Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-184
372 18 *- országos ülés február 2D-án, szerdán. 1SS9. Vájjon nem a leghatalmasabb czáfolat-e a t. mi- i nister ur ellen az, hogy Deák Ferencz a 60-as ] évek alkotmányos harczaiban soha egy hajszálnyi engedményt nem tett a jogfolytonosság nagy elvéből, (Ugy van! balfelől) jellemének szilárdságára és egyúttal nemes loyalitására vethetett-e valami fényesebb világot annál, hogy a kiegyezési alap feltételeire nézve egy betűvel sem követelt kevesebbet az 1866-iki nagy eatastrópha előtt s viszont egy betűvel sem követelt többet e eatastrópha után ? A t. minister ur azon merész állítása, hogy Deák Ferencz, ha élne, szintén hozzájárulna a törvényjavaslathoz, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) az ókor pogányait juttatja eszembe, kik közelebb akartak jutni isteneikhez (Halljuk! Halljuk!) s nem bírván hozzájuk felemelkedni, lehozták őket a földre (Élénk tetszés és derültség a balés szélső balfelől) és a helyett, hogy a szépnek és jónak eszményét tisztelték volna bennük, képzeletükben saját emberi gyarlóságaikkal és szenvedélyeikkel ruházták fel őket. (Élénk tetszés a bal,- és szélső baloldalon.) De mi, t. ház, nem osztozunk a pogányok eme felfogásában.Nekünk megvan idealismusunk, és valamint nem zavarjuk össze a művészt a kontárral, ugy történelmünk azon nagy alakjait is, a kik lángszellemükkel messze jövendők útjait világították be, meg tudjuk különböztetni a közönséges halandóktól, a kiknek életét kisszerű mulandó érdekek szolgálata tölti be. (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mi, a kiknek azon szerencse jutott osztályrészül, hogy másfél évtizeden át e hatalmas szellem légkörében élhettünk, mi, a kik ez idő alatt köz- és magánéletének tanúi voltunk, mi biztosíthatjuk a t. minister urat, hogy ha Deák Ferencz még élne és ha halála után nem merült volna hosszú, mély, zsibbasztó álomba ama, közszellem, melynek ő Prometheusa és feutartója volt, ugy e törvényjavaslat, legalább ezen szövegben, nem került volna ide a ház asztalára. (Élénk helyeslés bal- és szélső balfelől.) A t. minister ur ugyanazon beszédében szíves volt rólam is megemlékezni. (Halljuk! Halljuk!) Az általános vita alatt tartott beszédemben felemlítem azon sérelmet is, hogy hazánk fegyverben álló ifjúsága még ma is oly katonai törvények uralma alá helyeztetik, a melyek nem nyertek alkotmányos sanctiót; erre a t. minister ur azt felelte, hogy hiszen nekem, mint nem laicusnak, hanem mint volt igazságügyministernek, (Éljenzés a bal- és szélső balfelöl) tudnom kellene, hogy a katonai büntető törvénykönyvet rögtönözni nem lehet. Igen, t. minister ur, épen azért, mivel ezt tudom és tudtam, már azo"n kormány, melynek szerencsés voltam tagja lehetni, gondoskodott arról, hogy a katonai büntető törvénykönyvnek reformja haladéktalanul megindittassék és talán értesülve lehet a t. minister ur arról is, hogy a közös kormánynak alkalma volt megismerni azon alapelveket, a melyekre a magyar kormány e törvénykönyv reformját fektetni kívánta. Ez a 60-as évek végén történt. Ha azóta csak pár év folyt volna le, biztosíthatom a t. minister urat, hogy nemcsak nem zaklatnám követelésemmel, de sőt én kérném a t. házat, hogy méltóztassék a kormánynak ezen törvénykönyvek előterjesztésére kellő időt engedélyezni. Ámde azóta húsz év repült el fejünk fölött és a mit a 70-es években méltánytalan lett volna követelni a kormánytól, annak nem teljesítése máig nemcsak nem igazolható, de csak nem is menthető. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a t. minister ur azon kifogása, hogy e büntető törvénykönyvet rögtön előteremteni nem lehet, jogosultsággal birna ma húsz év múlva, akkor a kifogás jogosultságát nem lehetne megtagadni 20, 30, 40 év múlva sem (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és nemzedékek válthatnák fel egymást, mig a nemzet ezen jogos követelése teljesül. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egy kissé több alkotmányos szellem, t. minister ur, (Viharos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon) egy kissé több érzék és figyelem egy nemzet alkotmányossága iránt (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és ezen sérelem már rég orvosolva volna. Részemről elérkezettnek találom az időpontot, hogy a nemzet e jogos követelését erősebb hangnyomattal újítsa meg (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és hogy ezen követelés teljesítésére záros határidőt tűzzön ki. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Viharos időket élünk. Nemcsak a háborgó hullámok ellen kell küzdenünk; mintha a felhők haragja is ellenünk esküdött volna. Csak imént csapott le a villám és a hajó egyik leghatalmasabb, legbüszkébb árbocza recsegve hullt a fedélzetre alá. Ijedelméből, gyászából a nemzet még sokáig nem fog kibontakozni. Talán sohasem éreztük még annyira vágyát, szükségét annak, hogy a sors ezen hadüzenete ellen trón és nemzet még szorosabban csatlakozzanak egymáshoz. (Zajos helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) De hogy a válság e nehéz napjaiban épen azon férfiú, ki hivatva van a nemzetnek tolmácsa lenni a trón előtt, teljesen elvesztette érzékét a nemzet érzülete iránt, (Zajos helyeslés. Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) hogy azon, különben nagytehetségű férfiú, egy ily törvényhozással szemközt, mely a véderő fokozására minden, de minden áldozatot hajlandó meghozni, még ma is fentartja egy részét azon intézkedéseknek, melyek üszköt vetettek a kedélyekbe; ez, t. ház, nemcsak reánk, ez a monarchiára nézve is nagy csapás, nagy szerencsétlenség, (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon) sőt több, ez valódi fátum. (Perezekig
