma volna ez az alattvalói loyalitás mutogatásának, (ügy van! a ssélső baloldalon.) Ertem, ha Austriában erre használták föl s két nap alatt az egészet változatlanul és egyhangúlag elfogadták. Austriának oly ifjú még az alkotmányos élete, hogy ott mindenkinek a vérébe átmenni még rá sem ért s nem fenyegethette senki ennyi idő alatt. Egy garantiával több vagy kevesebb, mi nekik ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon:) Egyikért sem küzdöttek, egyikért sem szenvedtek. (ügy van! a szélső baloldalon) valamennyit ingyen ajándékba kapták. Hát csoda-e, ha másként taxálják, mint mi, a kiknek az is a magunk keserves szerzeménye ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De még az osztrákoknál vájjon olyan simán ment volna-e a dolog, ha a javaslat például azt jelentené, hogy az austriai egyetemek és akadémiák ifjú polgárai mint egyéves önkéntesek még egy évet tartoznak szolgálni, ha a tiszti vizsgát magyar nyelven le nem teszik ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Egy ilyen javaslatot ők minden loyalitásuk mellett megbuktatnának, az bizonyos. S hogy hihetik tehát természetesnek, hogy mi meg egy reánk nézve épen oly sérelmeset elfogadjunk?! (ügy van! a szélső baloldalon.) És miért? Még nem is parancsoló szükségből, hanem csupán technicai könnyebbítés kedvéért, mely nem is nekünk, hanem az osztrák kormánynak könnyebbítés. Mi egy ily apró szolgálattételért mondjunk le a törvénynek érvényben levő szövegéről, a melyben mi — már akár helyesen, akár helytelenül, mindegy — de a nemzet egy neveze-