Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-166

4,2 168- országos ülés jan mélyben. (Élénk tetszés balfelöl.) Már pedig azt hiszem, hogy e két úrral legalább is van annyi dolga, mint annak a szegény önkéntesnek a kétféle tudománynyal. (Élénk tetszés a szélső balon.) Es ha a minister nr nézete szerint a katona egyidejűleg nem lehet jogász és katona, akkor talán még kevésbé lehet osztrák altábornagy és magyar minister. A honvédelmi minister ur e kettő között, azonban nem nagy különbséget lát, mert a mint méltóztatott mondani, az körülbelül mindegy. Már pedig méltóztassék megengedni, e két dolog sem körül, sem belül nem mindegy. Másra kötelezi az altábornagyot letett katonai esküje, másra a magyar felelős ministert alkotmányra letett esküje. Ne adja az isten, hogy a mindnyájunk által tisztelt és szeretett királyunknak érdekei e nemzet érdekeivel ellenkezésbe jöjjenek. De ha — a mitől az úristen mentsen meg bennünket — a nemzet valaha ellenségesen állna szemben a koronával, akkor a. viszonyok megtanítanák a t. altábornagy urat, mire kötelezi katonai esküje és megtanítanák a t. honvédelmi minister urat arra, hogy mi különbség van az osztrák altábornagy és magyar felelős minister teendője között. Azokat a szerencsétleneket, kiket a t. minister nr egyéves önkéntesekből kétéves kényszer-önkéntesekké akar avanzsiroztatni, a törvényjavaslat védelmezői, két osztályba sorozzák. Az első osztályba azokat sorozzák, kiket büntetni kell, mert a tiszti vizsgát letenni nem akarták, a másodikba azokat, a kiket büntetni kell azért, mert a tiszti vizsgát letenni fogyatkozásaik folytán nem bírták, a harmadik osztályba fogja sorozni a közoktatási minister ur azokat, kik a német nyelvet meg sem tanulhatták, mert — miként Széchényi Aladár gr. beszédében kifejezte — teljesen magyar szülők gyermekei lévén, családjaik körében német szót nem hallhattak, az iskolákban pedig, a hol a fennálló rendszer szerint mindössze két óra volt szánva a német nyelv elsajátítására, azt elsajátítani nem voltak képesek. Vájjon azokat melyik osztályba akarja sorozni, kik le is akarták volna és le is tudták volna tenni a tiszti vizsgát, de nem tették le, inert nem érezték magukban a legparányibb hivatást a katonai pályához, vagy pedig, mert szerény anyagi viszonyaiknál fogva utalva voltak arra, hogy egyéb tanulmányaikkal foglalkozzanak ; vagy megélhetésük biztosítása szempontjából utalva voltak arra, hogy az önkéntesi év alatt más, bár szerény jövedelmet nyújtó foglalkozásra is adják magukat? A kik, ha most ezen törvényjavaslat által el fognak tiltatni az eddigi gyakorlattól, akkor sokkal korábban fognak öngyilkosjelöltek lenni, mintsem tisztjelöltek lehetnének, (Igaz! Ügy van! a szélső balon) mert üres gyomorral nem tudnak lelkesedni harczi dicsőségért és a náluk jelentkező éhséget nem fogja csillapítani a tiszti bojt utáni vágy. (Zaj.) r 21-én, hétfon. 1889 » Hát bocsánatot kérek a t. minister úrtól, hogy beszélgetését félbeszakítani bátor vagyok. Furcsa időket élünk; tapasztalásom szerint eddig a tiszti bojttól meg szokták fosztani azokat, a kik büntetve voltak; most a hadügyminister ur büntetésből akarja tisztekké tenni azokat, a kik tulaj donkép katonák sem akarnak lenni. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) S engedje meg, hogy azon véleményben legyek, hogy az oly tiszteknek, a kik kényszereszközök alkalmazása által, büntetéstől való félelemből teszik le a tiszti vizsgát és szerzik meg a tiszti bojtot, nem nagy hasznát veszi a hadsereg, az kétségtelen (Igaz! Ügy van ! a széhö baloldalon) s ezekre inkább alkalmazhatja a közmondásokat szerető honvédelmi minister ur azt a másik közmondást a nyúlról és agárról. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vagy hát igazság-e azokat büntetni, t. honvédelmi minister ur, a kik különböző fogyatkozások miatt a tiszti vizsgát letenni nem képesek? A gyengébbeket segélyezni, gyámolítani, nem büntetni szokták. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Vagy lehet-e azokat büntetni, a kik a német nyelvet nem bírják és a fennálló rendszer mellett meg sem tanulhatták ? Hát tehetnek-e az ily ifjúk arról, hogy nem oly szülők gyermekei, a kik képesek lettek volna már kiskorukban nevelőket tartani számukra; vagy tehet-e az ifjúság arról, hogy Magyarország cultusministerének bársony székébe csak ily későn, csak a 12-ik órában, ezen törvényjavaslat tárgyalásával egyidejűleg került a német nyelv nagy apostola, gr. Csáky Albin. (Élénk helyeslés a szélső balon.) En elismerem szükségességét annak, t. ház, hogy az intelligens magyar fiatal ember a német — sőt többet mondok — a franczia nyelvet is elsajátítsa. Csakhogy akkor ne a honvédelmi minister ur kezdje büntetéssel, hanem kezdje a cultusminister ur a tapintatos és fokozatos tanítással. (Igaz! TJgy van! a szélső balon.) Es ha ezt meg fogja tenni — mert nem kétlem, hogy meg fogja tenni — akkor megenged a t. cultusminister ur, hogy ha magas figyelmét felhívom azon körülményre is, hogy munkás törekvéseinek közepette a magyar nyelv ápolásáról se feledkezzék meg. (Közbeszólás a szélső baloldalról: Ne ám!) Mert ezen házban egyes elhangzott szónoklatok idegenszerűségéből, a szónoklatokban elkövetett nyelvtani botlásokból és a jelen törvényjavaslat hibáktól duzzadozó szövegezéséből alaposan lehet következtetni arra, hogy — fájdalom — nálunk Magyarországban a magyar nyelv ápolására a magyar cultusminister figyelmét felhívni szükséges. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon. Közbeszólás: Jól beszél!) Ivánka t. képviselő ur az iménti felszólalásában hibául rótta fel, (Salljtik!) hogy mi az argu-