Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-185
392 1S5, országos ülés február :21-én, csütörtökön 1889. van egy szakasz, melyet lényegében én is ugy értek, mint azok, a kik módosítani akarják; a képviselőház, azt hiszem, meg fogja szavazni, de Játom, hogy egyéb bajaink mellett valószínűleg még a törvényhozás két háza közti conflictus is fel fog tűnni; ha ezt is látja és egyebek mellett ezt is latba vetve, hol a cabinet-kérdés többé szóba nem jöhet, teljesíteni igyekszik azt, a mi e házban is sokak kívánságának megfelel, teljesíteni igyekszik azt, mi által a conflictust a törvényhozás két háza közt elkerülhetni reményli: akkor, azt hiszem, a minister hibáztatást nem érdemel. (Helyeslés jobbf elöl.) Egyáltalában igen furcsa felfogásnak tartom azt, a mit azon képviselő ur tegnap hasonlólag hangsiílyozott, hogy olyan lealázást lásson a képviselőházra nézve abban, ha egyszer-másszor, mint az a főrendiházi törvényjavaslat alkalmával történt, a főrendiháznak egyes módosításait elfogadja Onody Géza: A zsidó és a keresztények közti házasságra vonatkozó törvényjavaslat elvettetett. (Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: Ha méltóztatnának figyelni, tudnák, hogy a módosítást illetőleg a főrendiház szervezéséről szóló törvényjavaslatról beszéltem. (Ugy van! joblfelől.) A t. képviselő ur, követve azt az eljárást, melyet már az általános vitánál is követett, hogy egyes szakaszokról, melyek felett akkor dönteni nem lehetett, folytatta a diseussiót, szíves volt szóba hozni a 25. §-t. Ezen szakaszról magáról részletesen nyilatkozni nem fogok. Azt megmondtam már a múlt napokban, hogy annak dispositióit, ha némileg terheseknek is, de igazságosaknak találom. De igenis szólanom és tiltakoznom kell az ellen, mert itt a házban is, ha nem mondották is ki egyenesen, de oly nyilatkozatok történtek, a házon kivül pedig nyomtatásban és szóval terjesztettek, mintha ezen 25. §. által a magyar állami nyelv szempontjából valami sérelem követtetnék el. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mindenki tudja, hogy a vizsga, nyelve eredetileg is elejétől fogva mindig német volt; azt is tudja mindenki, hogy újabb időben sok helyen megengedtetett az anya nyelv használata. S ez annak a rendelkezése volt, a ki számára a jogot az 1867: XII. törvényezikk fentartja. Tudja azt in mindenki, mert az általános vitában már elmondatott, hogy egyfelől oly r dispositiók történtek, melyek Magyarországot illetőleg a magyar állam eszméjének felelnek meg, midőn anyanyelv helyébe az „állam nyelvet" teszik. Azt is tudja mindenki, hogy minden dispositió megtörtént, hogy a mennyire csak emberileg lehetséges, az ország fiai ezen nyelv használatával tehessék le a vizsgát és hogy csak annyit tudjon legalább németül a tiszt, a mennyit a szolgálat érdeke megkíván mindaddig, míg egyáltalában közös hadsereg lesz. (Élénk Jielyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már pedig, t. képviselőház, azt talán még sem méltóztatik tagadásba venni, hogy kivált a mostani hadviselési rendszer mellett, melyről velem együtt minden laieus is bizonyára tud annyit, hogy az, hogy ugyanezen együtt működő sereg tisztikara tisztjei megért k egymást, sokszor oly fontos, hogy attól százak, ezerek, sőt egész hadtestek sorsa és élete függhet. Ezt a követelményt tehát elengedni nem lehet. (Élénk helyeslés johbfelóí.) De, ismétlem, nem tartom helyesnek azt, hogy ily viszonyok közt az hirdettessék, mintha a magyar nyelv most kiszorittatnék a tiszti vizsgából, holott annak most több jogosultság adatik ott, mint eddig volt. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! Az igen t. képviselő ur szíves volt arra is számítani, hogy ferde helyzetbe hoztam a pártot és talán magát a parlamentet is, (Felkiáltások balfelöl: Nem talán!) tehát nem: talán, hanem positive mondotta, tényként állította oda s én az állítást úgy is elfogadom, hogy compromitáltam a koronát és hogy ily viszonyok közt a ministerelnök többé nem bírhat azontekintélylyel, (Igás! Ugy van! balfelöl) melylyel bírnia kell. Grondolom, ez volt szavainak lényege. Hogy ferde helyzetbe hoztam-e a pártot, compromittáltam e a koronát, a felett én ítéletet nem mondhatok, annyit azonban tudok, hogy sem egyiket, sem másikat szándékosan, akarattal nem tettem. (Nagy saj a bal- és a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Én erről ítéletet nem mondhatok; de bocsásson meg t. képviselőtársam, ha azt mondom: őis véleményt igen, de ítéletet nem mondhat. (Igás! Ugy van! tetszés jobbfelöl.) Compromittáltam-e a pártot és a parlamentet, ítélje meg a párt, ítélje meg a képviselőház többsége. (Hosszantartó zajos äjenzés a jobboldalon.) Ónody Géza: Azt nem a párt ítéli meg! (Zaj jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Ha compromittáltam a koronát, hogy azt ki van jogosítva, megítélni, arról talán beszélni nem szükséges. A mi pedig a tekintélyt illeti, t. uraim, ha egyiket, vagy másikat az imént mondottak közül elkövettem, a bizalmat is megvonhatja tőlem az egyik vagy a másik, a ki erre fel van jogosítva; de engedjen meg gróf Apponyi Albert t. képviselő ur, (Zajos éljenzés a szélső balon) ahhoz, hogy ezt decretálja, sem neki, sem azoknak, kik szavait helyeselték, joguk nincs, inig az ország többségét nem képezik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk!) Felhozták a vita közben többek közt, hogy nemcsak az alkotmányt kell megmenteni, hanem meg kell mentem az alkotmány és parlamenterismus szellemét. És azon képviselő ur, a ki ezt mondta, minő módot talált fel rá, hogy a par-