Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-185

185. országos filés február 21-én, esiitörtökön. 1889, 391 örültem, a mennyiben ebben az alkotmányos jogok iránti féltékenységnek jelét láttam. Azt mondja, hogy talán csak nem akarom elhitetni, hogy a lezajlott három heti vitának örülök. Hát, t. ház, én, mióta — sajnos, elismerem, nagyon régen — a kormány tagja vagyok, már többször voltam abban a helyzetben, hogy az alkotmányos scrupulusok nékem bajt okoztak. Igyekeztem azokat megnyugtatni, ha alaposak voltak, orvosolni; de soha senki a miatt, hogy ezek nekem bajt okoztak, engem panaszkodni nem hallott. (Ugy van ! jobbfelM.) A mi a háromheti vitát illeti, én nem tagadom, hogy ezen három heti vitának nem örülök. Nem örülök pedig azért, mert lehetetlen egy oly vitának örülni, a hol a szólásszabadságot és szóihatást nap-naponkint mind zajosabban megakadályozzák. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur tagadta azt is, hogy a kormánynak nézete a 14. §-ra nézve mindig az lehetett volna, hogy abban benn van lényege annak, a mi az 1868: XL. t.-ez. 11. §-ában volt. Indokolta ezt azzal, hogy megmondá, hogy hiszen a kormány eredeti javaslatában még az utolsó passus sem volt benn, a melyből ezt kimagyarázhatta és hogy ezt a véderő-bizottság tette bele. T. ház! Megvallom, lehet, hogy nagyon téves M felfogásom, de midőn kimondatott, hogy az újonezlétszám tiz évig nem változtatható —ismétlem, meglehet, hogy hejytelen volt a szerkezet — de azt sohasem értettem máskép, mint úgy, hogy tiz év múlva igenis változtatható és annak fentartása vagy íennnemtartása csakis a törvényhozás belegyezésével történhetik. Vájjon, t, ház, hiba-e az, hisz az ellenkezővel sokszor vádoltak, ha a kormány egy javaslatban, mely előkészítés végett szakbizottsághoz utasíttatott, azon szakbizottság nézeteinek és aggodalmainak megfelelőleg egy módosítványt elfogad és azt a törvényjavaslatba saját beleegyezésével iktattatja? Ugy hiszem, ezt hibáztatni nem lehet, (Ugy van! jobbfelöl) mert különben csakugyan nem volna értelme a szakbizottságnak, sem a tanácskozásoknak. És ma, midőn a kormány elfogadta azon módosítványt. nem lehet két szövegre hivatkozni; mert ma ép ugy a kormánynak, mint a bizottságnak szövege az, a mely a bizottság által a ház elé terjesztetett. (Élénk helyeslés jobbfelöí.) A képviselő ur különben még avval is érvel, hogy hiszen maga az, hogy a házban és a házon kivül jogi tekintélyek, mint gondolom, ő monda, majdnem egyhangúlag ugy magyarázzák, hogy a 14. §-ban nincsen benn az a biztosíték: nem lett volna-e elég annak eszközlésére, hogy a kormány átlássa, hogy azt a szöveget nem lehet fentartani és ne gondoljon azon veszélyre, hogy majd tiz év múlva is a jogi capacitások azt fogják mondani, ha szóba kerül: megtartassék-e az tíjouezlétszám, vagy sem? Nem kell új törvény, mert hisz az a törvény szövegében kimondva nincs, hogy tiz éven túl, ha új törvény létre nem jő, marad az újonezjutalék. T. ház! E felett többé controversia nincsen, e felett nem vitatkozom. De kénytelen vagyok bevallani, hogy én nem teszem fel, hogy Magyarország jogi tekintélyei, akár azok, kik közül még, reménylem, sokan fognak élni 10 év múlva s kik ma e thesist felállították, akár mások, ha egyszer azon javaslat elfogadtatott volna eredeti szövegében, de azon magyarázattal, melylyel a többség elfogadta, jogi tanulmányukat arra használnák, hogy azt magyarázzák ki belőle, hogy az országnak ez a joga nincs meg. Ezt az ellenvetést, tehát nem fogadom el. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy nem a komoly aggodalmak erkölcsi súlya előtt hajoltam meg, hanem egy bizonyos, általa közelebbről körül nem irt hatalmi tekintély előtt. Hát, t. ház, mindenek előtt, hogy miért nem jártam el előbb ugy, a mint eljártam, arra nézve, megkell jegyeznem, a mit azok, a kik hozzám közel állanak, úgyis tudnak, hogy az általános vita befejezte és az általános szavazás megtörténte után, ha nem is jön közbe — a mi adná az Isten, hazánk érdekében, bár ne jött volna — menten kezembe vettem volna az ügyet azon szempontból, hogy meggyőződjem, vájjon azon tekintetek mellett, melyeket előbb hangsúlyoztam, lehető-e, hogy e módosítványt megtegyem. (Zaj a szélső baloldalon.) De, t. ház, miként Horvát Boldizsár t. képviselő ur, gondolom, gr. Apponyi t. képviselő ur sem érthetett mást e hatalmi ténvezö alatt, mint a törvényhozás másik házát, a főrendi házat. T. képviselőház! Igen örülök, hogy Horvát t. képviselő ur (Élénk éljenzés a bal- és a ssélső baloldalon) hivatkozott azon bizonyos házassági törvény alkalmával történtekre; mert ez által alkalmat ad nekem rámutatni arra, mennyire különböznek t. képviselőtársaim ez irányú nyilatkozatai egy és más viszonyok közt. Talán méltóztatnak még visszaemlékezni, (Halljuk! Halljuk!) hogy midőn a házassági törvény a főrendiházban megbukott, a mely ellen hiába mondja Horvát t. képviselő ur, hogy a kormány mindent meg nem tett; mert akkor azzal vádolták, hogy még pressióval és isten tudja miféle eszközökkel iparkodott a javaslatot a főrendiházon keresztül erőszakolni, midőn az — mondom — el nem fogadtatott, hallottam állítani, vitatni itt a ház kebelében, hogy ennek következtében a kormánynak, ha méltóságát meg akarja óvni, csak egy kötelessége lehet: leköszönni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Akkor tehát a főrendiház szavazatának kellett volna döntenie a cabinet sorsa felett. (Mozgás a bal- és szélső balon.) Engedelmet kérek, a lapokban és egyébüttigy állították. Ha pedig már ez is nagy bűn, ha egy minister azt gondolja magában: itten