Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-167

167. országos ülés jaunár 22-én, kedden. 1889, SÍ hiszen természetes, hogy a hol a nagyhatalom egységes nemzet, ottan az általános védkötelezettség egyszersmind nemzetivé is teszi a hadsereget; de egy oly nagyhatalom, a mely két önálló államból áll, melyek bizonyos állami czélok megoldása végett közös intézményekre szorulnak, ott nem kívánható, hogy ezen közös intézmények egyszersmind teljesen nemzetiek legyenek. (Helyeslés jobb felől.) T. ház! Épen a hadsereg nem teljes összeforradása a nemzettel magával, épen ez az a pont, a mely miatt az alkotmányos garantiákra. melyeket a törvényjavaslat nyújt, bizonyos aggodalmak merülnek fel. Én mindenesetre azt hiszem — bár ez oly kérdés — a melyről oly nagytekintélyű államférfiak szólottak, hogy az én szei*ény nézetem nem lehet mérvadó, hogy nem fogja tagadni senki, hogy az alkotmányos garantiákat a nemzet, a törvényhozás normális időkben gyakorlatba soha sem vesz, hanem csakis válságok idején. Olyanok azok, mint a gátak, a melyek szintén rendes körülmények közt nem védelmeznek semmi ellen; csak akkor, mikor a folyók megduzzadnak és árviz veszélye fenyeget, lép hatályba a gátak haszna; de az árvizek elleni védekezés nemcsak a gátrendszerekben fekszik, hanem igenis fekszik lényegesen a folyónak szabályozásában. És én azt hiszem, hogy az általános védkötelezettség behozatala egy ilyen, az intézmény lényegét teljesen megváltoztató és szabályozó tény volt és hogy épen ezért az általános védkötelezettség teljes behozatala a hadseregbe a legnagyobb garantia arra, hogy azt a nemzet, a szabadelvüség ellenére soha se lehessen felhasználni. (Helyeslés jobbfelől.) T. ház! Hogy az általános védkötelezettség elvével, ennek alkalmazásával a hadsereg teljesen ki van békülve, e felől egyáltalában nem lehet kétkedni. Legjobban bizonyítja azt ezen törvényjavaslat; mert épen azon részekben, a hol újítás, igazi reform van a véderő-törvénynyel szemben — a póttartalék kiszélesbítésében, az egyéves önkéntes ^ntézmény megváltoztatásában — épen ezen elvnek teljes alkalmazásával és teljes kihasználásával találkozunk. De hogy a hadsereg gyakorlati élete — &

;

. mit a hadsereg szellemének szokás nevezni — 1867 óta lényegesen megváltozott, ezt bizonyítja egy [másik körülmény, mire törvény nem utalta a hadsereget, a mi csak kívánságként volt kifejezve a törvényhozás által s ez a territoriális hadtestek keresztülvitele. És ez bizonyára közeledés a nemzeti aspiratiók felé, a mit, tudom, nem első sorban az okozott, hogy ezzel közeledés történjék, de igenis okozott a helyes katonai szempontok mérlegelése. T. ház! Midőn arról van szó, hogy a hadsereg szelleme nem felel meg teljesen a nemzet kívánságának, akkor ne feledjük el egyúttal, hogy minden állami intézmény közül épen a hadsereg az, sajátságos feladatánál fogva, a hol a castszellem legkényesebben fejlődhetik ki s másrészről, a mi helyes, legeonservativebb, mert addig lényegesen változtatni egy hadsereg szervezetét nem lehet és nem helyes, míg arra kellő élőké szülét nem történik; de tudom azt is, hogy a hadsereg jelen állapotában bizonyos olyan tények vannak, a melyek nem felelnek meg az alkotmányos szellemnek, sőt vele ellentétben állanak. Ahadseregetkétségkivüla háborúlehetősége okáért tartjuk fenn, ezért szervezzük és fokozzuk. De ne feledjük el azt sem, hogy a hadsereg az az állandó intézmény, a melyben az egyes honpolgár legközvetlenebbül kénytelen az állammal összeköttetésbe, érintkezésbe lépni és ott érzi leginkább az államot, mint olyant. A practicus élet követelményeiből folyik az, hogy oly országban, melyben több nyelvű nép lakik, a katonai intézményekben is az egyes polgárnak katonai feladatára való oktatásban, az illető saját nyelvén tanittassék a legelső elemekre, melyekkel képes megérteni teendőit. Ezen practicus gyakorlati szükség hozta létre kétségkívül azt a körülményt — nem nevezhetem egyébnek, mert sem törvényben, sem utasításban megállapítva nincsen — hogy az ezredeknek nemzetiségi jellegét, névleg az ezred nyelvét megállapították. Ha jól tudom — mert erre nézve kutatások nem történtek soha, hogy milyen messze megy vissza ezen tények létezése — ama megállapított nemzetiségi jelleg és ezrednyelv az 50-es évekből származik, azon korszakból, a melyben a katonai uralom a nemzetiséget mindenütt igyekezett a magyar nemzet rovására dédelgetni és kétségtelen tény az, hogy az ezrednyelvek meghatározásánál sok helyütt a mai viszonyoknak meg nem felelő meghatározások jöttek létre. Én megvallom, hogy az a tény, hogy mikor a hadseregben szolgál az ujoncz, ott azt látja, hogy a mennyiben a hivatalos német nyelven kivül egyéb nyelvet használnak elöljárói a vele való érintkezésben, nemcsak az oktatásban, de a katonai behívókban, a katonai bizonyítványokban, hogy ott a hivatalos nyelv mellett nem az állam nyelvét használják, hanem használnak egyéb nyelvet, hogy ez egyike a magyar állameszmével szemben a legveszélyesebb tényeknek. Mert ott, hol egy magasabb intelligentia van, mint az egyéves önkénteseknél, a hol magas qualificatio, műveltség találkozik a német nyelv hivatalos használatával, az képes mérlegelni és belátni az egységes hivatalos nyelv szükségességét; de ott, a hol a műveltségnek csak legcsekélyebb elemeivel bíró rétege a népnek érintkezik az állammal, ott, azt hiszem, Magyarország államiságának teljes kifejezésre kell jutnia, mert itt jőnek azután létre azon meggyőződések, a melyek épen az illetők műveletlenségénél fogva mély gyökeret vernek, hogy az állam tulajdon-