Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-185
s 39Q 185. országos ülés febrná a képviselő ur, hogy 1868-ban az akkori kormány mindjárt kezébe vette az ügyet és igyekezett azt Megoldásra vezetni. Igaza van. De azután a 20 évi mulasztásra nézve először i« megjegyzem, hogy abból legalább is hat esztendő nem ezt a kormányt terheli, hanem terheli — ha hiba volt — az az előtti kormányt; de megjegyzek még más valamit is. (Halljuk!) Ugyan kérdem a t. házat, mit mondanának ahhoz, ha én, vagy szóval a kormány most beterjesztettünk volna a hadbiróságokról egy törvényjavaslatot, a mely törvényjavaslatban kimondatott volna, hogy a katonai bűntények és vétségek alapján a hadbíróság itél a rezervisták felett, vagyis, hogy a katonai bűntények és vétségek folytán a reservisták is, tehát egész 10 évig, vagy a honvédeket beleértve 12 évig, tehát ha nincsenek is azok zászló alatt és ha mint reservisták éveken keresztül otthon vannak, a hadbiróság elé tartoznak? Ázt gondolom, ezért kemény megtámadtatásnak lennék kitéve és ha fentartanám azon álláspontot a jogügyi bizottságban, majd azután fentartanám a képviselőházban, kimondván, hogy aki a katonai fegyelmet akarja, annak ezt akarnia kell és azután magam tennék rajta módosítást, mely a katonai bűntények és vétségek felsorolása által igyekeznék ezen szakasz elleni serupulusokat elhárítani s midőn ez igy sem sikerülne s midőn, — hogy mást ne nevezzek — Deák Ferencz rámutatna arra, hogy hiszen akkor a részegségért is hadbiróság elé vitetnék a reservista g bár civilben, szolgálaton kivül, ha a tisztjének nem salutál, megsérti a katonai tekintélyt, hadbiróság elé tartoznék : akkor gondolkozás! időt kérnék, másnap pedig a törvényjavaslatot visszavonnám, ugyan kérdem a t. képviselő urakat, mit mondanának, ha én ilyen törvényiavaslatot nyújtanék be és azután ezt az eljárást követném? (Tetszés jobbfelől.) Azt gondolom, hogy már maga annak benyújtása óriási vihart idézne elő és én, mint az egyéni szabadságnak, a polgári elemnek a hadbiróság alá szorítója vádoltatnám, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Pedig e törvényjavaslatot, melynek módosított szövegében ismételten kimondták akkor, hogy ehhez, mint lényeges ponthoz ragaszkodnak — mindenki meggyőződhetik róla — Horvát Boldizsár képviselő ur mint igazságügyminister nyújtotta be. (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Éljen Horvát Boldizsár ! Egy hang jobbfelől: Hát ily alkalommal is éljenezik?) Én magam is kívánom, hogy éljen, de azt gondolom, hogy ha valakinek épen a hadbiróság körül ilyen tapasztalatai vannak, akkor talán nem kellene ily kegyetlen bűnül felrónia, hogy ez a kérdés még megoldva nincs. (Ugy van! jobbfelől.) A ki ily, csakugyan fontos kérdésben — bizonyára ő sem rosszakaratból —- de ily nagyot tévedett, annak nem volna 21-én, eíiitürUikÖ!!. 1889. szabad oly magaslatról (Nagy zaj és mozgás a balés szélső balon. Helyeslés jobbfelől) másoknak nem csak felfogását, de még intentióit és alkotmányhűségét is kétségbe vonni. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur . . . . (Zajos felkiáltások a bal- és szélső balfelM: Éljen Apponyi !) Ha a t. képviselő urak azt hiszik, hogy ezen éljenzés (Hosszantartó félkiáltások bal- és szélső balfelöl: Éljen Apponyi!) nekem kellemetlenséget okoz, akkor nagyon tévednek, mert én magam részéről igyekezem itt e teremben gróf Apponyival a véleményharezot kiharczolni, de bizonyára nem tartozom azok közé, a kik nem kívánnák, hogy politikai ellenfeleim éljenek. {Helyeslés jobbfelől.) Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Éljen Apponyi!) múltkori beszéde abban culminál .... (Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Elnök : Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásaikkal a szónokot zavarni. Ezt a házszabályok directe tiltják és igy kénytelen leszek azokat, a kik a szónokot zavarják, névszerint megszólítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Ismétlem, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy az emiitett igen t. szónok beszéde egy pontban culminál és ez az, hogy „El Tiszával!" És én ezt nem veszem neki rossz néven, csak egyet sajnálok, azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy nem volt szíves megmondani, kinek kell arra a helyre jönni, hogy a normális viszonyok az országban helyre jöjjenek, ha onnan Tiszát eltávolítani teljesen jogosnak tartja. Meglehet, t. ház, hog_v a képviselő ur ezt is megsúgta annak a közös ministeriumhoz közel álló valakinek (Ellenmondás bal felöl. Felkiáltások: Nem súgta!) tehát jól van, nem súgta, megmondta, (Helyeslés bal- és szélső balfelöl) hogy majd talán hónapok múlva ismét elmondhassa, hogy hisz én neki megmondottam már hónapokkal ezelőtt, hogy minek kell történni. Bocsásson meg nékem a t. képviselő ur, ha valaki azt akarja, hogy a képviselőháznak többsége elejtsen azért, hogy az országban — az ő hite szerint — előállhasson a normális állapot, egy ministert, egy kormányt: akkor czélszeríí rámutatni, ha nem is a személyre, de legalább arra, hogy honnan, melyik körből és ki lesz az, a ki át fogja e helyet venni, mert különben — és ezt nem mondhatják a képviselő urak önhittségnek — sok ember lesz, aki az ismeretlen kedvéért az ismertet már csak azért sem fogja elejteni akarni, mert igaz az a német példabeszéd: „Es kommt selten wasBesseres nach!" (Nagy derültség jobbfelől. Felkiáltások balfelöl: Éljen Apponyi!) A t. képviselő ur nem akarja elhinni, hogy őszintén mondottam, hogy az alkotmányos serupulusoknak, még ha alaptalanoknak tartottam is y
