Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-167

lf>7. országos ülés január 22-én, kedden. ISSft. 59 Nem a mienk volt-e, a kik megtanultuk hazánk édes anyanyelvén magyarul is, a mit pedig nem gyermekség tudni. És mi lett ennek következése? az, hogy most magyarul teszik le a vizsgát. Én tehát azt mondom a fiatalságnak: magyar hazádat védd, magyar nyelvedet ne engedd semmi áron. (Tetszés szélső balfelől.) Ha kényszerítenek és ha a törvény kényszerít, természetesen tűrnöd kell; de meg- fogják tanulni azok, a kik téged kényszerítenek rá, hogy ők egy természetellenes, mostoha, egy a nemzet szellemével, szokásával és jellemével ellenkezőre kényszerítenek benneteket. (Ugy van! a szélső baloldalon) És ha megálltok hiven mint fiúk, még az apákat is, az eltévedt apákat is (Felkiáltások a szélső baloldalon: Demkó! Derültség a szélső baloldalon) meg fogjátok győzni, meg fogjátok tanítani a haza és a nemzet iránti szeretetre. (Tetszés szélső balfelöl.) És mert e törvényjavaslatban nincs meg az, a mi minden nemzetnek nem századok, de ezredévek óta elidegeníthetetlen örök joga: hogy önálló hadserege legyen, azért a beterjesztett törvényjavaslatot elvetem. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Szathmáry György jegyző: Pulszky Károly! Pulszky Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólt t. képviselő ur azon ifjabbakat, a kik pártunk részéről e törvényjavaslat védelmére felkeltek, ifjú tekintélyeknek nevezte s szégyenlette az ő meggyőződésüket. Azt hiszem, hogy, ha bátor vagyok magamat is ezek sorába számítani, egyikök sem arrogálta magának azt, hogy tekintély s egyszerűen ugyanazon meggyőződésből indultak ki — mint magam — hogy ezen vita oly fontos, hogy még a legszerényebb egyén nézete is, ha igazán meggyőződésen s igazságszeretetén alapszik, érdemes arra, hogy meghallgassák s nem érdemes arra, mint a hogy senki másnak nincs is joga, ezt tenni, hogy más valaki szégyelje azt, a mi valakinek igaz s komoly meggyőződésén alapul. (Helyeslés jobb felől.) A jelen vita alapját azon törvényjavaslat képezi, mely a ház asztalán fekszik, de a jelen vita egész terjedelmét s határait az ellenzéki pártok, teljes jogukkal élve szabták meg. Ük nemcsak e törvényjavaslattal fo£rlalkoztak,hanenx felvetették a véderő szervezetének és a véderővel szemben felállítható követelményeknek teljes egészét. A vita e meghatározását eszközölték ugy határozati javaslataikban, mint beszédeikben. Határozati javaslataikban külön-külön körvonal ózták azt ez alapot, a melyen minden egyes párt a hadsereg szervezetét kivánja; fejtegetéseikben érveléseikben pedig főleg azon thézisből támadták meg a törvényjavaslatot s annak védőit, hogy a hadsereg jelenlegi állapota ellentétben van a nemzet szellemevek A két ellenzéki párt közt lényeges különbség van, melyet fejtegetnem nem is szükséges, de azért engedjék meg, hogy mindegyikkel különkülön foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A függetlenségi párt teljes következetesen az általa mindig követett eszméhez az önálló magyar hadseregben — és csakis ebben — látja azon formát, a mely az ő követeléseinek megfelel. Annyira szorosan kapcsolatos ez a dualismus jogosultságának és helyes voltának tagadásával, hogy én egyáltalában nem érezhetem magamat hivatottnak arra, hogy e kérdés contestatiójába belemenjek. A mint hazánk legnevezetesebb államférfiai 20 év alatt nem voltak képesek nekik ugy megmagyarázni, hogy őket meggyőzhessék, azt gyenge szavammal el nem érhetem s nem is akarok ebbe belebocsátkozni. De ha e kérdés ezen oldalához nem szólok, bátor vagyok csak egy tényre figyelmeztetni. (Halljuk! Halljuk!) Feltéve azt, hogy az európai viszonyok ugy alakulnának, hogy ugy a magyar nemzetnek, mint a dynastiának szüksége és érdeke azt hozná magával, hogy a persona! unió váltsa fel a dualismust s hogy az, a mi az ő eszményük, tényleg való : akkor is meggyőződésem szerint nem lesz a különbség az önálló magyar hadsereg és a közös hadsereg eszméje közt oly nagy, mint azt beszédjeikben itt, de sokkal inkább választóik előtt hangsúlyozni szokták. Mi fog ekkor történni, t. ház? Az, hogy lesz két önálló, egymástól teljesen független hadsereg a két szövetséges és personal unió által összekötött állam közt. Azt pedig senki sem vonhatja kétségbe, hogy ezen hazánkra nézve szükséges szövetségnél fogva, a két hadsereg teljesen azonos alapelvek szerint szerveztessék és hogy a fővezénylet épen a hadsereg hatályossága és harczképessége érdekében egységes legyen. (ügy van! jobbfelöl.) De ha a két szövetséges állam hadseregének legfőbb vezénylete egységes leend : ez igen közel áll a közös hadsereg keretében lehetséges alakulásokhoz. (Ugy van ! jőbbfelöl.) Távol van tőlem azt állítani, hogy a közös hadseregnek csak azon egyetlenegy formája képzelhető, a mely ma létezik, mert a mai törvények szerint megállapított kereteken belül a közös hadsereg még sok tekintetben módosulhat akkép, hogy a nemzeti aspiratiókhoz közeledés történjék. (Ugy van! jcbbfelől.) Ha jól fogtam fel, t. ház, ez képezi a mérsékelt ellenzék határozati javaslatának magvát. E határozati javaslatnak 3 főrésze van. (Halljuk! Halljuk!) Az első részben azt ajánlja föl, amit a jelenlegi törvényjavaslat iparkodik megszerezni és „haj landónak nyilatkozik a hadsereg közösségének fentartása mellett védszervezetünk azon hiányait orvosolni, a melyek a fennálló törvényekből származnak; hajlandó továbbá azon áldozatok meghozata-