Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-167
gQ 167. országos ülés január Íí3-én, kedden, 188!). Iára is, a melyeket az európai hatalmi viszonyok folytán hazánknak és a pragmatica sanctio értelmében közösen megvédendő monarchiának biztonsága követel." De,t.ház,a jelenlegi törvényjavaslat sem egyéb, mint az 1868-iki véd erőtörvénynek kiegészítése ezen követelmények szerint, (ügy van ! jobb felöl.) A határozati javaslat második része bizonyos követelésekkel áll elő, a melyeknek jogosultságát senki sem vonta kétségbe. (Halljuk! Halljuk!) Sőt épen a jelenlegi javaslat iparkodott ezeknek megfelelni. A határozati javaslatnak ez a része azt mondja, hogy „feltétlenül ragaszkodik azon alkotmányos jogok és biztosítékok teljességéhez, a melyekkel a nemzet a véderő tekintetében a fennálló törvények alapján bir hogy tekintettel keli lenni a nemzet gazdasági erejére és pénzügyi teherviselési képességére". Ezen követelésekben semmi olyan nem feglaltatik, a mit ez oldalról is ne követelnénk, a mit a törvényjavaslat nézői is ne tartottak volna szem előtt, midőn a javaslatot készítették. A különbség köztünk és a mérsékelt ellenzék közt az, hogy egyrészt kétségbe vonják azt, a mit mi nem coneedálunk, hogy tudniillik az alkotmányos garantiák teljessége nincs meg e törvényjavaslatban ugy, mint az eddigi törvényben és hogy a javaslat szerzői nem voltak kellő tekintettel a hadsereg erejének fokozása szempontjából a nemzet közgazdasági és pénzügyi helyzetére. Azon eonelusiöt tehát, melyet a mérsékelt ellenzék határozati javaslatából levon, épen azért, mert meggyőződésünk szerint nincs is okunk coneedálni, el nem fogadhatjuk. A közös hadsereg intézménye a t. túloldal e részének meggyőződése szerint ép oly kevéssé van tehát ellentétben e nemzettel, mint a mi meggyőződésünk szerint. De tudom, hogy azon beszédekben nem is annyira az intézményről szóltak, mint inkább a hadseregről, a mint az a gyakorlati életben létezik. Azt hiszem, hogy erre nézve minden ember nézetének subjectivnek kell lennie. Mert a hadsereget, ugy a mint az a gyakorlati életben létezik, eltekintve az intézménytől magától, egyes ember tökéletesen meg nem ítélheti. A hadseregről mindenki saját tapasztalatai szerint szokott ítélni. De midőn a közös hadsereg intézményéről és annak a gyakorlati életben való érvényesüléséről szólunk: egyet nem szabad szem elől téveszteni. És ez az, hogy mig az ellenzék t. szónokai a hadseregről mindig oly értelemben beszélnek ma, mint beszéltek annak idején 1867. éslS68-ban: addig a hadsereg intézményében épen az 1868-iki törvény által oly mélyreható reform létesült, mely annak a gyakorlati életben való fejlődésében a legmélyebb nyomokat hagyta. E reform az általános védkötelezettség. T. ház ! Az általános védkötelezettség egyrészt democratieus, másrészt liberális intézmény. Democraticus voltát bizonyítja a gyakorlatban az, hogy Franeziaországban a tiszti rang megvásárolhatóságát az általános védkötelezettség szüntette meg oly időben, melyben Francziaország sorsát egyáltalában nem liberális államférfiak vezették. Az általános védkötelezettség mellett ez az önálló castszerü és aristocraticus intézmény, a tiszti rang megvásárolhatása nem volt fentartható. De másrészt Angliában, mely oly szerencsés helyzetben van, hogy az általáaos védkötelezettséget nem volt kénytelen behozni, még a liberalismus szempontjából sem, szintén a democratia befolyása volt az, hogy a tiszti rang megvásárolhatósága megbüntettetett, még pedig a parlament mellőzésével, királyi rendelettel. S itt engedje meg a t. ház, hogy Thaly Kálmán képviselő ur egy megjegyzésére refieetáljak, azon állítására tudniillik, hogy néhány katonai család domináló szerepet játszik a hadseregben. Jól tudom azt, hogy az osztrák hadseregben rég időtől fogva, különösen azóta, midőn a hadsereg tulajdonképeni szervezetének alapját lerakták, melyet a jelen századig megtartott, már Wallenstein idejétől fogva, eg} 7 es katonai családok, ugy az osztrák örökös tartományokba, mint Magyarországba bejutottak s bizonyos tekintetben domináló helyzetet foglaltak el a, hadsereg kötelékén belül. De t. képviselőur, én meg vagyok győződve, hogy a mennyiben ezen családok utódai ma még a hadseregben szolgálnak, ott kiváltságos helyzetben nincsenek, mert az általános védkötelezettség megszüntette már régen az ilyen családok dominálásának lehetőségét. Sőt a tiszti rang elnyerését és a soronkivüli előléptetést szabályozó intézkedések határozottan kizárják azt, hogy valaki születésénél, vagy valamely családhoz való tartozásánál fogva nyerhessen bárminő tiszti rangot is, mert azt ma már csakis vizsgák alapján és a szolgálatban bebizonyított kiváló képességek folytán érheti el. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) T. ház! Azon nagy küzdelemben, melyet Európa minden nemzete e század első felében a szabadelvű eszmékért folytatott, a vezérférfiak, a liberalismus egyik legnagyobb biztosítékául mindig az általános védkötelezettséget tartották. Akkor, midőn a militarismus lenyűgözte Európa egyes országaiban és hazánkban is a liberális szellemet, mindenki az általános védkötelezettségben látta a panaceát, ettől várta minden liberális ember azt, hogy a hadseregnek a nemzettel szemben elfoglalt ellenséges állását megszüntetni kénytelen legyen. Igaz, hogy Magyarországon, illetőleg az osztrák-magyar birodalomban az általános védkötelezettség mindazon eredményeket nem mutathatta fel, mint Európa többi nagyhatalmasságainál,
