Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-167

62 167. országos* ülés jaunár 2á-é)), kvdden. lfcSS kép nem olyan, a milyennek azt a polgári intézmények hirdetik. A mi a magyar nyelvnek a tiszti vizsga által való használását illeti, legfőbb érv, mely e mellett felhozatott, mindig az volt, hogy a magyar nyelv használása esetén a tiszti vizsga sokkal könyebben letehető s igy sokkal inkább el fogják érni azon í'zélt, hogy a kellő tartalékos tiszti állomány hiányai pótoltassanak, mire tulajdonkép az egész intézmény irányul. Nem tagadom, t. ház, ezen érv jogosultságát, de egyoldalúnak tartom; mert méltóztassék meggondolni azt is, hogy ez a törvényjavaslat nem csak az önkéntesekkel szemben szigorítja a követelményeket, hanem egyszersmind a hadseregnek sokkal inkább érdekévé teszi a tartalékos tisztek tömeges kiképzését, mint eddig volt. És meg vagyok győződve, hogy akkor, midőn majd a póttartaléknak kiszélesítéséről, a népfelkelés intézményének tényleges életbeléptetéséről van szó, teljes figyelemmel lesznek a hadseregben arra, hogy a tartalékos tiszt feladata más, mint a hivatásszerű tiszteké s amannak vizsgájánál egészen más követelményekkel fognak előállani, mint az utóbbiaknál. Ha áll az, a mint hogy teljesen áll, a mit Bolgár t. képviselő ur felhozott, hogy az egyéves önkéntesi intézményt bizonyos időben inkább polgári engedménynek, mint katonai intézménynek tekintették, a mit bizonyított, hivatkozva teljesen auctoritativ nyilatkozatokra: Albrecht főherczeg röpiratára és a bécsi hadiiskolára, akkor — tekintetbe kellene vennie azt is, hogy ezek az auctoritativ nyilatkozatok 1870-ből, tehát az önkéntesi intézmény kezdetének idejéből, azon időből valók, mikor ;i hadsereg ezt az intézményt még nem méltányolta és szükségét nem érezte ugy, mint ma. És az is áll, hogy az egyéves önkéntesi intézmény azóta tényleg változott; mert inig az előbbi törvényben könnyítés volt azok számára, kik a régi állapotban a katonai szolgálattól teljesen mentesek voltak, addig ma az egyéves önkéntesség oly intézmény, mely ugy katonai, mint állami érdekeket szolgál abban, hogy általa a kellő tiszti szára eléressék, (Helyeslés jolbfélől.) Ivánka Imre t. képviselő ur kifejezte, hogy a nyelvkérdés a hadsereg jelen állapotában nem egészen ugy áll. mint a hogy azt némelyek feltüntetni igyekeztek. Bebizonyította, hogy háború esetén az activ hadseregnek legalább egy harmad részét magyar nyelven fogják vezényelni, t. i. az egész honvédséget és népfelkelést. Tudom, t. ház. hogy odáig a katonai intéző körök ma el nem mennek, hogy eoncedálnák, hogy a hadsereg egységének veszélyeztetése nélkül a hadsereg nyelve részben magyar is lehet. De t. ház, azt is meg kell vallanom, hogy midőn egy ilyen követeléssel lépünk fel, erre nézve egyéb, mint egy nagy nemzeti aspiratio hangoztatása nem történt, nem történt ezen követelménynek kellő praecisirozása, helyességének kellő bebizonyítása. Bolgár t. képviselő ur a javaslatot megtámadván, beszédében igen ékesen ecseteli azt, hogy a nemzet egész összegében mily várakozásokkal tekintett e törvényjavaslat elé. En — megvallom — 10 —12 esztendő óta, mióta közügyekkel foglalkozom, figyelemmel kisérem, mindazon mozgalmakat, a melyek ugy a sajtóban, mint a parlamentben, szóval ott, a hol a nemzet közvéleménye fölhangzik, nyilatkoznak. Sokszor láttam azt, hogy a hol katonai dolgokról van szó, időről-időre lázba tört ki a közvélemény, midőn eg3

T-egy katonai brutalitásról hallott s láttam, hogy olykor azután a nagy nemzeti aspiratiókra hivatkoztak és utczai tüntetésekkel végezték: de azt, hogy a hadsereg reformjának kérdésével a közvélemény komolyan és folytonosan foglalkozott volna, hogy nagy várakozás volt e j'avaslattal szemben, azt — engedelmet kérek — nem tapasztaltam s ezt ugy hiszem, a lefolyt tiz esztendőnek egy elfogulatlan bírálója sem fogja állítani. T. ház! Nem akarom kétségbevonni a jelen vita nao-y fontosságát arra nézve, ho^v e törvényjavaslat sorsa e házban mi lesz; de engedjék meg" kifejeznem ama meggyőződésemet.hogy nem ebben fekszik e vitának legfontosabb következménye. Itt történt először az, hogy a hadsereg szervezésének kérdésénél követelték, azon mértékben, a melyben lehető, a magyar nyelvnek bevitelét a hadseregbe; itt hangsúlyozták annak szükségét hogy a hadsereg intézményei lehetőleg összehangzók legyenek a magyar culturával. E vitában nyertek helyes és némileg praecisirozottabb kifejezést e kívánságok és meg vagyok győződve arról, hogy mikor egy tekintélyes párt messze túlment praecisirozásában azon, a mit eddig programmjába irt, hogy ezt nem fogja levenni a napirendről és ennek keresztülvitelét fogja köve telni mindannyiszor, valahányszor arra kellő alkalom nyílik, mert nyílik az évről-évre ugy a delegatiókban, mint a delegatiók tárgyalásai alkalmával a sajtóban. T. ház! Egy oly országban, mint Magyarország, ahol annyi égető napi kérdés van, a hol a kormánynak annyi sürgős kérdéssel kell foglalkoznia és a törvényhozás elé járulnia, a belügyek minden terén való haladás czéljából, hogy ott igen helyesen nem találkozik soha kormány, a mely egy nehéz és kényes kérdést napirendre tűz, melynél nemcsak a törvényhozásnak magának elhatározására van szükség, de van szükség igenis a korona beleegyezésére és helyeslésére, a nélkül, hogy egy nagy nemzeti meggyőződés, közvélemény legyen a háta mögött s a nélkül, hogy a kívánságok és követelések e tekintetben teljesen tisztázva ne volnának. T. ház! Az, hogy a magyar nyelvnek bevitele