Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-166

op lfifi. orsaágos Ölés január 21-én, hétfőn 1389. mellőznék és a t. eultusminister urat tennék fővezérré. Én azt hiszem, t. ház, hogy azt a csatát, a melyet a eultusminister ur vívna, okvetlenül elvesztené. (Derültség a szélső baloldalon.) De, t. ház. ezt a nyelv-kérdést nem akarom a végletekig vinni, azt hiszem, hogy sikerült, annyira a mennyire bebizonyítanom azt, hogy a magyar hadsereget a magyar nyelv behozatala nem hogy gyengítené, hanem azt lényegesen megerősíteni képes, annyival inkább, hogy azután mindazon technicus előnyök mellett, a melyeket felemlítettem, a magyar nemzet közvéleménye egész súlyával, egész erejével, egész lelkesedésével támogatná a hadsereget, mely ez által nyerné meg a győzhetetlenséget. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Levonom tehát a következtetéseket abból, a mit eddigelé mondottam. (Halljuk!) Miután alkotmányos rázkódással nem jár, miután egy rendelet visszavonásáról van szó És itt bocsánatot kérek, ha még egyszer visszatérek a rendeletre, mert e rendeletet sehol sem találom és sehol nyomára nem akadtam — egy ilyen rendelet alatt nem érthetek egyebet alkotmányos országban, mint azt, hogy ő Felsége által bocsáttatott ki az alkotmányos minister ellenjegyzése mellett — ez alkotmányos felfogása minden uralkodói ténykedésének — ezen rendeletet, mondom, nem találom sehol s azt hiszem, hogy ha nem találom, nem is létezik, akkor hát ez a kérdés, mely oly nagy fontossággal bir a hadseregre nézve, csak ugy a levegőben lebeg, mint a Mahomed koporsója s ugy magától csinálódik? Mindenesetre nagy mulasztás, hogy ez az oly nagy fontosságú intézkedés oly hosszú idő óta, akármily irányban, nem nyert bármi alkotmányos módon sanctiót, mert hiszen, t. ház, ha sem törvényben nem gyökerezik az, hogy a magyar hadsereg hivatalos nyelve a német legyen, sem rendeleten nem alapszik, akkor a törvény az ő természetes jogába önmagától belelép, tudniillik, hogy a magyar hadseregnek hivatalos nyelve nem lehet más, mint a magyar. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Miután tehát ez, t. ház, sem alkotmányos zavarokra okot nem ad, sem rendelet ennek útjában nem áll, sem a hadsereget nem gyöngíti, hanem erősíti: azt hiszem, hogy követelni lehet, a magyar nemzet követelheti, hogy a magyar hadseregnél a magyar hivatalos nyelv és magyar vezényleti nyelv mielőbb, még ezen törvényjavaslatba befoglalva, állittassék helyre. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ez sokak előtt igen sovány eredmény lehet, sokan mondhatják, hogy miért nem megyek egy lépéssel tovább, miért állok meg fél úton, miután ugy is Ugron Gábor képviselőtársam határozati javaslatát fogadom el. Megmondom, t. ház. Erre nekem több okom van; az egvik az, a mit már beszédem elején volt szerencsém megmondani, hogy én a reális politika alapjára állok és a végső coiLsequeutiákat is ezen realitás alapján akarom megnyerni. A másik ok az, mert ezen intézkedést elégnek tartom arra, hogy bennünket legalább jelenleg, addig, mig a magyar hadsereg függetlenítésére határozottabb lépések tétethetnek, a germanisatio veszélyétől megóvjon. Harmadszor azt látom, hogy sem alkotmányos törvények gyökeres megváltoztatása ehhez nem szükséges, ez alkotmányunk keretében lehetségesnek látszik és máról holnapra megvalósítható akár a jelen, akár más kormány, akár egyszóval magyar kormány által; negyedszer még azért is, mert tiszta tudatában vagyok annak, hogy ha kimondaná is ma a törvény, hogy minden kötelék alól a magyar hadsereg az összes hadsereggel szemben kivonatik, azt hiszem, bajos volna ily hirtelen, ily rögtön a magyar hadsereget a szükséges tisztikarral ellátni, ha mi ezt a változtatást minden átmenet nélkül akarnók mintegy ugrással keresztül vinni. Végre — legalább részemről nem merném elvállalni azt a felelősséget, hogy kellő anyag hiányában tegyük e változtatást, mely hiány különben, ha törvényt alkotnánk, mely kimondaná, hogy a magyar hadseregben a hivatalos nyelv a magyar nyelv legyen, igen hamar pótolva lenne, mert meg vagyok győződve, hogy ily hadseregbe tódulni fog a magyar fiatalság, mig az osztrák hadseregtől idegenkedik. Ezek, t. ház, okai annak, a miért én kivánatomat egyelőre ily rövidre és szerényre szabom ki. De az nem azt jelenti, hogy az én ideálom ez, hanem ez csak azt jelenti, hogy ez alap arra, a melyből rendes kifejlődés útján biztosra hiszem következtethetni a magyar hadsereg felállításának lehetőségét. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) , És mivel egyes vélemények a parlamentben elvesznek, parlamenti helyes szokás az, hogy az egyes vélemény csatlakozik azon pártvéleményéhez, a mely legközelebb áll az övéhez. Miután pedig a függetlenségi párt véleménye e tekintetben, a mely a független magyar hadsereget kívánja, megegyezik az én véleményemmel sén talán csak ezen czél megközelítésére irányzott lépések egymásutánjában különbözöm et.párttól, minden gondolkozás nélkül, sőt lelkem meggyőződése szerint magamévá teszem azon javaslatot, a melyet e tisztelt párt benyújtott. (Élénk helyeslés a szélső balfelől.) Mielőtt befejezem szavaimat (Halljuk! Halljuk!) még az egyévi önkéntesi intézményről akarok — de csak nagyon röviden — egy pár szót szólani s ez az, hogy sokan e házban az egy évi önkéntesi intézményt kedvezménynek mondják. Ha ez kedvezmény, akkor én annak feltétlen el-