Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-185

185. országos ülésMtmár 21-én. csütörtökön. 1889. 375 sanak és törvénytelenül okozott kára megtéríttessék. Mindezen kérvények és feliratok kiadatnak tárgyalás és jelentéstétel végett a ház kérvényi bizottságának. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Tibád Antal jegyző: Münnich Aurél, a véderő bizottság előadója! Münnich Aurél előadó: T. ház! Van szerencsém a véderő-bizottságnak jelentését az 1889. évi rendes újonczállítás elhalasztásáról szóló 272. számú törvényjavaslat tárgyában azon kéréssel bemutatni, hogy annak kinyomatását és szétosztását elrendelni és annak az osztályok mellőzésével való tárgyalása iránt intézkedni méltóztassék. Elnök: A véderő-bizottság jelentése ki fog nyomatni, a ház t. tagjai közt szét fog osztatni és annak idején az osztályok mellőzésével fog napirendre tűzetni. Több jelentés nem lévén, következik a napirend: a véderö-javaslat részletes tárgyalásának folytatása, még pedig a 14. §. Madarász József jegyző: Szilágyi'Dezső! Szilágyi Dezső: T. ház! A napirenden levő 14. §-hoz a ministerelnök ur által beadott módosítványt elfogadom. (Helyeslés.) Elfogadom ugy, mint visszaállítását azon záradéknak, (Élénk helyeslés a baloldalon,) mely az 1867: XII. törvényczikkben elismert azon alkotmányos jogát a nemzetnek, hogy a védteher meghatározásába időről-időre törvény által nem kötött szabadsággal, mint a koronával egyrangú tényező befolyjon, biztosítja és visszaállítását oly jognak, mely a kormány által e házban eredetileg' benyújtott törvényjavaslatból teljesen hiányzott, (Ugy van ! balfdől) melyet azon módosítvány, melyet a véderőbizottság e szakasz szövegébe bevett, megóvni képes nem volt és melyet a t. kormány által ajánlott jegyzőkönyvi nyilatkozat pótolni semmi tekintetben alkalmas nem volt. (Ugy van! balfelöl.) És midőn ezt elfogadom, midőn már most arra nézve, hogy a 14. §-nak minő szerkezete legyen, egyetértünk: egyet nem fogadhatok el. (Halljuk!) Es ez a t. ministerelnök ur beszédében foglalt azon indokolás, melyben ő e módosítvány benyújtásakor ugy nyilatkozott, hogy azon aggodalmak, melyek szerinte is bent a házban és a házon kivül a legkomolyabb körökben keletkeztek, hogy azon izgalom, mely a legkomolyabb és a leghiggadtabb férfiakat megszállta, a kormány által eredetileg benyújtott törvényjavaslatnak és a véderő-bizottságból kikerült módosított szövege ellenében, hogy ezen aggodalom, vagy mint én, ki nem aggodalmakat éreztem, de a leghatározottabb ellenzést tanúsítottam, ez ellenzés alaptalan volt. Nos, t. ház, ha a t. kormány ezen aggodalmakat alaptalanoknak nyilvánítja, kénytelen vagyok beereszkedni abba, miként állottunk e kérdés tekintetében a kormány javaslatával szemben. (Halljuk! Halljuk!) Tőlem ne várja senki azt, hogy e már szerencsésen eltemetendő szerkezet bővebb kritikájába ereszkedjem. Azt elég helyesen, kitűnően teljesítették — még felelettel meg nem czáfolva — igen számosan. Hanem a t. ház figyelmét egy körülményre kérem fel. (Halljuk!) E törvényjavaslat, midőn eredetileg a t. honvédelmi minister ur által benyujtatott 14-ik szakasza szerkezetében az a záradék, mely bele módosíttatott, a véderő-bizottság részéről és melyre a t. ministerelnök ur és a túloldal minden tagja, ki e szakaszszal foglalkozott, ugy hivatkozott, hogy ebben a záradékban van biztosítva az, hogy az országnak a haderő-kiegészítéshez való joga nem egyszer mindenkorra, hanem 10 évre van lekötve, e záradék az első törvényjavaslatból teljesen hiányzik. (Ugy van! balfelöl) És miután a honvédelmi minister ur azt mondta, hogy e törvényjavaslat szövegének megállapítása különösen azon pontokban, melyekre nézve egyenlő elvek alapján a Lajthán-túli kormánynyal egyezkedtek, az ország közgazdasági, katonai és alkotmányjogi érdekeinek lelkiismeretes megfontolása után történt, akkor nézzük meg, mit jelent a 14. §., melyet a honvédelmi minister ur benyújtott és a mely teljesen elejtetett. (Halljuk! Halljuk!) Múltkori beszédemben

; melynek tartalmát én ismételni nem akarom, kifejtettem azt, hogy egy ily egyszersniindenkorra való lekötés megzavarja az egyensúlyt a nemzet és a korona közt a nemzet hátrányára, abban a tekintetben, hogy a védteher meghatározásánál mint egyenrangú és egyensúlyú tényező befolyjon ; múltkori beszédemben kifejtettem azt, hogy egyszersmindenkorra lekötés, ha e szöveg elfogadtatik, az ország hadsereg-kiegészítési önálló joga elenyészik, melyet az 1867: XH. t.-cz. 11. §-a fentartott az országnak és egy közösügy állapittatik meg abban az értelemben, hogy Magyarország törvényes függetlenségének csorbításával az újonczlétszám és ezzel a hadsereg létszámának megállapítása, melyet a 67-es kiegyezés az ország jogainak nyilván reservált, megszüntettetik és többé Magyarország és a magyar törvényhozás a fölött önmaga hatalmából nem határozhat, hanem kötelezve van azt mindenkor mint közösen gyakoríandó jogot

! a Lajthán-túli állammal együtt gyakorolni. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez volt jelentősége az eredetileg javasolt szövegnek. Kétségkívül alkudozásnak tárgyát képezte a nemzetnek ezen joga, kétségkívül megállapodás tárgyát képezte, oly megállapodás tárgyát, melyről a minister ur azt mondja, hogy az alkotmányjogi érdekek megfontolásával történt. Nem is vitatom azt, de a mit én magamnak megmagyarázni nem tudok, ez az, hogy midőn ily jelentőségű és ily