Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-185

376 185. országos ülés február 21-én, csütörtökön 1889. horderejű változás történik a nemzet sarkalatos alkotmányos jogain, akkor a véderőről szóló törvényjavaslat benyújtásánál, hol minden indokolva van, a sorozó bizottságok hatáskörében történő legkisebb változás, az egyes kihágások tényálladékában történő legkisebb módosulás is, csak ez az egy van teljes hallgatással mellőzve, hogy ezen alkotmányos jogunkon és az 1867-ik törvényben körülirt függetlenségünkön ily lényeges csorba történt. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) Én azt gondolom, t. ház, hogy arra nézve, minő módosítás szükséges és minő nem, teljes kötelességünk mindenkinek meggyőződését tisztelni, de ugy tudom, hogy a ministernek politikai és jogi kötelessége egyaránt, ha ily nagy horderejű változásokat javaslatba hoz, azokat világosan felemlíteni és indokolni és azon szempontokat kifejteni, melyek ezen változás előterjesztésére vezették. (Élénk helyeslés bal- és szélső baloldalon.) Jött azután a véderő-bizottság tárgyalása s a bizottságban bele módosíttatott azon záradék, a melyről a honvédelmi minister ur, kétségkívül emlékezetének hiánya miatt, (Derültség a baloldalon) * mint múltkor szerencsém volt reámutatni, azt állította, hogy előttem ismeretlen volt. Mondom, belejött az a záradék, a mely sem többet, sem kevesebbet nem mond, mint egyszerűen azt, hogy 10 év lefolyta előtt a kormány ezen létszám fentartására vagy megváltoztatására javaslatot terjeszszen elő. De a mi aggodalmat keltett minden alkotmányos érzésű és Magyarország alkotmányos függetlenségét szivén viselő állampolgárnál, az tudniillik, hogy nincs benne az, hogy ezen lekötése a nemzet véderő-kiegészítési jogának, csaktiz évre történik, hogy ezen idő lefolytával önmagától véget ér, a véderő-bizottságban történt módosítás semmit sem tartalmaz. Én nem akarok itt többet ebben a házban, melynek türelme már annyiszor igénybe volt véve, azon aprólékos, de fontos fejtegetésekkel foglalkozni, melyek a törvénymagyarázat körül forognak; csak egyre vagyok bátor a t. ház minden tagját tisztelettel figyelmeztetni : hogy abban a záradékban, mely a véderőbizottság által belemótlosittatott, van egy törvényes parancs, egy törvényes imperativ és semmi egyéb, tudniillik az a parancs, hogy a kormánynak előterjesztést kell tenni; ezen törvényes parancsnak a kormány tökéletesen eleget tesz, ha előterjesztést tesz, de annak meghatározása, hogy a törvényben való lekötöttség tiz évvel véget ér, bármi legyen azon előterjesztés sorsa, az teljesen hiányzik, (Helyeslés a baloldalon.) És t. képviselőtársam, az előadó ur, midőn felvilágosítani akarja ezen módosítvány indokát a maga jelentésében, tudniillik a hol felvilágosítani és meghatározni akarja a módosítvány korderejét, azt egy igen sajátszerű módon teszi, (Halljuk! Halljuk!) azt mondja tudniillik, hogy: „Minthogy pedig a törvényhozásnak, az ujonczlétszám évenkénti megajánlásában rejlő eddig is fennállott alkotmányos joga teljesen épségben fentartatik, a bizottság ezen intézkedést, mint olyant, mely a többi európai államokban is fennáll, szintén elfogadja." Talán nem azért fogadja el, mert fennáll más monarchiákban, mert, ez nem áll fenn például NémeTörszágban, sem számos államban, de mert jogunk van hozzá. Ez azonban mellékes. A második bekezdés azt mondja: „Azon körülmény pedig, hogy a törvényjavaslat 14. §-a a törvény hatályát időhöz nem köti ugyan, de a törvényhozás ebbeli kezdeményezési jogát szükség esetén nemcsak biztosítja, de az által, hogy ezen törvénynek a katonai szervezésre olyannyira fontos kihatását újabbi előterjesztés beadására irányuló rendelkezéssel bizonyos időhöz van kötve és nem korlátolja, annak folytonosságát biztosítja, mely a védrendszer zavartalan fejlődését lényegesen elősegítendi." Tehát ezen bekezdésben a véderő-bizottság helyesli, hogy az határozott időhöz nem köttetik, hanem hogy határozatlan időre egyszer-mindenkorra szól. Miután a bizottság ezt helyesli, akkor jön: „Mindazonáltal kívánatosnak tartja a bizottság, hogy a kormány feladatának ismerje azon 10 évre való tekintettel, melyre jelen törvényjavaslat intézkedései szerint az ujonczjutalék meg van állapítva, annak változatlanul hagyására, vagy megváltoztatására irányuló előterjesztéseit idejekorán megtenni/' Végül azt mondja: „Miután ez által a törvényhozásnak az 1879: LI. törvényczikkben kifejezett alkotmányos jogai minden kétséget kizáró módon épségben tartatnak." Ebben akarja megnyugtatni és ebben látja a három biztosítékot — az elsőről nem akarok szólani, az mellékes, az nem képezi vita tárgyát, hanem azt helyesli, hogy a kormány egyszer-mindenkorra lekötötten hozza be a javaslatot. Azután azt mondja, hogy szükséges az, hogy a kormány köttessék meg. hogy 10 év lefolyta előtt okvetetlenül törvényjavaslatot terjeszszen elő. Végül azt mondja, hogy mindez által meg van óva a nemzetnek eddigi alkotmányos joga. Ebből csak egy hiányzik, (Halljuk!) az, amit minden alkotmányos ember keres, tudniillik a világos biztosítás, világos kifejezése annak, hogy ez a létszám-lekötés, ez a létszám-megállapítás, a melyben minden alkotmánynak, nemcsak összetett államokban, de egyes államokban is, essentiális alkatrészét képezi, határozott időhöz köttetik és magától véget ér. Már most ilyen körülmények között, t. ház, kérdezem én, hogy azon aggodalom, a mely ott és az a határozott ellenzés, a mely itt keletkezett az ellen a szerkezet ellen, azon határozott ellenzés*