Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-166

84 166. országos illés január 'il-én, hétfőn. 1SS9. állott, de ez is kivételes eset, mert ez a hadsereg hosszá ideig volt egy helyben. Azért nem kívánatos nagyobb kiterjedést adni a hadseregeknek, mert oly túlságos lenne ez által a harczvonal, hogy a fővezérlet elvesztené a befolyását a csata menetére. Az újabb kor legnagyobb csatáinál általában roppant hosszú harczvonal tapasztaltatott. Nem említve a lipcsei csatát, mely szintén e században vívatott s a hol 290,000 szövetséges állott 150,000 francziával szemben; megemlítem csak a solferinói csatát, a hol 160,000 osztrák állott 150,000 szövetségessel szemben, a königgraetzi csatát, a hol 219,000 osztrák állott 221,000 poroszszal szemben és felhozom például a legutolsó nagy csatát, aGravelotte-Saint-Privatdt, a hol 200,000" porosz állott 130,000 francziával szemben. Nevezetesen ezen utolsó csatánál az harczvonal körülbelül 15 kilométer hosszú volt, a mi tehát itt is a fővezérletnek rendkívül megnehezítette azt, hogy befolyást gyakoroljon a csata menetére. Ha már most ezen hadseregeket még több hadtest hozzávonásával még inkább megnagyítjuk, akkor a jövőben a fővezérlet talán majnem lehetetlenné fog válni. De megengedem, hogy ez meg fog történni, megengedem, hogy miután a haderő oly óriási módon megszaporodott, a hadseregek nem 3 — 6, hanem 10 — 12 hadtestből fognak állani, ha ugyan ez befog következni, mert szem előtt kell tartani, hogy amilyen 10—12 hadtestből álló hadseregek harczvonala legalább is 35 — 38 kilométer hosszúságra terjed, a mi még több is lehet, mert tudjuk, hogy a tömegek minél nagyobbak, annál hajlandóbbak a szétterülésre. De ha fel is veszszük ezt — és bocsánatot kérek az igen t. háztól e kitérésért, de erre okvetlenül szükségem volt, hogy megokoljam azt, amit állítani akarok — még ez esetben is a lehető legnagyobb hadsereg összeállítását véve is fel alapul, azt a 10—12 hadtestet maga Magyarország képes kiállítani. Az az eset, hogy csapaterősítéseket kapjon egy ily óriási hadsereg egy másik hadseregtől, az, azt hiszem, számításba nem jöhet soha, mert hiszen ugy is annyi csapattal rendelkezünk, a mivel jóformán a mozgékonyság a minimumra reducáltatik. És ha még fordul is elő az az eset, hogy csapaterősítéseket kap az egyik hadsereg a másiktól, az is csak hadtestenkint történek; arról, hogy kisebb csapatok, ezredek vagy zászlóaljak jöjjenek segítségre, arról szólani nem lehetett soha. így állván a dolgok, t. ház, világos, hogy az egyik hadsereg a másik hadseregnek segítségére máskép nem jöhet, mint az által, hogy stratégiai mozdulataival az ellenséget megrontja és az által az egyik hadseregre kevesebb ellenséget juttat, mintha az egész ellenséges erő egy hadsereg ellen fordulna. Más segítséget én legalább nem tudok elképzelni. Ha ez áll, ha Magyarország egy oly számú hadsereget annyi hadtesttel képes kiállítani, melynél nagyobb hadsereg nem is képzelhető, ha annak mégis némi mozgékonyságot meg akarunk hagyni: akkor azt hiszem, semmi különbséget sem fog tenni az, hogy mi az egyik hadseregnek hivatalos nyelve és mi a másiké, (ügy van! a szélső, halon.) Akármily módon intézik mozdulataikat, stratégiailag ép ugy használhatnak egymásnak, mint hogy ha egy nyelven intéznék belügyeiket. (Ugy van! a szélső balon.) De van még egy más igen fontos körülmény is, tudniillik az, hogy épen a közös hadsereg intézménye, melyet az igen t túloldal és a t. kormány is egész homogén intézménynek tart, a legheterogenebb intézmény, a melyet képzelni lehet. Látjuk a közös hadseregben azt a válaszfalat, a mely a tisztikar és legénység között van. (XJqy van! a szélső baloldalon) A tisztikar praetorianus szellemben neveltetik (Helyeslés a szélső baloldalon) és szolgálatában csakis ezen ö

Ze

llem ápoltatik és tartatik fönn benne; (Helyeslés a szélső baloldalon) mig a legénység a nemzeti alapokra fektetett véderő elvei szerint soroztatik a hadseregbe. Ezen nagy különbséget kiegyenlíteni alig lehet, ha a közös hadsereget megtartjuk. De miből egészíti ki magát a közös hadsereg? A Landwehrből és honvédségből. Igen nagy különbség van a Landwehr és a magyar honvédség közt egyrészt, a magyar honvédség és a közös hadsereg, továbbá a Landwehr és a közös hadsereg közt másrészt. Ily különbségek állnak elő azon szervezetben, melyet önök homogén, egyöntetű, egységes szervezetnek neveznek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi magát a nyelvet illeti, az, a ki csak felületesen is foglalkozott katonai dolgokkal, be fogja ismerni, hogy a háborúknak, csatáknak eldöntésére legnagyobb befolyással van a fegyelem és e tekintetben az igen t. honvédelmi minister úrra apellálok, a ki nekem bizonyosan igazat fog adni — mert hiszen ő nemcsak felületesen foglalkozott katonai dolgokkal, haaem igenis alaposan, mert őt nemcsak mint rettenthetetlen bátorságú katonát, hanem mint kiválóan müveit szakembert is van szerencsém ismerni. A békében való fegyelem azonban, tudjuk, hogy roppant különbözik azon fegyelemtől, a mi a háborúban szükséges. A békében a fegyelem abból áll, hogy valaki saját akaratát felebbvalójának föltétlenül alárendelje. De a háborúban tovább kell menni és ezen passiv fegyelemmel nem lehet megelégedni, mert mai állása szerint a harczászati tudomány megkívánja a hadseregtől, hogy annak minden tagja positiv működéssel tegye meg kötelességét. És kérdem, t. ház, min alapszik ez a háborúban való fegyelem ? Ez nem kurtavas és gúzsbakötésen alapszik, mint békében, mikor igen könnyű ez eszközökkel a negatív fegyel-