Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-166
166. országos filés január 21-én, hétfőn. 1889. 35 Htet előállítani, hanem alapszik a kölcsönös bizalmon (ügy van! balfelöl) és azon a bajtárssági érzésen, hogy a katona az óriási nagy csatatéren nem érzi magát egyedül és elhagyva, hanem feltétlenül bízik abban, hogy bármily baj érje is kötelességének teljesítésében, környezete, bajtársai és feljebbvalója —- ki szintén szükséges, hogy bajtársi viszonyban legyen vele — mindent megtesznek, hogy őt a veszélytől megóvni lehessen. (Helyeslés bdfelől.) Hogy lehet, t. ház, bizalmat képzelni akkor, mikor még csak beszélni sem tud egymással a tiszt és katona? Ne gondolja senki, hogy akkor, mikor a legnagyobb testi és lelki erőfeszítésre van kényszerítve a katona, mikor rendkívüli menetelések, éhség, szomjúság és az idő viszontagsága által teste össze van törve és lelke elfásul azon borzalmak láttára, melyek a csatatéren minden lépten-nyomon elébe kerülnek és a halált a legrettenetesebb színben tűntetik fel előtte, a német vezénynyelvvel: halb rechts! Marséi!! felkelthessük a katonában a lelkesedést, melylyel végső erejét összeszedje és az utolsó támadással a hadseregnek a sikert biztosítsa. (Élénk tetszés balfelöl.) Azt hiszem, hogy ez nem elég, hanem szükséges, hogy a katona felebbvalójától a vész perezeiben,mikor tompa-kétségbeesés vesz rajta erőt, oly nyelven kapja a vigasztaló, lelkesítő szavakat, melyeket az anyatejével szívott be (Helyeslés balfelöl) s a melyek őt otthonára, falujára, családjára és arra emlékeztetik, hogyha még egy utolsó erőfeszítést tesz, azzal hazáját talán megmentheti. Azt hiszem, t. ház, ebben nekem igazságom van. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon.) Ha egy elfogulatlan emberre bízzuk annak megítélését, mi szükséges a közös hadseregre nézve, az lesz a véleménye, hogy mindenek előtt azt kell elhatározni, hogy a ki magyar ezredbe tisztté neveztetik,a legszigorúbb vizsgálatot tegye le, hogy a magyar nyelvet nem csak birja, hanem annak szellemét, sőt táj szólásait is elsajátította. (Ugy van! a szélsőbalon.) S mi történik itt? Az, hogy a ki csak magyarul tud, ha még oly kitűnő katonai tulajdonokkal bir is, mellőztetik és csak az találtatik alkalmasnak, a. ki németül tud s a ki a csatákban előálló legnagyobb veszély alkalmával még csak érintkezni sem tud katonáival. Az ily visszás helyzetet igazán nehéz parlamenti hangulattal szemlélni. De még egy megjegyzésem van, t. ház. Nevezetesen azt mondják, hogy ha mi azt kívánjuk, hogy a magyar hadseregben magyar legyen a vezényszó, akkor a nemzetiségek is követelésekkel fognak előállani. Hogy ezt épen a t. kormány részéről mondják, nagyon sajnálom. Meg vagyok győződve arról, hogy ha kormányaink 20 év óta teljesítették volna kötelességeiket e törvény tekintetében és létesítették volna azt, hogy a magyar hadseregben a magyar legyen a hivatalos nyelv, most már ezen kérdésről, mint egészen superált dologról, nem volna szükséges beszélni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De miután ez nem történt, ebből nem az következik, hogy most már hagyjuk el az egész dolgot, hanem az, hogy kezdjük el azt minél előbb. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem tudom, áll-e az, a mit a hírlapok szerint a ministerelnök ur a pártértekezleten a nemzetiségekre nézve mondott, tudniillik hogy azon nemzetiségek, melyek együttvéve képezik a magyar nemzetet, inkább akarják a német nyelvet a hadsereg hivatalos nyelvéül, mint a magyarnyelvet; ennek fejtegetésébebelebocsátkozni nem akarok, de ha ez áll, akkor nagy mulasztást követett el a kormány. És hozzáteszem még azt, hogy ezen nemzetiségek legnagyobb része ebben talán ártatlan , hanem bűnösök azok az izgatók, bűnös az a néhány ember, a kik a népet felizgatják. A kik olyféle emberek, hogy elveszik a kormánytól a kortespénzt és azután, mihelyt vége van a választásnak, kinyújtják tenyereiket a rubel után. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy kellő tapintattal itt is okvetlenül sokkal több eredményt mutatna fel a kormány. A nyelvre nézve még egy észrevételt vagyok bátor tenni. Tudniillik valósággal — nem is tudok jelzőt találni rá — ellentmondó dolog az, midőn a jó katona mértékéül egy idegen nyelvnek íi tudása van felállítva. Ha én azt mondom, hogy ez, vagy amaz ember jól tud billiardozni, vagy kártyázni, tehát jó katona lesz, ez épen olyan, mintha azt mondanám, hogy ez az ember azért, mert. egy idegen nyelvet jól tud, tehát jó katona. Sajnálom, hogy a t. honvédelmi minister ur nincs itt, pedig itt, ennél a kérdésnél rá akartam hivatkozni. (Felkiáltások: Itt van!) Tiszteletteljesen meg akarom tőle kérdezni, hogy abban az esetben, ha felteszszük azt, hogy a t. honvédelmi minister ur nem tud németül, a mi, igaz, hogy nagyon erős feltevés a magyar honvédelmi minister úrról, de utóvégre is nem épen lehetetlen ; és én a t. honvédelmi minister urat nemcsak mint jó katonát, hanem mint szellemes embert is ismerem, azért bátorkodom ily nehéznek látszó feladattal is hozzá fordulni, tehát felteszem, hogy a t. honvédelmi minister ur csak a magyar nyelvet tudja és németül nem. És vegyük a t. cultusminister urat, az lehet rossz cultusminister, nem tudom, de hogy valaha, valami fényes katonai tulajdonságokról tett volna tanúságot, nem hallottam, de jobban tud németül, mint a Schulvereinok valamennyi elnöke összevéve; és már most mit mondana a t. honvédelmi minister ur, ha például őt. mint jó katonát, azért, mert nem tud németül,