Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-167

167, országos ülés január 3-2-eu, kedden. 188!>. 69 más fajtája is —uraim. Voltaképen nem is német. Hittak régebben Bastának, Caraffának, híjják most „ies'^nek, „vics"-nek, mert habár németül beszél, a száz fajú szlávság van benne nagy mértékben képviselve. Ezzel a németséggel volt nekünk bajunk negyedfélszázad óta. Ez vonult fel mindig ellenünk; valahányszor a hatalom ellenünk egy nagyobb hadjáratot intézett, tönkretette anyagi lag az országot, feltúrta az alkotmányát, mindig a germanisatió volt az, a mi e mű betetőzését képezte. Ez a németség vonul fel ellenünk Treneséni Csák Máté utódjának calauzolása mellett, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon) mintha csak azt akarná jelezni, hogy a magyar nemzet már kellőleg meg van puhítva, elegendőieg tönkre van téve anyagilag, elegenelőleg meg van csonkítva alkotmányos léte, hogy a régi programmnak utolsó száma is szinre hozattassék. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Mit jelent ez a rendelet, t. képviselőház! Az őszinteség oly hiányával, mely valóban nem méltó egy minísterhez, midőn az országhoz beszél, az van benne mondva, hogy a német nyelv culturalis nagy értéke az, a mi ajánlatossá teszi. De hát azt megezáfolja maga a rendelet, midőn a nyelvnek gyakorlati elsajátításáról beszél. És hiszen tudvalevő dolog az mindnyájunk előtt, t. ház, hogy nem Göthe és Schiller, hanem az osztrák „Exercierplatz"-ok és kaszárnyák zamatos nyelve az, a minek elsajátítására a magyar culturának őre hatni akar. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a rendelet azt jelenti, t, ház, hogy Magyarországon a cultura nem önczél, a közoktatásnak nem az a feladata, hogy az emberiséget magasabb rendeltetésének színvonalára emelje: Magyarországon a közös hadsereg az a tengely, a mely körül az ország culturái, közoktatási érdekei forognak. Elnök: T. ház! Kérnem kell a képviselő urat — vártam, hogy megmagyarázza szavait — méltóztassék azon tekintetből, hogy a németség terjesztőiül az „ics"-eket és „vies"-eket említette meg, kifejezni azt, hogy nem volt szándéka sérteni azon igen sok tiszteletre méltó társunkat, kiknek neve „ies"-esel és „vice"-csel végződik. (Hosszantartó zajos derültség a szélső baloldalon.) Kérem azt annál is inkább, mert, a mint a t. ház tagjai méltóztatnak tudni, olyan beszédet idézett a képviselő ur, mely még akkor mondatott volt, midőn horvát társaink itt velünk együtt a haza javát eszközölni annyira készek nem valának. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Tehát e tekintetből is kérem a képviselő urat, méltóztassék szavait megmagyarázni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Mocsáry Lajos: Ha jól értettem, a mélyen t. elnök ur felszólításában az volt, hogy magyarázzam meg szavaimat. Biztosítom t. képviselő, társainkat, hogy távol volt tőlem minden sértő szándék, midőn azokat a szótagokat mondtam, (Derültség.) Bocsásson meg az igen t. elnök ur, én azt hiszem, hogy talán felesleges ezzel a vitát tovább nyújtani, mert meg vagyok győződve, nincsen olyan polgára hazánknak, végződjék bár „ics"-be, „vics"-be, vagy „iu

íc-be, vagy nem tudom mibe az ő neve, a ki rólam, épen én rólam (Élénk derültség) tegye fel azt, hogy sérteni akartam, mert nem a magyar nemzetiséghez tartozik. (Derültség. Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Méltóztassék folytatni. Mocsáry Lajos: A cultusministerirendelet azt jelenti — mondom — hogy nálunk a közös hadsereg az a tenge^, mely körül Magyarország culturái érdekei forognak. Magyarországon az anyák csak azért szülnek fiakat, hogy ki lehessen állítani a közös hadsereg számára a kellő újonczjutalékot a póttartalékkal együtt; a szántó-vető csak azért túrja a földet, hogy ezt a hadsereget adók és póthitelek képében el lehessen bőven látni minden szükséges és kigondolható kellékkel; Magyarországon most már az iskolák sem lesznek egyebek, mint szélesebb értelemben vett katonai intézetek, melyekben a közoktatás, a művelődés irányát az osztrák katonai szellem határozza meg. Méltóztassék elgondolni, hogy mily állapotokat fog teremteni a német nyelv ezen szándékolt szigorú tanítása? A ministeri rendelet azt mondja, hogy különösen ott kell súlyt fektetni a nagyobbmérvíí tanításra, a hol a helyi körülményeknél fogva a tanulóknak nincs alkalmuk maguknak a német nyelvben és a német beszédben gyakorlatot szerezni. Ebből az következik, hogy azok, kik első sorban lesznek hivatva német nyelven tanítani, nem lesznek mások, mint Körösi Sándor t. barátom collégái, a debreczeni és kecskeméti professorok. (TJgy van! a szélső balfelől.) Es ha nem lesz elegendő áldás a magyarok istenétől az ő buzgó hazafias törekvéseikre, akkor nem marad egyéb hátra, mint fokozni az adagot, hogy odajussunk tanrendszerünkkel, hogy a mint hajdan a latin nyelv absorbeálta az egész tananyagot, most a német nyelv szorítsa ki a többi tantárgyakat. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Meglehet, hogy meg fogja kisérteni a közoktatási kormány, szembeszállani a logikával; meglehet, hogy cultusministerünk nem fogja megengedni, hogy az ő vezetése alatt álló culturintézetek alacsonyabb^ niveaura szálljanak; meglehet, erőltetni fogja, hogy a már most is felcsigázott tanítási rendszer megmaradván, még toldassék megázzál, a mit a német nyelv tanítása megkíván. De mi lesz akkor a magyar ifjúságból ? (Halljuk! Halljuk!) Nem azt az ifjúságot értem, a mely ide jön a képviselőházba és itt sportot csinál abból, hogy a nemzetet sértegesse, leczkéztesse, (Ügy van! a szélső baloldalon) hanem értem azt a fiatalságot, a mely még iskolába jár. Ez a fiatalság már